A porckorong.hu-ra, érintetteknek írtam ezt a levelet.
Aztán rájöttem, hogy itt kollégáknak még fontosabb infó lehet.
Olvassátok el!

Rengeteg levelet kapok, ami így kezdődik:

„Ez és ez a diagnózisom, pontosan milyen gyakorlatokat csináljak rá?”

Erre felelősséggel nyilván csak az összes egyéni paraméter ismeretében lehetne pontos választ adni.
Viszont létezik egy közös, LÉNYEGI alapelv, amit ha megértesz, azonnal átlátod, miért alakult ki a sérülésed, és mit tudsz tenni a valódi gyógyulásért.

Olvasd el figyelmesen, mert ez a LÉNYEG,
és sok más gerincterápiás kérdés is levezethető belőle.

Első körben értsük meg: miképp sérülhet meg egy szövet?

A testedben minden szövet (egy izom, egy szalag, és a porckorong is) általában kétféleképpen szokott megsérülni:

1. Hirtelen nagy terheléstől:

Ha egy adott pillanatban nagyobb terhelést adsz neki,
mint amit ott és akkor elbír.

(Pl. egyedül felraksz egy hűtőt a padlásra – egy erre felkészületlen porckoronggal. Vagy pl. egy nem olyan
nehéz tárgyat emelsz fel, csak épp egy akut sérv alatt.

Ez az egyszerű eset:

Ilyenkor a terhelés hirtelen nagyobb a szövet aktuális terhelhetőségénél – ilyenkor játszunk Rambót,
de nem jól jövünk ki belőle…

2. Kis terheléstől – ami viszont túl sokáig tart:

Amikor a terhelés maga nem nagy, de túl sokáig csinálod.
Ilyenkor a szövet fáradni kezd, majd megsérül.

Gyakorlati példa:

– A futás elég lightos terhelés a deréknak.

– De ha egy kezdő valamiért kitalálja, hogy neki rögtön
egyben 20 kilométert kell lefutnia, akkor a túlzottan hosszú szöveti igénybevétel irritációhoz, túlterheléshez és esetleg gyulladáshoz vezethet

Ilyenkor kitartó voltál…
csak épp minek…

És persze van a harmadik – az ideális – eset,
amikor okosan, de szintén MEGTERHELED a szövetet.

(Ezt szakszóval edzésnek hívjuk 🙂 )

És az edzés alatt a szövet persze most is fáradni kezd…

DE!!!

Te ezúttal időben abbahagyod a terhelést, és pihenni kezdesz!

A „csoda” ilyenkor történik meg!

A szöveteink élő anyagok:

•  A csont ilyenkor reagál, és kezd el erősebbé válni…
• A porckorongban lakó kis rosttermelő blaszt sejtek ilyenkor kezdenek bele az új kollagén szintézisébe…
• Az izom ilyenkor épül…

Amit itt látni kell:

• A terhelés az a trigger (a kiváltó inger),
  ami elindítja ezeket a pozitív reakciókat.
  
• A pihenés pedig az az időszak, amikor ez a regeneráció és a szövet megerősödése / fejlődése ténylegesen megtörténik…
  

A lényeg még egyszer:

Ez akkor működik, ha időben abbahagyod terhelést,
és nem tolod túl egyiket sem (sem az időt, sem a terhelés mértékét ).

Érzed?

• Létfontosságú a terhelés…
• De időben abba kell hagyni…
• És a szövetnek pihenni is kell a két terhelés közötti időszakban.
  

Ezen az úton a szöveteink viszont egyre erősebbek lehetnek – mert a „következő” terhelés már egy kicsit nagyobb lehet!
( hiszen erősebbé vált a szövet )

Ezt hívjuk szöveti adaptációnak – így válunk „betonfallá”!

És igen – a porckorong is élő anyag, ő is akkor erősödik,
ha terheled.

A fenti elv pedig MINDEN állapotára igaz, csak a határok lesznek máshol akkor, ha sérült.
( magyarul: a terhelhetőség szintje lesz más).

