Logikai torzítások
Szerző: Bene Máté

Számtalan rendívül kellemes és hasznos terápiás és edzésmódszer áll rendelkezésünkre, melyek döntő többsége egy karizmatikus “guru” megfigyelése, tapasztalata útján alakul ki. Amikor egy ilyen – általában tényleg hasznos – rendszer népszűvé válik – és elkezdik a szélesebb közönség számára tanítani –  akkor elkerülhetetlenné válik, hogy a mester valamilyen úton meg akarja magyarázni az adott technika hatásmechanizmusát.

Általában ilyenkor kezdődnek a bajok – és kezdenek el vad tempóban terjedni fitnesz szakmát túlzottan is eluraló tévedések…

Ezzel a rövid cikkel a leggyakoribb logikai torzításokra rávilágítva szeretnék segítséget adni annak a felismerésében,
ha valaki részigazságokkal etet – ahelyett, hogy egy módszer vagy eszköz valós hatásmechanizmusait, és a tőle reálisan
elvárható eredményeket ismerhetnénk meg.

Olvasási idő: 5,25 perc.

1. Argumentum ad populum
– igaz, hiszen mindenki így csinálja:

 

Ha azt mondom, hogy van egy “tudományterület”, aminek éves nemzetközi konferenciája van, sok híres ember megjelenik ott, színvonalas és meggyőző előadások hangzanak el, és több ezer ember teljes biztonsággal fogadja el amit tanítanak, akkor inkább valósnak, vagy inkább tévesnek tippelnéd az ott elhagzottakat?

Igaznak?
Hiba lenne…
A Lapos Föld Társaságról beszéltem.

Hogy számos országban sok ezer ember épp valamilyen összeesküvés elmélet, bigott vallásosság, vagy milyen egyéb okból vet el minden nyilvánvaló bizonyítékot arra nézve, hogy a Föld gömbölyű, az változó.

Egy közös: a hitük Föld laposságában megingathatatlan és minden ellenérv csak erősíti azt.

logikai torzítások

 

Sajnos ez a jelenség túl gyakran fordul elő a fitness világában is.
Amire ki akarok lyukadni:

Az, hogy valamiben sokan hisznek – önmagában nagyjából semmit nem jelent.

Gondolj erre amikor valaki például azt állítja, hogy végiggurulni egy polifoamdarabon felszaggatja a miofasciális letapadásokat
bármit is értsenek ezek alatt a letapadások alatt 🙂  – hiszen már szinte mindenki használja és elfogadja ezt
– ráadásul sokaknak még jól is esik…

A cikk végén írni fogok róla, hogy miért vonzódunk sokkal inkább az infantilis koncepciókhoz ahelyett,
hogy fáradságos és hosszú munkával beleásnánk magunkat egy teljes tudományterület alapjaiba – és kutatnánk a valódi megoldások után –  de most menjünk tovább.

DRÁGA TÉNYEK- OLCSÓ HITEK HELYETT: 

A hengerezésről jelenleg tényszerűen amit tudunk – bármennyire is ellenkezik ez a populáris hitekkel és “fitness vallásokkal”,
a következő:

  • Sok ember érez kedvező hatásokat hengerezéskor.
  • Sok ember nem érez kedvező hatásokat hengerezéskor.
  • A hatása rövid távú és inkonzisztens – hosszú távú eredmények nem kimutathatók.
  • Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy mi okozza az érzett hatást.

    Ezek hátterében a feltételezéseink szerint állhat:

    – a mechanoreceptorok és a proprioceptorok ingerlése ( tudni kell: a mozgás sokkal hatékonyabban teszi ezt) 
    – a sejtközi folyadékra gyakorolt hatás ( tudni kell: a mozgás szintén sokkal hatékonyabban teszi ezt) 
    – DNIC analgézia
    – relaxáció /placébó / elvárások szerepe
  • NEM “release”-el semmiféle szövetet

    – konkrétabban fogalmazva: nem szabadítja fel a fascia letapadásait,
    nem oldja fel – bármit is jelentsen ez – az izomletapadásokat, és nem “oldja fel” a hegszövetet.
  • A hengerezés hatása a statikus stretchinghez tűnik hasonlónak.
  • Ez a hatás minimális – gyakran nem éri el a szignifikánsnak mondható szintet – és valószínűtlen, hogy hosszú távú lesz.
  • Negatív hatásai jellemzően nincsenek
    ( leszámítva a ‘hengerfüggőség” kialakulását, és az irreális elvárásokból származó esetleges veszteséget)

 

2. Anekdotikus bizonyíték:

-amikor jól hangzik egy egyszerű mese,
csak épp korlátozott köze van a tényekhez.

