Biztos előtted van egy barátod – ahogy épp kiroppantja az ízületeit
– és Te kb. a falra mászol a ropogó ízületeitől…

Míg az antilopok pusztán a dominanciájuk fitogtatásaként ropogtatják a térdüket, a vendégeidnek már általában szilárd elképzelésük szokott lenni arról, hogy a ropogtatás káros – vagy épp a legjobb dolog, ami pl. az „elmozdult” csigolyákkal történhet.

De mi a valóság?
Ma ennek nézünk utána.

( olvasási idő: 2 perc )

Mi történik az ízület roppanásakor:

A hetvenes évek óta sejtjük, hogy roppanáskor az ízületi felszínek közti folyadékban keletkezik vákum, ami kis gázbuborékok kidurranásával jár. Úgy képzeld el ezt a jelenséget, mint amikor lecsavarod egy befőttes üveg kupakját, és az durran egyet.

A dinamikus MRI készülekek megjelenése óta ez a feltelezés biztos ténnyé vált, mert a jelenség akár meg is nézhető.

Veszélyes a ropogtatás?

Ma már pontosan látjuk, hogy maga az ízület kiroppantása jellemzően nem az…

• a ropogtatás nem fokozza az ízületi gyulladás esélyét,
• és ha nem „vadállati” módon csináljuk, akkor
  nem okoz ízületi instabilitást sem…

sőt…

Ha elindul valamilyen degeneratív vagy reumatikus folyamat egy ízületben, annak általában pont csökken
a „ropogékonysága”, hiszen ilyenkor az ízület nedvkeringése csökkenni kezdhet…

…viszont oszlassunk el pár „csontkovács” tévhitet:

Ha kiroppantják a gerinced, akkor „a helyére kerül” a csigolya?

Pont annyira, amennyire a befőttes üveg, amikor kinyitod.
Dehogy…:)
Egyszerűen a két csont távolodik el egymástól az ízületben.

…de ennek a mechanizmusnak a megértéséhez előbb nézzük meg, hogy:

Miért akarod – és miért esik ennyire jól – kiroppantani a hátad?

A gerincben vlsz. azért érzel ingerenciát a „kiroppantásra” mert a csigolyákat távol tartó porkcorongok
és/vagy izomfűző nem töltik be jól ezt a távtartó szerepet:

• Ilyenkor az ízületben a két csigolya közelebb kerül, a szalagok lazává vállnak, így túlmozgás alakul ki, ami – hogy elkerüld az ebből adódó irritációt – automatikusan magával hoz egy védekező izomfeszültséget.
• Az izmoknak ez a folyamatos túlfeszítettsége könnyen az elfáradásukhoz, a benne húzódó kötőszövetek érzékenységéhez vezet.
• Ilyenkor a test jelez: „csinálj már valamit…pl. húzd szét ezeket a felszíneket – mondjuk úgy, hogy roppants ki…:) „

Ha kiroppantanak – rotációkor a két ízfelszín eltávolodik – és kis időre megszűnik a fenti ördögi kör.

Az izom ellazulhat, a kis hajszálerek végre nyílni tudnak benne, így kapsz egy max. pár órán át tartó megkönnyebbülést.

Persze ezt az állapotot önmagában semmi nem tartja fent, így a manipulációnak nevezett „ropi”
legtöbbször maximum abban segít, hogy – jó esetben – könnyebbé teszi egy korrekt mozgásprogram
elkezdését – ami már tartósan is megoldhatja az ún. ízületi instabilitás kérdését.

Ergo nem a sok ropogtatás okoz ízületi instabilitást – hanem az ízületi
instabilitás okoz roppantáskényszert.

Összefoglalva:

• a roppantás ( manipuláció ) nem oldja meg az alapproblémát
• de nem is túl veszélyes. ( kivéve ha nem saját magadnak, hanem pl. képzetlen csontkovács csinája, mert ott a mozdulatok egyéb szövetekre nézve jelenthetnek veszélyforrást – pl. arteria vertebralis sérüléséből adódó stroke a nyak kitekerésekor, vagy a porckorong annulus rostok szakadása a derék csavarásakor…)

Ergo hosszú távon azért mindenképp célszerűbb a „ropogatás” helyett célzott mozgásban gondolkodni.
Ennek az egészen szakszerű hogyanjára készít fel itt az oldalon az ingyenes tanfolyam.
Te már jelentkeztél rá?
Ha nem, akkor mindenképp érdemes, mert számolatlan hasznos anyagot találsz benne, amit oktatóként azonnal
alkalmazni tudsz.

Üdvözlettel:
Bene Máté