Nagyon nem szerencsés, ha egy jógapózt vagy gyakorlatot mindig és mindenkinél azonos módon akarjuk kiviteleztetni. Ez a garancia arra, hogy sok embernek nagyon jót, néhánynak viszont kicsit rosszat tegyünk. A képzéseimen ezért tanítom MINDIG azt, hogy hogyna tudod meglátni, hogy kinek milyen módosításokra van szüksége ahhoz, hogy az adott gyakorlat egészséges és előre vivő legyen.
A bejegyzés az NMPT instruktorok szövetségének zárt csoportjában egy kérdésre adott spontán válaszom másolata. A kicsit dacos kérdés arra vonatkozott, hogy mit tegyen az instruktor, ha végletekig „ellenálló testű” vendéggel találkozik. Bár a tartalom elsősorban az NMPT instruktoroknak szól, kimásoltam ide, mert hasznos lehet más stílusban oktatók számára is: Ime a poszt: Biztos ismeritek az egóorientált,
A nyaki gerincsérv nagyon sok ember érint, és a mai életmódot tekintve hamarosan jóval több, és jóval fiatalabb embert is érinteni fog. Ezért láttam fontosnak, hogy álljon itt egy mozgásterápiás összefoglaló a nyaki sérvek kezelési elveiről. A cikk főként elveket tartalmaz, így nyitott „háttérszoftverként” szolgálhat bármilyen gyakorlatanyaghoz, vagy részben akár manuális megközelítésekhez is. A nyaki
Az index 2017 június 27-i cikkében Hegyeshalmi Richárd egy kutatás eredményére hívja fel a figyelmet, mely szerint a jóga a gyakorlása egy év alatt a gyakorlók 10%-ánál okoz valamiféle tünetet, és 21%-ban fokozza a korábban meglévő panaszokat. A cikk villámgyorsan okozott szinte osztatlan ellenszenvet a jógaoktatók körében. Ebben a bejegyzésben a cikkre, aztán főleg a
Page [tcb_pagination_current_page] of [tcb_pagination_total_pages]