A nyaki gerincsérv nagyon sok ember érint, és a mai életmódot tekintve hamarosan jóval több, és jóval fiatalabb embert is érinteni fog. Ezért láttam fontosnak, hogy álljon itt egy mozgásterápiás összefoglaló a nyaki sérvek kezelési elveiről. A cikk főként elveket tartalmaz, így nyitott „háttérszoftverként” szolgálhat bármilyen gyakorlatanyaghoz, vagy részben akár manuális megközelítésekhez is. A nyaki porckorongsérv tüneteire ebben a cikkben nem térek ki, hanem kizárólag a terápiás vetületre fókuszálok.
A probléma eredete:
A nyaki gerincsérv az esetek döntő többségében degeneratív jellegű, és mechanikai okokra vezethető vissza. A természetes nyaki lordózis az ülő munka, autóvezetés, és jellemzően a vállízület berotációjával és flexiójával járó egyoldalú sportmozgás következtében kiegyenesedik. Ha ezek a tevékenységek tartósan fennállnak, akkor a nyaki gerinc erectorai, suboccipitális izmai, kötőszövetei, hátsó szalagjai, ill. a vállöv-vállízület elülső lágyrészei zsugorodni kezednek, és tartóssá teszik az előre helyezett fejtartást, amiből a páciens ilyenkor önerőből már nem képes kijönni. (Ha ezzel megpróbálkozik, akkor a jellemző kompenzáló minták egyikét fogja produkálni, melyek a nyaki gerinc zsugorodott lágyrészeiből következő kóros mozgásminták jelei.)
Ha munkahipotézisként a gerincet fogaskerékrendszernek tekintjük, akkor felfoghatjuk úgy, hogy az előre helyezett fejtartás együtt jár a felkarcsont berotációjával és rotátor köpeny felkart kirotáló rostjainak a nyújtott állapotban rögzült ( locked long ) helyzetével, a lapocka elevációjával és alsó csücskének kifelé mozgásával a bordakosáron, ami a trapéz középső, és a romboideuszok szintén túlnyúlt helyzetben való rögzülését eredményezi.
A fej előre helyeződésekor a fej egyre nehezedő súlyának a megtartásához a trapéz felső rostjainak aktívabb bekapcsolódása szükséges, melyek hipertrófiája – főleg a trapéz felső rostok hátsó oldalán – jellemző képe az előre helyezett fejtartásnak. A trapéz felső rostok és a levator scapulae fokozott aktivitása a reciprok innerváció miatt tovább gyengíti egy sor lapocka depresszor működését, így hamarosan az idegrendszer is feltanul egy kóros mozgásmintát, amiben a vállöv elevációja és a felkar berotációja jellemzően megelőzi a vállízületi mozgásokat.
A kiegyenesedett nyaki lordózis a manapság mindenhol jellemző monitornézés miatt jellemzően egy ponton megtörik, létrehozva min. egy hipermobil csigolyapárt, ahol az intervertebrális ízület erős extenizóban, a fiziológiásnál lényegesen közelebb álló ízfelszínekkel működik, előrevetítve a nyaki szegmentális instabilitás kialakulását.
A nyaki sérv kialakulása:
A nyaki sérv csak egy probléma a sok közül – fülzúgás, vérnyomáskiugrások, ízületi tokbecsípődések/elalvás, krepitáció, spondylosis, egyensúlyzavarok, migrén szerű fejfájások, a háti gerincszakasz magasságában észlelet miofasciális fájdalmak, stb – amit a fenti út eredményezni tud.
A nyaki sérv kezelésének egy lehetséges, logikus protokollja:
- a sérv centralizációja – a nyak hátsó zsugorodott lágyrészeinek nyújtásával egy időben.
- a megbomlott ízületi balansz helyreállítása
- a kóros mozgásminta leépítése és korrekciója
- tartástudatosítás a későbbi kiújulás elkerülése érdekében,
- az EHFT lumbális és egyéb statikai következményeinek a rendezése.