És most kanyarodjunk rá a gyógyító gyakorlatokra – vagyis a rehabilitációra!

Szerintem minden szakmában a lényeglátás az egyik legfontosabb képesség. Eddig erről volt szó:

• Ha a szöveti terhelést a sérülési küszöb alatt tartod,
• ÉS időben abbahagyod,
• majd utána biztosítod a regenerációhoz szükséges pihenőidőt…
  

…akkor a tested válasza a POZITÍV SZÖVETI ADAPTÁCIÓ lesz.

Kész is a megoldás:

Csináld ezt, és a szöveted állapota jó eséllyel javulni fog.

Ez a rehabilitáció képlete:

regresszió – terhelés – adaptáció – progresszió

Pont.

Ha ez a feltétel teljesül, akkor:

•  Totálisan rendben van az úgynevezett „rossz technika” is, mert ha belegondolsz, ebben a keretrendszerben ez nem egy túl releváns kérdés.
• Ilyen módon bárki azt és úgy mozoghat, amit csak szeretne – mert ebben a tartományban az adott mozgás nagy eséllyel jót fog tenni.

A lényeg:

• Ha egészséges vagy, így teheted magad ellenállóbbá
• Ha pedig jelenleg beteg vagy (például porckorongsérved van), a szöveti ingerküszöböd jó eséllyel automatikusan lejjebb csúszott – de maga az ELV egy grammot sem változik!

Szóval akkor mit csinálj és mennyit?

Ha jobb állapotú, ellenállóbb szöveteket akarsz, akkor valószínűtlen, hogy végtelen számú „csoda – korrekciós gyakorlatra”, aszimmetria-biotérképre vagy bármilyen mágikus csodaterápiás fogásra van szükséged.

A tudományosan megalapozott rehabilitáció lényege
végtelenül letisztult:

1.
Keress egy olyan mozgást, ami számodra fontos / értékes,
de jelenleg nehéz, fájdalmas vagy félelmet kelt.

(Nálad mi ez? Egy emelés? A lehajlás? Valamilyen gyakorlat a konditeremben? A futás? Mi az, ami most nem megy vagy fáj?)

2.
Vedd vissza belőle a terhelést (Regresszió):

•  Egyszerűsítsd le!
  ( ha a futás, akkor pl. vedd vissza gyaloglássá)
• Könnyítsd meg annyira, hogy ne okozzon / fokozzon semmilyen tünetet – vagy könnyen tolerálható legyen.

(Ha pl. az előrehajlással van baja a gerincednek, akkor ez akár lehet egy biztonságos, könnyített cicahát gyakorlat is. Ott pl. hajlik a gerinced, csak nincs rajta kompressziós teher.)

( Ha pl. a fekvenyomás a konditeremben, akkor csináld olyan babasúllyal, ami zéró tünetet okoz. )

( Ha egy sportmozgás, akkor vedd vissza a pl. mozgástartományt!)

3.
Gyakorold a dolgot egy darabig ebben a biztonságos tartományban!

4.

És ha úgy látod, hogy itt már stabilan nincs gond, akkor fokozatosan nehezítsd (Ez az ún. progresszió)

Lépésről lépésre növeld az intenzitást, amíg a mozgás újra könnyűvé, fájdalommentessé nem válik.

Ennyi a lényeg! 

•  A passzív terápiák (minden, amit rajtad csinálnak) jellemzően arra jók, hogy növeljék azt a „puffert”, ahol fájdalommentesen tudsz működni.
• Az aktív terápiák (ahol te mozogsz) pedig ezt a szöveti adaptációt segítenek kialakítani.

Persze ez csak a szakmánk magja és lényege – de tökéletesen lefedi az egész folyamatot a sérülésedtől odáig, hogy akár robosztusabb leszel, mint korábban.

Ha ezt szeretnéd elérni, akkor – ha az orvosod / gyógytornászod nem látja másképp – én ezt az utat javaslom követni!

Lényeglátó – hatékony – követhető!