Amikor kicsi voltam, mindent elolvastam a harcművészetekről. Igy került a látóterembe Sun Tsu, aki a hadviselés elveit írta le nagy pontossággal.
Amikor David Snowden Cynefin framework-je a kezembe került, kicsit Sun Tsu-ra emlékeztetett. Egy nagy különbség viszont van: a Cynefin framework olyan,
mintha magáról a gerincterápiáról írták volna. ( pedig nem is szakmai könyv )
Egy zseniális gondolkodási keretet ad, ami segít rendet tenni abban, mikor és miért NEM működik az, ami egyébként „jó módszer”.
A modell lényege, hogy nem minden probléma ugyanabból a világból jön.
Van, amikor az ok–okozat egyértelmű…
Ilyenkor a klasszikus „ha ez van, akkor azt csináljuk” logika tökéletesen működik.
1. Ez az egyszerű tartomány:
- ha valakinek egy mechanikusan korrigálható sérve van, és flexió intoleráns, akkor csináljon McKenzie-s homorításokat.
- ha rossz technikával fut, és ez érzékenységet generál, akkor javítsuk ki a technikát.
- egy keresztszalag műtét után beszűkült a mozgástartomány – növeljünk ROM-ot.
Az egyszerű tartomány a sablonok, fix módszerek, a checklisták, és a best practice-ek világa – itt ezek kényelmesen elműködnek – és kell is, hogy működjenek.
Egy dolog nagyon fontos: jól felismerni, hogy tényleg az egyszerű tartományban járunk-e.
Ha igen, akkor a munka akár egy egyszerű algoritmusnak / vagy akár egy vak majomnak is, aki kellően ismeri a „ha – akkorokoat” / kiszervezhető.
2. A komplikált tartomány:
A komplikált tartományban már nem ennyire egyértelmű a kép.
Itt is van ok–okozat, csak nem vagy nem olyan egyértelmű, és nem azonnal látszik.
Az egyszerű tartományban ha guggolás közben „valgusba” ( oké, precízebben: csípő berotációs addukciós irányába ) mozdul a térd, akkor visszveszünk a terhelésből, javítjuk a technikát és „csókolom”.
DE (!!!)
- Ha ez a „valgus” egy alkatilag, a csípő örökölt anatómiájából adódóan meghatározott dolog……akkor már nem is olyan biztos, hogy piszkálnunk kell azt a technikát, mert szinte biztonsan többet árana, mint használna.
- vagy ha egy vállfájdalomnál – ahol az anatómia, a terhelési előzmények és az aktuális sportági igények együtt rakják össze a szöveti irritációt…
Na ott már sokkal inkább a szakmai alapjaid és a tudásod dönti el, hogy meglátod-e a jóval összetettebb okot:
Itt már nincs „egyetlen ( mindig ) igaz módszer” vagy állandó gyakorlat…
…hanem jó megoldások, amiket meg kell találni, és amik közül választani kell.
A protokoll persze itt is irányt ad – de önmagában ebben a „világban” már kevés.
3. Komplex tartomány:
És aztán van a komplex tartomány, ami a gyógytornászok, edzők és manuálterapeuták mindennapjainak fő része – csak ritkán ismerjük fel ilyen tűpontosan, és még ritkábban nevezzük nevén.
Ilyen lehet egy „ezer faktor” által meghatározott:
- Krónikus derékfájás,
- A visszatérő szegmetális instabilitásos nyaki panaszok, ahol pont úgy van jelen kiegyenesedett lordózis, hipermobil szegment és túlfeszülő izmok, mint
bármelyik egészséges embernél – és teljesen random újul ki vagy javul meg… - vagy a makacs könyök- vagy vállfájdalom, ahol a szöveti kép abszolút nem magyarázza meg a tüneteket.
Itt az ok–okozat csak utólag rajzolódik ki…
…és ami az egyik embernél csodát tesz, a másiknál rontja az állapotot.
Egy „jól kivitelezett” manuális technika néha elmulasztja, néha pedig fokozza a fájdalmat….
..ha pl. az idegrendszer hiperszenzitív.
Egy másnál teljesen korrekt és működő gyakorlatprogram a nulladik ponttól kudarc lehet, ha például a pszichoszociális tényezők voltak a fontosabbak,
és azok nincsenek tűpontosan kezelve.
A komplex világban a „ha akkor” megközelítés már óriási csapda – és a best practice-ek is csak recsegnek és ropognak.
Ebben a „világban” a megoldás:
Óvatosan kísérletezni, figyelni – majd adaptálni kell.
4.
A kaotikus helyzet:
A kaotikus helyzetekben – egy teljese friss, akut becsípődésnél, vagy a kiszakadt sérv hirtelen pánikjánál, erős fájdalom esetén…
…pedig még ennyi sem fér bele.
Ebben az állapotban ott és akkor nem tanítunk, nem optimalizálunk, nem javítunk mintát – egyelőre egyik sem működne hatékonyan.
Itt biztonságot kell adni adni – ebben a „világban” stabilizálunk és megnyugtatunk.
Ez a gyors, extrém könnyen érthető edukációnak a terepe – ami ebben a világban a legerősebb fegyver.
5.
A Cynefin fő üzenete:
A Cynefin számomra legfontosabb üzenete az, hogy nem attól vagy rossz szakember, ha nem működik a módszered!
Simán lehet, hogy egyszerűen csak a rossz tartományban keresed a megoldást.
Ilyenkor nem új technikát vagy módszert kell megtanulni, hanem gondolkodási logikát váltani.
Nem minden probléma javítható algoritmusos megoldásokkal, és ez nem kudarc – hanem az élő és összetett rendszerek természetes működése.
Snowden gyakorlatilag azt mondja ki, a mi területünkre átfordítva, hogy nem az a jó edző vagy terapeuta, aki mindig rögtön tudja a választ,
hanem az, aki tűpontosan felismeri, hogy melyik világban jár éppen – és ennek megfelelően tud kérdezni, dönteni és reagálni.
Hogy túl tudjunk lépni az egyszerű tartományon – ami a való vendégeinknél elég ritkán fordul elő – rengeteget segítenek a gerinc és terápiás workshopjaink.