A sérv centralizációja:
Az elv maga egyszerű:
A csigolyákat az EHFT porckorongot nyíró és kompresszáló pozíciójából annyira, amennyire a hátul zsugorodott szalagrendszer engedi, vissza kell hozni egy lordotikus – esetleg ha van rá mód, egy túlkompenzált- helyzetbe, ahol a csigolyatestek a legközelebb állnak a párhuzamos helyzethez, majd
ebben a pozícióban kell adni egy axiális dekompressziót.
Célszerű mindezt nem a SCOM vagy a nyaki gerinc elülső izmainak a „feszegetésével”, hanem – lehető legközelebb a helyes mozgásmintához – a nyaki erectorok ellazításával, nyújtásával, a lapockazárók aktiválásának kombinációjával végeztetni. ( szerencsésebb, ha egy feszültséget nem egy ellenoldani feszültséggel, hanem a feszült lágyrész nyújtásával / relaxációjával, ennek a feltételeinek megteremtésével oldjuk meg)
Példa:
A páciens álljon egy falhoz, a lábát tartsa kb. 10 cm-re a faltól.Támassza meg az occiputot a középső és a mutató ujjával, a hüvelykujját tegye a masseter eredéséhez. Nem a kezével húzva, hanem azzal csak finom segítséget adva a nyak mozgásához, kezdje el a nyaka hátsó ívét a falhoz közelíteni, miközben főleg arra koncentrál, hogy a fejtető emelkedik. Közben az áll tokásodjon, de NE ő tokásítson, ez csak az előbbiek következménye legyen. ( ezzel kerüljük el, hogy a nyak elülső izmainak a segítségével próbálja meg a páciens „leszkanderozni” az erectorok ellenállását)
Ha a fej már nem támasztható a felhoz, mert a hátsó lágyrészrendszer túl zsugorodott, akkor egy olyan vastag könyvet tegyünk a fej és a fal közé, amennyi ahhoz szükséges, hogy a hipermobil / extenzióba kerülő kísízület helyzetét kiegyenlíti.
A zsugorodott lágyrészek nyújtása:
A nyaki sérv terápiája sosem lesz tartós statikai korrekció, az pedig sosem lesz teljes a fiziológiás lordózis felvételét megakadályozó zsugorodott lágyrészek jelenléte mellett. Ha maradunk a fogaskerék elmélet munkahipotézisénél, akkor zsugorodott nyaki erectorokkal lapockazárókat erősíteni olyan, mintha egy csavarhúzót dugtunk volna egy fogaskerékrendszer felső részei közé, miközben az alsó részét tekergetni próbáljuk.
Nagyon fontos, hogy az erősítést és a tartáskorrekciót csak addig a mértékig végezzük, amíg a zsugorodott nyaki lágyrészek nem okoznak kompressziót a sérves nyaki szegmentben!
Gyakori terápiás hiba, hogy az erősítés és a lapocka stabilizáció mértéke megelőzi a nyaki lordózis beállását lehetetlenné tevő hátsó szalagok nyújtását. Ilyenkor a lapocka alsó csücske a gerinc felé kezd közeledni, a felkar elkezd kirotálni, ami hozná magával a nyaki lordózis felállását. Ezt viszont a zsugorodott hátsó lágyrészek – interspinalis szalagrosok, kötőszövetek, stb – megakadályozzák, így a kompresszió fokozódni fog. Ez a tipikus oka a nyaki sérvek túl „agresszív” gyógytorna után fokozódó tüneteinek, és sajnos ennek köszönhetjük azt a városi legendát is, miszerint akut állapotban sosem tesz jót a mozgás. Könnyen tehet jót, de nagyon tudni kell, hogy merre és mit érdemes mozdítani. Erre a célra is megfelelő mozgás az centralizációnál említett gyakorlat. Ügyesebb páceinseknél a hipermobil csigolyapár felső csigolyájának a processus spinosusa mellett is lehet fogni a nyakat, így a fő húzóerő akár kérdéses szegmenre is koncentrálható.
A lapocka stabilizációja – erősítés:
Ez a lépés erősen összetartozik a helyes mozgásminta újraépítésével. A lapocka kellő mobilitásának elérése után és közben folyamatosan trénelnünk kell az idegrendszert az izmok helyes mozgásláncba történő bekapcsolására.