Hány hibát fedezel fel a következő érvelésben:

“Az egyik ismerősöm csontkovácsnál járt, és elmúlt a derékfájása.
A csontkovács EZÉRT helyre tudja tenni a csigolyákat, és hasznos a DERÉKFÁJÁS esetén.”

A baj ezzel a gondolatmenettel az, hogy a kedves idős hölgy, aki 98 éves koráig dohányzott, és végig kitűnő egészségnek örvendett,
abszolút nem bizonyíték a dohányzás ártalmatlanságára. Ahogy egy roppanó hang sem bizonyítja, hogy bármi a helyére kerül…
( de még azt sem, hogy nem volt mindig is a lehető legjobb ‘helyén” )

Sajnos mégis sokan érvelnek a fitness világában a  fenti módon – azok között is, akik katedrán állnak –
– erősen rossz példát mutatva így egy egész szakma tudományos gondolkodása számára.

Ergo:
ha nem egyértelmű, hogy oki kapcsolat van két történés között, akkor általános érvényű kijelentést tenni az adott összefüggést illetően
szín tiszta butaság, ( ha tanítasz és sok kolléga hisz neked, akkor pedig könnyen egy téves dogma elindítása lesz…)

 

anekdotikus bizonyíték

Ha gondolod, lépj tovább a következő pontra, viszont ha bővebben érdekel, hogy mi történik a roppanáskor, és ennek általában mennyi köze van a csigolyák helyrepakolásához,  akkor maradj itt, és tegyünk egy kis kitérőt a hazai csontkovács jelenség körül…

Tisztelve a kivételt, nagyon sok laikus csontkovács “gyógyító” dolgozik itthon, akik közel azonos protokollt csinálnak végig minden páciensükön.

Velük pár hétvégés képzéseken – a szakmai alapok hiánya miatt egész könnyen – elhitetik, hogy a csigolyák elmozdulnak a helyükről, ettől végtaghossz különbség alakul ki, ez pedig a hátfájások azon oka, amit kézzel “helyre” kell/lehet tenni. ( what???) 

Erről azt kell tudni, hogy ez a  “koncepció” – ebben az erősen leegyszerűsített formában – egy rakás marhaság,
aminek minden egyes eleme sok sebből vérzik.

Viszont ha benyelünk egy “modellt” és után ezen a “terápiás szűrőn” keresztül látjuk a világot ( pontosabban annak egy szeletét )  akkor a mátrixunkat fogjuk keresni – és megtalálni – a “betegeinken” – és már kezdhetjük is az annak megfelelő garázdálkodást. Erre ma rengeteg hátborzongató példát látni az interneten. Nagy darab Mekk Mesterek rángatják “izomból”, mindenféle előzetes vizsgálat nélkül hús – vér betegek lábát, ész nélkül csavargatják a gerincüket – miközben égbekiáltó hülyeségeket képesek mondani a pácienseiknek. / Hogy csak ezeknek a közléseknek önmagukban milyen hatása lehet, arról később majd írok, de most maradjunk a csigolyák “pakolászásánál.”   /

HOL A HIBA A KÉPEN A CSIGOLYA – RENDRAKÁS KÖRÜL?

Ott, hogy a traumás sérülések kivételével a csigolyák nem sűrűn mocorognak el az általuk felvehető aktuálisan legjobb helyzetből…:)

Tudományos akkor lesz valami, ill. valódi tudásnak akkor tekinthetek valamit, ha a tudásom birtokában meg tudom jósolni
egy beavatkozás várható eredményét – és ez jellemzően ugyanaz lesz minden esetben a világ minden pontján, minden betegnél.

