Sosem felejtem el az idős töritanárunk, Róbert tanárnő megszólalását azon a hétfő reggelen, amikor a fél osztály mankóval jött haza a sítáborból: ” A sport egészséges! „
Ma egy ezzel összecsengő, rettentő izgalmas „térdes” kísérlet eredményét hoztam Neked, ami akkor jól jött volna az osztályunknak is.
Te pontosan tudod mi az elülső keresztszalag ( LCA )
A combcsont és a sípcsont „összefogásával” stabilizálja a térdet. Főleg a hirtelen irányváltásoknál és ugrásoknál van fontos szerepe. Sérülésekor a térd instabillá válhat, a hiányában a sípcsont asztalfiókként
„előre kimozdulhat”.
Ez egy videó a keresztszalag működéséről:
Mit tanultál anno a szalag szakadásokról?
Nyilván azt, hogy a szalagok kollagén alapú szövetek, így ha teljesen elszakadnak, akkor a „szakadt végek felpöndörödve nem érnek össze”, vagyis körülbelül esélytelen a spontán gyógyulásuk. (Oké tudom, de valahogy 1 mondatba kellett passzírozni a 14 oldalnyi tankönyv szöveget.)
Mit történt eddig az elülső keresztszalag (LCA) szakadás esetén?
A verzió: Élj tovább nélküle!
Ha a sérült térd nem vált túl instabillá, és az ember élete nem volt tele hirtelen irányváltásokkal (pl. kosárlabázó) vagy a térdét nem érte túl sok kiszámíthatatlan maceratúra (pl. thai box combosok), akkor előfordult, hogy „békén hagyták” – végleg elköszönve a szalagtól.
B verzió: Műtétes rekonstrukció
Ha a szakadással (ruptúra) nagyon instabillá vált a térd – vagy kellett a stabilitás az adott sporthoz -, akkor a comb valamelyik ínából újrafaragta a szalagot a sebész.
A lényeg: Az egész protokoll arra épült, hogy az ELSZAKADT SZALAG NEM TUD / NEM FOG SPONTÁN REGENERÁLÓDNI.
Ebbe tenyerelt bele jó alaposan egy 2022-es, ausztrál kísérlet
Fogtak 120 keresztszalag szakadt sportolót, és lesz ami lesz alapon random csoportokba oszották őket:
- Rögtön műtétes csoport
- Csak rehab csoport ( ezt is ismered: erősítés, immobilizáció, szokásos fizio-placébók. ) – azaz megoldási kísérlet műtét nélkül.. (ha ez nagyon gyatrán alakult, akkor ők menet közben kérhették a műtétet. )
Aztán MRI-vel elkezdték követni, hogy mi történik a csoportokban… Hát izgalmas dolgok! A „csak rehab” csoport felénél az elülső keresztszalag (LCA) már 3 hónappal a szakadás után javulást mutatott, és 2 évvel a sérülés után teljesen visszanőtt! (Ez feketén – fehéren látszik az MRI-n, viszont a pontos infó jegyében: ők a „csak rehab” csoport azon tagjai közül kerültek ki, akik később sem kérték a műtétet, tehát valószínűleg jobb állapotban is voltak. )
Felmerül a kérdés: Hogy a vérbe’ lehetséges ez?
A kérdés jó – fene tudja! Azóta további kutatások is megerősítették, hogy a keresztszalag gyógyulása nem csak lehetséges, hanem gyakrabban megtörténik, mint hittük!
A lényeg azonban nem az „LCA visszanövése”, hanem az, hogy akiknél ez a spontán gyógyulás bekövetkezik, 2 és 5 év elteltével is jobb funkciókat mutatnak a térdes teszteken, mint a műtött csoport. Szintén fontos eredmény volt, hogy a gyors műtét viszont kizárja ezt a spontán gyógyulási folyamatot.
Mi következik ebből?
Az, hogy nem kell / nem jó a műtét? Dehogy!!!
Súlyos instabilitásnál fontos, a gyorsan pótlandó funkcióknál nagyon is! Viszont az újabb kutatásokkal sokkal pontosabbra lehet húzni azt a döntéshozatali folyamatot, hogy egy elülső keresztszalag (LCA) szakadás után:
- ki
- mikor,
- milyen paramétereknél ( kor, sport, szakadás jellege )
- milyen kezelésben részesüljön.
Ezáltal egy sokkal jobb kimenetel érhető majd el.
Ami ebből ránk nézve érdekes lehet, azon túl, hogy b@zi izgalmas a jelenség
1. Ha megtörténik, mint az osztálytársaimmal a sítáborban:
Ha a vendéged ne adj’ isten félrelépne, vagy nagyon beütne a síszezon, de nincsenek komolyabb instabilitásos tünetei a szakadás után, akkor a traumatológusával ( bár kívánom, hogy sose kerüljön ilyen helyzetbe) érdemes átbeszélni, hogy mennyire sürgős a műtét. Mert előfordulhat, hogy érdemes várni.
2. Ha nem történik meg, és legyen így
Ebben az esetben OKTATÓKÉNT tegyünk meg mindent a megelőzésért! A szalagok terheléssel ugyanúgy megerősíthetők, mint az izmok, vagy a mozgásrendszer bármilyen szövete. Az ugrások, az irányváltások, a terhelés mind kollagénszintézist generál, amitől stapabíróbb, erősebb és rugalmasabb lesz az LCA (is). Pl. sokat kockuló , keveset mozgó gyerek oktatójaként érdemes rengeteg ilyesmit csinálni, hogy elkerüljük náluk a későbbi LCA sérüléseket (is).
Befejezés
Remélem érdekesnek találtad ezt a bejegyzést. Nálunk a BGA-n egyébként most épp ez az aktuális.
Brutális áttöréseket hozó anyag, ha érdekel az ilyesmi, lepd meg magad vele!