20 évvel a Scheuermann után – ha nem fedezték fel időben…
Mielőtt belekezdünk a következményekbe, álljon itt egy villámgyors összefoglaló a Scheuerman kórról:
- A Scheuermann betegség lényege, hogy gyermekkorban a háti csigolyák elülső részéhez vezető erek egyelőre ismeretlen okból elhalnak.
- A thorakális ( háti ) csigolyatestek elülső részeinek az ilyen jellegű tápanyagellátási zavara miatt a fejlődésük hátul kifejezettebb lesz, így a gyermek növekedése során a háti csigolyatestek ék alakúvá válnak.
- Legtöbbször több 4-5 háti csigolya szenvedi el ezt a folyamatot, aminek a következtében a háti szakasz egyrészt kifotikusabb (púposabb) lesz, másrészt erősen veszít a mobilitásából.
A betegség felismerhető a nem „kivasalható” kifotikus háti púpból, röntgenen a gerinc ágyéki és háti szakaszán megtalálható ú.n. Schmorl csomókból, más néven schmorl herniákból.
A schmorl csomók a csigolya zárólemezének kis beroppanásai, melyek szintén az oda vezető erek hiányos működése miatt alakulnak ki – értsd: ahová nem megy ér, ott elhal ill. nem fejlődik a csigolya és a porckorong határán találhat zárólemez ill. a csigolya csontos állománya – így lesz rajta egy „egérrágta’ lyuk.
( A Schmorl herniáról régebben azt hittük, hogy önmagában sok problémát nem okoz, a porckorong kitölti a „lyukat”, de ez egyre jobban látszik hogy tévedés. Erről – és a csigolya zárólemezének jelentőségéről – majd egy másik cikk fog szólni )
Az MRI felvétel leletének olvasásakor viszont a „szótárazó” laikusok a hernia szó miatt gyakran keverik össze a porckorongsérvvel, így kérdéses esetben ezt a felesleges ijedelmek elkerülése érdemes a betegekkel tisztázni. )
A betegség maga különböző súlyosságú lehet, mely a növekedés fázisaiban még javítható.
A gyermekkori terápia gyógytornászi – fizioterápiás feladat, melyet vészesebb esetben fűzőkezelés is kiegészíthet.
Ez rendszerint lelkileg erősen megterheli az emiatt kortárasai által a fűző miatt „nem kicsit szétcikizett” gyermeket,
így a lelkiismeretes mozgásterápia lényegi eleme gyakran a lelki támogatás, önbizalomövelő pszichés vezetés is lehet.
Kevésbé vészes esetben – ez a gyakoribb – viszont legtöbbször észre sem veszik a nem túl látványos elváltozást, aminek viszont
– pont a fel nem ismert jellege miatt – később komoly degeneratív következményei lehetnek.
Ezen cikk témája elsősorban ez:
A kevésbé látványos Scheuermann gyakori felnőttkori – késői következményei.
A „komolytalanabb” Scheuermann annál komolyabb utóélete:
A gerincet jelen cikkünk munkahipotéziseként tekintsük egy saggitális síkú fogaskerékrendszernek.
- A medence ill. a sacrum ( keresztcsont) az alsó fogaskerék,
- erre épül az ágyéki gerinc,
- ehhez kapcsolódik a háti szakasz kifózisa,
- majd a nyaki lordózis.
Fiziológiás ( normál ) esetben ha bármely fogaskereket elmozdítjuk, a többi is mozdulni, reagálni fog,
hiszen a gerinc egyes szakaszainak az elmozdulása alapértelmezetten hasonló jelleggel összefügg.
Scheuermannos statikai változások és ennek következményei az ágyéki szakaszon:
Alapértelmezetten a Scheuermannos kifózisnövekedés azt eredményezné, hogy a fej jelentősen előre helyeződik, így a test súlypontja előre kerül. A „szisztematikus orra esés ill. a föld tendeciózus bámulása” persze a túlélés szempontjából nem előnyös, így – hogy a páciens a háti kifózis növekedéséve párhuzamosan kénytelen picit átírni az egész gerinc statikáját, aminek következtében az ágyéki lordózis egyes esetekben elsimul – a sacrum ( keresztcsont) dőlésszöge viszont valamelyest megnő.
Ez több szempontból sem kellemes következmény.
Ha az emberünk a természetes közegében, egyenetlen talajon járna, akkor is megnő az S1-L5 közti – ill. sacrum dőlésszögtől függően L5-L4 közti porckorongra ható nyíróerő, ami idő előtti degenerálódáshoz vezethet.