Ehhez viszont nagyon ismerni kell, hogy egész pontosan mivel is dolgozunk, jelen esetben pl. tudjuk-e pontonsan, hogy mi volt a derékfájás oka.

Sérv, kisízületi instabilitás, spondylolisthesis, depresszió, alváshiány, szöveti feszültség, tartáshiba, stressz, kokontrakciók, betegségelőny, stb…?

Ha nem definiálom előre, hogy egész pontosan mit és hogyan kezelek – a derékfájás nem egy pontos definíció – akkor egy sikeres kezelés eredménye egyetlen önálló tapasztalat lesz  – de távol áll attól betonbiztos tudástól, aminek a birtokában bármire előre következtetni tudok legközelebb – és esetleg el tudom kerülni az adott esetben káros, bizonyos esetekben pedig feleslegesen kockázatos manővereket.

Ahhoz, hogy manuálterapeutaként pontosan el tudjam dönteni, hogy mivel is van dolgom, nagyon komoly szakmai háttértudásra van szükségem – többek közt azért, mert nagyon sok különböző gerincprobléma ad kísértetiesen hasonló tünetet. Ez olyan mély és kiterjet terület, ami megtanulhatatlan pár hétvége alatt  – főleg stabil anatómiai, ortopédai, biomechanikai, artrokinemiatkai tudás nélkül – melyek alapszintű megszerzése alaphangon hosszú éveket, komoly vizsgákat és tapasztalatokat igényel.

Ha ez kimarad, akkor marad a mindenkinél azonos protokoll – azaz a néhány azonos roppantási technika – ami jellemzően vagy “be fog találni” – vagy nem – és innentől a kezelés szerencsejátékká változik…
A szerencse a szerencsejátékban az, hogy a testünk túl stabil ahhoz,
hogy egy-egy jó szándékú dilettáns sablontekergetése komolyabb bajt okozzon…

De visszatérve az alapkérdésre:
helyükre kerülnek-e csontok akkor, amikor a kolléga roppant?

Nem…:)

…erre pont úgy nem bizonyíték a fájdalom csökkenése, mint ahogy az idős hölgy egészsége sem bizonyítja,
hogy a cigi nem okoz problémákat…

A jellegzetes roppanó hangot az ízületi felszínek távolodásakor keletkező hang adja.
Szerencsére a testünk nagyon robosztus, így egy értelmes határon belül túl sok változást nem tudunk okozni a csigolyáink helyzetében
– valószínűleg ez a mázlija a laikus csontkovácsok pácienseinek.

Dehát a fájdalom elmúlik
– ez nem elég bizonyíték?

Múlt már el fogfájásod fogorvosi váróban?
Ez vajon bizonyíték-e arra, hogy a fogorvosi váróteremek gyógyítják a fogat?
Amúgy meddig tartott a váróterem – hatás? 🙂 )

A fájdalom egy élmény, amit az agyunk hoz létre.
Rengeteg változó mozog a derékfájás kérdésben, ami közül a terapeuta aki hozzánk ér nagyon sokat befolyásol.

Természetesen semmiféle egyenes összefüggést nem vonhatunk a fájdalom csökkenése, és aközött,
amit a laikus csontkovács annak okának tart – a csigolyák elmozdulása. ( again:  what????)

Viszont:

  • ha vendég bízik az eredményben, annak önmagában óriási szerepe van a fájdalomélmény megváltoztatásában- ( egy darabig) 
  • az ízületi felszínek távolítása – ez adja a jellegzetes roppanó hangot – jelentős szöveti stressz okoz,
    ami a szimpatikus tónusfokozódás miatt rövid távon szinte mindig csökkenti a fájdalmat. 
  • a testi érintés érzékeny receptorokat ingerel, ami megint belenyúl a hormonházartásba, a fájdalomélmény szabályozásába.
  • befolyásolja a temporális szummációt, csökkenti a felszálló inger erejét, stb…stb…

Igy NEUROLÓGIAI és pszichológiai és egyéb közvetett okokból abszolút tud a kezelés a FÁJDALOMRA hatni.
(A lényeg az, hogy eközben lehetőéleg a legkevesebb kárt tegyük a páciens struktúrájában…)

Nagy baj lenne, ha a testünk szerkezetében komoly változást lehetne kívülről rövid idő alatt elérni –  az ilyesmit legtöbbször sérülésnek hívjuk, a természetes adaptációhoz szerencsére több idő, és tartósabb hatás szükséges – így a laikus csontkovács ritkán rak helyre bármit is
– még akkor is, ha “látványosan roppant”, és – szerencsére – a fasciáink szerkezetét sem tudjuk egyetlen manuális kezelés alatt megváltoztatni.