Első körben a trapéz felső rostok – levator túltónust érdemes megszüntetni, kihasználva pl. a reciprok innervációt, és határozottan aktiválni az antagonistákat.
Példa:
A beteget hasra fektetve, talaj felé néző tenyérrel, nyújtott könyökkel, a tenyerét a testéhez közel tartva megkérjük, hogy nyújtózzon lefelé, és tartsa meg ezt a nyújtást. Tapintással meggyőzödhetünk arról, hogy a trapéz felső rostjai ellazultak-e. Sok betegnél már ez sem megy könnyen.
A következő lépés összekötni a lapocka depresszióját a zárásával.
Ugyanezen mozdulat után kérjük meg a pácienst, hogy továbbra is nyújtózzon lefelé, majd emelje fel a vállait. ( felkar kirotáció)
A páciens a következő módokon fog „csalni”, megrpóbálva a kóros mintát alkalmazni:
– elengedi a lefelé nyújtózást
– behajlítja a könyökét
– eleválja a vállát
– megmozgatja, elforgatja a tenyerét, ezzel facilitálva egy minimális vállízületi berotációt, aktiválva ezzel a kóros rosthasználatot.
– stb…
Ezekkel mind a régi, trapéz felső rostokat aktiváló, instabil lapockával, berotált felkarral járó mintát próbálja futtatni. Ezt le kell tiltani, és vasszigorral rávezetni arra, amit szeretnénk:
Trapéz alsó majd középső rostok és a romboideuszok aktiválása.
Ha sikerül bekapcsolunk ezt a mintát, akkor ülésben és állásban érdemes összekötni a relaxált nyaki erectorokkal – és tudatosítani a tartást.
Potenciális problémák:
Gyakori tapasztalat, hogy a nyaki sérv tüneteinek enyhülése és az EHFT korrekciója után rövid idővel gyakran lépnek fel ágyéki gerinc tünetek – legtöbbször a szegmentális instabilitás tünetei.
Ennek két fő oka szokott lenni:
a.)
Az előre helyezett fejtartás kivált egy forgatónyomatékot, amitől az ember orra esne. Ezt legtöbbször egy anterior pelvic shift-el ( előre tolt medence) korrigálja, amitől csökken az ágyéki lordózis, így közelebb kerülnek az L5-S1 ( néha L4-L5) kisízületi felszínei. Amikor az EHFT javulni kezd, változnak a statikai viszonyok, mely a fenti okokból (is) szegmentálisan instabil ágyéki gerinc ( jellemzően L5-S1, v. L4-L5 szegment) működési zavarát okozza. Ebben az esetben a megoldás a szegmentális stabilizáció „lent” is, kiemelt figyelmet fordítva a transversus abdominis és a multifidusok aktiválására, a fascia thoracolumbalishoz kötött izmok harmonikus működésének a kialakítására.
b.)
Az EHFT kiváltja a fenti anterior pelvic shiftet, amitől a Tom Myers-féle hátulsó hosszanti erővonal Superficial back line) nem csak a nyaki, hanem az ágyéki szakaszon is zsugorodni kezd. Amikor az EHFT korrekciója közben a lapocka alsó csücske közeledni kezd egymáshoz, és a korábban zsugorodott nyaki hátsó lágyrészrendszer elkezdi visszanyerni a fiziológiás hosszát, eleinte a superficial back line-on ez könnyen egy húzást gyakorolhat, ami a fokozódó húzóerő miatt a szegmentálisan instabil területeken gondokat eredményezhet – szintén az ízfelszínek közeledése, és az ezzel járó izomkompenzációk miatt. Ilyenkor szintén egy erős stabilizáció, fasciatechnikák, ill. az egész mozgásláncot egyszerre dolgoztató jóga jellegű gyakorlatok, és természetesen a mozgáslánc „meglazítása” után a szegmentális stabilizáció adott helyzetre adaptált gyakorlatai lehetnek szükségesek.
A hasonló problémák miatt sem célszerű a degeneratív gerincbetegségeket kizárólag lokálisan, a fájdalom területén kezelni.
Ha hasznosnak találtad a cikket, nyomj egy lájkot vagy megosztást, hogy másokhoz is eljuthasson!