Az Anatomy Trains korunk egyik meghatározó, de elég nehéz angolsággal megírt mozgás és manuálterápiás könyve. Ez okból itt a gerincblogon a könyvösszefoglaló sorozatot ezzel a művel kezdjük, hogy minden gyógytornász kolléga hozzájuthasson a benne foglalt ismeretek vázlatos tartalmához.
A könyv azokat a miofasciális útvonalakat ismerteti, melyeken keresztül ezek az utak levezethetők.
Tom Meyers, a szerző a könyvében gyakran említi, hogy szó nincs arról, amit tanuitunk az anatómiáról és a biomechanikáról rossz vagy hibás lenne. Ő azt mondja, hogy elég korlátozott dolgok, melyeket nem árt távolabbról is nézni. Igy esetleg a későbbi tüneteket, és az azonos okból más területeken kialakuló problémákat is meg tudjuk előzni.
Praktikus egység:
Hogyan alakulnak ki a szerveink?
Az emberi test egyetlen megtermékenyített petesejt osztódásából alakul ki. Hamar kialakul a három csíralemez, melyből mindegyik sejt, majd szövet kialakul, és kialakulása közben egy speciális képességre „szakosodik”:
- az izomsejt összehúzódásra lesz képes,
- az idegsejt ingerületvezetésre,
- az epithel sejtek szekrécióra, stb…
A specializálódás és a specifikus funkciók kialakulása közben viszont bizonyos képességek gyengülnek és csökkennek: az idegsejt extrém jól vezeti az információt, de cserébe nehezen reprodukálja magát.
- Az epithel sejtek nagyon jól választanak ki pl. emésztő enzimeket, de cserébe nem tudnak összehúzódni.
Tulajdonképpen minden sejt a maga ügyes és speciális funkciójával részt vesz a nagy egész alkotásában, közben folyamatosan kommunikálva a közeli és a távoli kollégákkal, természetesen megtartva a hasonlóságaikat is: az hasonló kémiai felépítést, a folytonos glükózigényt, és a DNS azonosságát.
Amit látni kell: minden mindennel összefügg…
Az ős közös. A mozgásszervrendszer minden egyes sejtje a középső csíralemezből származik, és nagyon erős, legtöbbször folytonos összeköttetésben áll egymással. Az, amit mi agynak nevezünk, önmagában sosem létezett az öt körülvevő kötőszövet, a benne húzódó erek, és a belőle kifutó gerincvelő, és az arról lecsatlakozó idegek nélkül, melyek az egész testtel összefüggésben állnak.Ha mélyebben belegondolsz, a „gastrocnemius izom” amiről megtanultuk, hogy ered a femorális epicondylusokon, tapad a tuber calcanein, és felelős a bokaízület plantárflexiójáért, csak a mi „szikével és mikroszkóppal” megismerő elménkben létezik. A valóságban ez az izom átalakul az achilles inná, majd növeli a sűrűségét, és calcaneussá válik, onnan szoros egységet alkotva a plantáris fasciával. Tom Myers megdöbbentően új koncepciója, miszerint nem különálló egységként kell tekinteni az egyes mozgásszervrendszeri elemekre bár esőre idegennek tűnhet, a gyakorlatból kiderül: ez nyilvánvalóan igaz.
Tom úgy írta meg a könyvét, hogy még csak elméletben sejtette, viszont pénze boncolásokkal is bizonyítani a tesben húzódó szövetek összefüggését elképzelését csak a könyv sikere után lett. És tényleg: ezeket az összefüggő anatómiai képleteket egyetlen megszakítás nélkül ki lehet boncolni egy friss holttestből: az elmélet úgy tűnik jogos: A mozgásszervrendszer részei teljesen összefüggenek egymással. Az elképzelés, miszerint van külön „calcaneus”, „achilles” „gasrocnamius” „hamstring” stb… az az út, ahogy mi gondolkodunk és megismerünk. Viszont egyre jobban látszik, hogy a természet teljesen más utat követ. És ha mi nem ezt az utat követjük, akkor a terápia, amit folytatunk kérdéses hogy mennyire tud teljes hatékonyságot mutatni.
Az, hogy a biceps a radioulnáris ízület supinátora, és a könyök flexora természetesen örök igazság, amit tudni kell annak, aki hatékonyan akar kezelni, edzeni embereket. Az Anatomy Trains koncepció azt mondja, hogy ezt a tudást nem árt kibővítenünk azzal, hogy a biceps brachii egy folytonos fasciális összeköttetés rész, mely a hüvelykujj külső oldalától legalább a 4. bordáig húzódik. A második koncepció egyáltalán nem tagadja az elsőt, viszont sokkal mélyebb kontextusba helyezi, és egészen új terápiás stratégiákat eredményezhet. És ez esetben könnyen kiderülhet, hogy honnan is ered a rejtélyes teniszkönyök… 🙂
Ha követjük az elképzelést, akkor a tünet orientált terápiás elveinket rendszer orientált kezelésekkel egészíthetjük ki. Hiszen lehetséges, hogy az L5-S1 kisízületi szindróma okát nem is a derékban, hanem a nyaki hátsó szalagrendszer zsugodásában kell keresnünk. ( a beszűkölt L5-S1 ízületi rés a klinikai vizsgálatok szerint közel nulla mértékben függ össze a tünetekkel, míg egy összekuszált súlyvonal egy sor kárt okoz a thoracolumbális fascia működésében )
Tom Myers a könyvében meridiánoknak nevezett erővonalakat ismertet, melyeken végigvezethetők azok az eltérések, melyek a gondokat okozhatják – a tünettől távol is.
Ezeket a meridiánokat a mozgásszervrendszer alkatrészei, izmok, csontok szalagok, és sok esetben kötőszvetek, fasciák alkotják.
A fascia:
A fascia Tom könyvének egyik kulcsszereplője. A szerző szerint a mozgásszervrendszer kutatásában és terápiájában végtelenül elhanyagolt szövet, aminek mostanában derült ki, hogy óriási jelentősége van mind patológiai, mind terápiás szempontból:
- A fascia beburkolja és keresztülhálózza az összes izmunkat.
- Összeköttetésként funkcionál a mozgásszervrendszer részei között.
- Izmok eredésére és tapadására szolgál, így akár az ízületi stabilitás fontos meghatározó tényezője lehet. ( thoracolumbális fascia)
- Hatalmas szerep van az érzékelésben, hiszen több propirceptor és nociceptor található benne, mint a mozgásszervrendszer más részeiben, így a fascia diszfunkciója komoly fájdalmat okozhat.
- A fascia zsugorodásai és funkcionális problémái komoly statika zavarokat okozhat a testben.
És hogy ezt hogyan teszi, be kell vezetnünk Tom teljesen új koncepcióját a test egy újfajta biomechanikai megközelítéséről.
Ezzel fogjuk folytatni az összefoglalót a 2. részben.
Tensegrity modell…