És természetesen vannak olyan esetek is, amikor az ízfelszínek mechanikai távolodása valóban feloldja azt a kóros reflexkört, ami izomfeszültséget, anyagcserezavart, és a proprioceptorok kimerültségét okozza – és így tényleg elindítja, segíti a probléma megoldását.

De egy ilyen beavatkozás komoly előzetes vizsgálatot, ehhez szükséges tudást, és nagyon preciz technikát igényel,  aminek a pontos mikorját és hogyanját meglátni nem megtanulható – ellentérben néhány manipulációs technikával – pár hétvége alatt.

Persze nyilván menőbb a  “csontokat helyre pakoló guru” szerepében tetszelegni, mint tisztában lenni azokkal a neurológiai mechanizmusokkal, melyek miatt a fájdalom a manipulációs kezelés közben csökken – ehhez szükséges az éveken át tartó tanulás a gyógytornász szakon vagy az orvosin és az azt követő alaphangon még két éves továbbképzéseken – és mindenképp könnyebb, mint elfogadni és belátni, hogy KÍVÜLRŐL ÉS RÖVID TÁVON közel nincs akkora hatalmunk a test felett, mint azt sokan hinni szeretnék…

 

3. Correlation vs. causation –
az összefüggés nem oki kapcsolat:

 

A fentiekből következik, hogy egy összefüggés semmiképp sem jelent oki szintű kapcsolatot,
aminek a figyelembe nem vétele sok hibásan megválasztott gyakorlathoz vagy terápiás célhoz vezethet.

Az, hogy az öngyújtót hordó emberek gyakrabban kapnak tüdőrákot, nem fogja azt jelenteni, hogy ha elkezdünk bioöngyújtókat gyártani, akkor az bármit számít a betegség megelőzésében. Sajnos a fitness világában túl gyakori, hogy – a legjobb szándék mellett is – az öngyújtóra fókuszálunk a cigi valódi eldobása – azaz a valódi oki tényező –  helyett.
( ami sokszor egyébként még ismeretlen számunkra )

Ez tipikusan van jelen pl. a gerinctréningben, ahol még mindig évtizeted óta megcáfolt, hibás érveket és alapelveket alkalmazunk.
Bővebben erről:

Neked is azt tanították, hogy erősíts törzsizmokat a core stabilizáció érdekében?

oki kapcsolat és összefüggés

4. Strawman fallacy:
Nincs igazad, mert Te…

 

Ez egy vitás kérdést erőből megoldó “érvelési” forma, amit mi is gyakran használtunk – az oviban.
Kifinomultabb változata jellemző kommunikációs fogása politikusoknak, és azoknak az előítéletes kollégáknak,
akik nehezebben viselik a hitükre vonatkozó kérdőjeleket – ezért szeretik mielőbb egyéb vizekre – jellemzően személyeskedésbe –
terelni a témát.

Ha például azt mondod egy csontkovácsnak, hogy a fej eltekerésével járó kiroppantás a negyven alatti stroke egy jellemző rizikótényezője az atreria vertebralis potenciális sérüle miatt, de tartós haszna nincs sok, ezért érdemes mérlegelni a technika alkalmazásának létjogosultságát – akkor válaszul kiterjeszti a vitát és valami hasonlóval válaszol:

“Hogy jössz ahhoz, hogy megkérdőjelezz egy több ezer éves terápiás formát, a nagy tiszteletű tanáraimat és a whatever ősi kutúrát, ahonnan az adott módszer származik.”

…és már el is van tolva a nyak rotációs manipulációjának a kérdése egy elsőre bár hasonlónak tűnő,
de alapvetően teljesen más területre.