A sacrum Scheuermann következtében kialakuló fokozott dőlésszöge különösen kellemetlenné mégis akkor válik,
ha a páciens sokat ül – jelellemzően olyan káros és demoralizáló tevékenységek miatt, mint az iskolába járás, vagy az irodai munka.:) – az S1-es csigolya tengelyének fokozott dőlésszögének következtében üléskor a medence sokkal nagyobb mozgástartományt bejárva fog hátra billenni.
Az üléskor jelentősen előremozduló sacrum gyakran kifeszíti a gerinccsatorna elülső felszínén húzódó gerincszalagot – ligamtentum longitudinale posterius – ami a „keresztcsont után húzza” az L5-ös csigolyát, így egy extra külpontos nyomást eredményezve
az L5-l4 csigolya között.
Ez az oka annak, hogy sok (ex)Scheuermannos embernek nem (csak) a gyakori L5-S1, hanem L4-l5 protrusiója, sérve, discus degenerációja (is) alakul ki.
A pár év ülő munkában megfáradt s1-es porckorong „felállás” után menetrendszerűen hozza a szegmentális instabilitás minden ágyéki gerinces tünetét:
Mivel az L5-S1 ( bizonyos esetekben L5-L4) kisízületí felszínek a kifózist korrigálandó eleve közelebb állnak egymáshoz, ha az őket távtartó porckorong már nincs a helyzet magaslatán – szó szerint 🙂 -, akkor a közelebb kerülő kisízületi felszínek idővel legenerálhatnak egy sor blokkot, reflexes izomvédekezést, asszimmetriát, és persze kialakulhatnak a jellegzetes ördögi körök:
- A fascia thoracolumbalis rétegei között futó erector és multifidus rostok közül egyre többen elkeseredett harcot vívva próbálják vállalható állapotban tartani az ízfelszíneket.
- a mozgásminta megváltozik – a lordózis kiegyenesedésével még nehezebben tud bakapcsolni a stabilizáló izomfűző, ettől még jobban előre esik a has így hipermobillá válik a kiegyenesedett ívek „zsanérjában” található kisízület – ami újabb plusz terhelést jelent.
Az eredmény: a degenerációs folyamat a saját farkába harap, és hol vagyunk már a korrekt tensegrity modelltől…
Gyógytornász legyen a talpán aki ezt a sok éve fennálló „statikai káoszt” rehabilitálni tudja.
A nyaki szakaszon jelentkező következmények:
A helyzet természetesen nem jobb „fent” sem:
Picit ismételjük át a cervikális gerinc funkcionális anatómiáját!
A nyaki lordózist többek közt a nyaki erectorok, a suboccipitális izmok, és a SCOM érzékeny egyensúlya taraja fent. A SCOM-ot letöbbször a nyaki gerinc flexoraként értelmezzük, de ha jobban megnézzük az ábrát, a C1- C2 szintjén egyértelműen extenzorként működik.
( Ha munkahipotézisként elfogadjuk, hogy Tom Myersnek az Anatomy trains c. könyvében igaza van az összefüggő erővonalakkal kapcsolatban, akkor ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a fejet a superficial back és a superficial front line vége tartja egyensúlyban a gravitációs erővel szemben. )
Ellenben a háti kifózis növekedésével kiegyenesedik a fenti erőket kiegyenlítő nyaki lordózis, aminek következtében a nyak szó szerint megadja magát a gravitációnak. Az előre billenő bordakosár súlya a SCOM-on keresztül elkezdi előre húzni a fejet. Hogy a páciensünk ne a földet nézze, kénytelen egy ponton – jellemzően a C4-C5 magasságában – „visszatörni”, hiperextendált helyzetbe hozni a nyaki gerincet.
Extrém mód közeledik a nyak mögött húzódó lágyrészek eredése és tapadása, és az így kialakuló izom, szalag, fascia rövidülések gyors tempóban konzerválják, és idővel önerővel korrigálhatatlanná teszi a nyaki gerinc helyzetét. Mivel a nyaki gerinc a „klasszik hiperextendált” helyzetben van, általában a „törésben” lévő csigolya közti ízület hipermobillá válik, előre vetítva a discus és intervertebrális ízületek degenerációs folyamatait.
A lent és a fent találkozik:
Ha egységben gondolkodunk, akkor sajnos a fenti tényezők dominóeffektust indítanak el a test statikájában:
-
- Az előre billenő medence az egyenes hasizmon – rectus abdominis – , és a vele párhuzamosan futó abdominális fascián keresztül elbillenti a bordakosarat, ami tovább fokozza a fejbiccentő izmon – SCOM–on – keresztül előre ható húzóerőt.