Ilyenkor ha nem figyelsz, akkor egy perc alatt azon kapod magad, hogy már nem a nyaki gerinc rotációs manipulációjáról,
szól a beszélgetés, hanem arról, hogy vadul magyarázkodsz és te vagy az, aki egyre rosszabbul érzed magad…

Ne tedd!
Ha a kollégának még igaza is lenne,  és tényleg “mindenféle-tiszteletlen-aljanépe-rosszember” vagy,
ez a nyaki gerinc rotációs manipulációjának a valós rizikóján mitsem fog változtatni…:)

 

Miért bőven elég a legtöbb embernek az
általános és felületes bullshit?

 

Azért, mert a bullshitet megemészteni egy felületes háttérrel, a téma mélységeiben való elmélyedés nélkül is könnyű…

Nem kell hozzá túl sokat és túl hosszan tanulni, vagy mélyre ásni,
majd ezután menthetetlenül szembesülni a nehezen szerzett tudásunk kő kemény
korlátaival.

Hiszen ha gyorsan elfogadom a hülyeséget, hogy:

  • ha manuálisan feloldom a fascia letapadásait ( off: jajjjjj – ha ez a fasciahype lecseng, akkor majd a csontvázat akarod megolvasztani???)
  • és ETTŐL jobban fognak mozogni a szöveteim ( mozogj inkább aktívan, az tényleg jó erre  – welcome to viscosity land )
  • akkor van egy egyszerű modellem a világról, és enyém lesz a kotroll érzése ( pontosabban illúziója).

    A kontroll érzése magabiztossá tesz, és magabiztosan jóval kellemesebb élni, mint az adott témát mélyen ismerő szakértő rengeteg bizonytalanságának a terhével…

Viszont ez a felületes “tudás” illúzióra és csupa tévedésre épül,
míg a valódi szakértő valódi tudása elkerülhetetlenül rengeteg kérdőjellel lesz körbevett.

Ami több szempontból sokkal nehezebb út, hiszen egyrészt a mélyebb tudást megszerezni sokkal tovább tart, több lemondással és erősfeszítéssel jár,  – ráadásul utána még a felületes ember egyszerű magabiztosságát is kevésbé élvezhetjük. ( Dunning Krueger effektus)

Ezért fordul elő, hogy a míg az internet tele van olyan önjelölt gyógyítókkal, akik az állításuk szerint a derékfájás kiváltó okát kezelik,
addig Dr. Alf Nachemson professzor, a gerincgyógyászat és kutatás egyik ikonikus és jelentős képviselője nem sokkal a 2006-ban bekövetkezett halála előtt a következőképp nyilatkozott:

“I’ve been studying back pain for the past 50 years, and if anyone says they know where back pain comes from
 they are full of shit”

“Az elmúlt 50 évet a hátfájás tanulmányozásával töltöttem, és ha bárki azt állítja, hogy tudja,
hogy mi a derékfájás oka, az egy vicc…” ( ez egy kedves fordítása a piece of shitnek )

Azt gondolom ez mindent elárul…

 

logikai torzítások

 

De visszatérve a logikai torzítások kérdésére:

 

Ez pesze csak néhány volt a gyakori logikai torzírások közül.

Számos hasonló ferdítés létezik, és az ezekre való érzékenységünk jelentősen növeli a bullshitbiztos
tudás megszerzésének az eslyét, hiszen ahol szükség van ezekre, ott valami jó eséllyel sántít…

A valós – bizonyítékra épülő – tudásnak nincs szüksége ilyen manőverekre,
mert bátran és stabilan állják – sőt, kifejezetten élvezik – egyrészt az idők, másrészt a kritkus “miértek” kihívásait..

Ha az ember egy képzésen vagy kollégával való eszmecsere során hasonló torzításokkal találkozik,
akkor érdemes hallgatni a felgyulladó a bullshitjelző piros lámpájára, és ha az időben nem alszik el,
akkor gondolatban elkezdeni csomagolni, mert…

…egy logikai torzításokkal teli beszélgetésben a valódi értékcsere és
a valódi fejlődés már nehezen elképzelhető.

 

0 Shares
{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
>