- Az ágyéki lordózis esetleges kiegyenesedése megzavarja a spinal engine működését, így a járás energiahatékonysága csökken. Emiatt is egyre több alkatrészt terhelünk túl, ami megint előre vetíti a degenerációk esélyét. ( a spinal engine-ről az első bejegyzést itt)
- A fej előre helyeződésének a következménye a súlypont előre kerülése lenne, ami egyensúlyvesztéssel járna. Ezt a test jellemzően a medence anterior shiftjével – előre tolásával – kompenzálja ki, ami a lumbosacralis átmenet túlterhelésével, annak korai degenerációs folyamataival jár. A medence anterior shiftje gyakran hiperextendálja a térdet és így tovább…
Még egy fontos dolog:
Természetesen a fenti „borzalmak” nem kötelező következmények, „csak” növekvő esélyek, és ha még az esélyek be is hozzák a papírformát, akkor sem biztos, hogy kialakul a tünet.
Egyre több kutatás mutat arra, hogy a képalkotó eljárásokon látható degeneratív elváltozások és a tünetek jelenléte nem igazán mutat szignifikáns összefüggést. Picit távoli példa, de még a csernobili brutális sugárterhelést kapott likvidátorok közül is vannak, akik egészségesek maradtak, így – ezt főleg a bejegyzést olvasó, idetévedt érintettek kedvéért írom le – egyáltalán nem biztos, hogy ez a sok „esély és hajlam” későbbb kötelezően bármiféle gondot okoz egyáltalán.
Viszont tény, hogy minél kevesebb az „esély és a hajlam”, annál jobbak a kilátások a tünetmentes életre.
Mivel Scheuermann esetén a „a kígyó ennyire sok helyen a saját farkába harap”, addig amíg nem fedezik fel,
hogy mi okozza a Scheuermannos érelhalásokat és nem találnak ki ez ellen valamilyen csodapirulát, addig a hatékony szűrés,
majd a gyógytornászi prevenciós, terápiás és rehabilitációs munka adja a legjobb lehetőségeket,
amit érdemes mielőbb igénybe venni.
Amit edzőként tudni kell a Scheuermann-os felnőttről:
A folyamat lezajott már, így ők egészséges emberek,
viszont van pár dolog, amire fokozottan figyelned kell:
- A háti szakaszt fokozott kifózisát kompenzálni.Ezt csupa olyan gyakorlattal ellenpontozhatod, ami aktiválja a lapokazárókat, lefelé húzza és befelé húzza a lapocka alsó csücskét.
/ Az edzőknek szóló alapképzésemen alaposan átnézzük ezeket az elveket. A lényeg, hogy tanítsd meg a vendégedet a lapocka mobilitására, és arra, hogy hogyan tudja nem előre forgatni a vállait és berotálni a felkarját. Lehúzásokkal, kobra tartásokkal, akár néhány húzódzkodással, pár izgalmas szempontot betartott fűrészelés szerűséggel ez kiválóan tanítható./ - A mellkas / vállöv / vállízület zsugorodott szalagjainak a megnyújtásával tudod segíteni a mozgástartomány megőrzését.Ha ezt összekötöd a tartás tudatosításával, akkor ezzel nagyon sok terhet vesze le a nyaki és ágyéki gerincről.
- Dekompressziós gyakorlatokkal az ágyéki gerinc szintjén:Ez a terület jó erős túlterhelés alatt áll, ezért érdemes az itt lévő porckorongokkal / lágyrészekkel kedvesnek lenni.
- Mivel az ágyéki szakaszon a csigolyák zárólemeze gyakran érintett náluk, a tengely irányú terhelést – pl. ugrások / zökkenő érkezések – mindenképp érdemes kivenni az edzésprogramból, mert ép zárólemez hiányában a porckorong víztartalma gyorsan tud elszivárogni a csigolyatest felé, amit jó, ha nem mi gyorsítunk fel. Helyette az izomfűző felépítése, a zárólemez tehermentesítése a célfeladat, ami rengeteg problma megelőzője lehet.
Kérlek oszd meg a cikket, hogy mások is megismerhessék a tartalmát, ill. ha sokkal bővebben érdekel a téma, akkor a
BGA gerinces alapkézését ajánlom a figyelmedbe, ahol minden ilyen prevenciós paramétert részletesen megtanulunk.
Itt találsz információt:
https://benegerincakademia.hu/kepzesek/