A bejegyzés az NMPT instruktorok szövetségének zárt csoportjában egy kérdésre adott spontán válaszom másolata. A kicsit dacos kérdés arra vonatkozott, hogy mit tegyen az instruktor, ha végletekig „ellenálló testű” vendéggel találkozik. Bár a tartalom elsősorban az NMPT instruktoroknak szól, kimásoltam ide, mert hasznos lehet más stílusban oktatók számára is:

Ime a poszt:

Biztos ismeritek az egóorientált, „roppanásfetisiszta” csontkovácsot, aki a roppanás hangjától lesz boldog, bármibe is kerül az a roppanás…
Ne legyetek hasonlóan „transversusfetisiszták” !

Az ellenálló testeket tisztelni kell és nem „legyőzni akarni”, mindenképp belepasszírozni akarva az adott mozgást!
Ez eleinte „klasszik” hiba, ami sajnos a vendéget is egy kellemetlen, megfeleléskényszeres mentális állapotba hozza, ami pont nem az az út,
amit keresünk.

Ha tiszteletben tartod, hogy ott- akkor épp nem akar nyúlni és elengeded a mozdulat „erőszakolását” , akkor :

• 1. jó eséllyel sokkal hamarabb fog engedni
• 2. te sem érzed kudarcnak a vendégedet ( aki nem elégíti ki az „én majd megmutatom” jelleggel működő instruktori egó igényeit???? 😉

A legfontosabb titok: 
ha ott-akkor nem megy, akkor egyáltalán nem KELL távolodnia a csigolyáknak:

a.)
Gondoljatok vissza a tensegrity modellre: ahogy van az a pénz, amiért Dóra haja korpásodik, van az a stressz a rendszerben, ami nem engedi felengedni annak bizonyos pontjait. Ha ilyenkor „izomból” megpróbáljuk szétrángatni azt, akkor az még több ellenállást fog teremteni, és ahogy az elektronikában is, az ellenállás további feszültséget generál. Az sem hiányzik, hogy egy rossz mintával nyissunk, mert az már nem NMPT, hanem az egyik kóros minta kompenzálása egy másikkal. ( Ezt nagyon sok mozgásrendszer csinálja, NMPT instruktorként szeretném, hogy élesen elkülönüljetek ezektől.)

ó

b.) Többek közt a következőkkel lehet játszani:

1. vizualizáció:

A transversus sokszor még akkor is aktiválódik, ha csak felveszed a kiinduló helyzetet és elképzeled a mozgást. Extrém lágyan nyújtsa előre a kezet, háta a lábat, lazítsa a derekat, és csak könnyedén képzelje el, hogy távolodnak a csigolyái. ( ezt mutasd a kezeddel, hogy értse, hogy mi az a párhuzamos csigolyaállás – amit szeretnénk – mert hibalehetőség, hogy sokszor a vendégnek fogalma nincs, mint akar az oktató pontosan)

2. erőszakmentesség:

Ott érdemes belenyúlni a rendszerbe, ahol ő is akarja, és nem nekimenni annak, amit egyelőre nem akar. Néha a legjobb, ha simán elengeded el az ellenálló területet, és a tensegrity modellen valahol máshol dolgozol – sokszor még akkor is, ha a tünet helyét kell elengedned.

Take it easy: az ellenálló terület egy idő után könnyebben engedni fog ha környezete már szabad.( hibalehetőség: sokszor látom kezdő kollégáknál a remegő kezű – lábú, erőlködős nyújtózást. Kár ilyet csinálni, mert teljes tévútra vezeti a vendég mozgásszervrendszerét. )

3. PIR technika – és „körbejárás”:

Feszíts rá a feszültségre még jobban – majd lazíts és pihenj! Ez segít tudatosítani a területet, a jóga pl. sokszor ezzel dolgozik.
Kevesen tudják, de a jógás kobra pl. egy extrém erős erector posztizometrikus relaxációs technika.
( nagy baj, hogy sok helyen azt hiszik, hogy lordózist csinál, pont az ellentéte a hatása – oldja az erectorok túltónusát)

4. A figyelem elterelése:

Van ember, aki görcsöl, és csak akkor szerepel jól, ha nem oda figyel, ahol a célmunka zajlik. Ilyenkor csak a mozgás irányára figyelj, és ne görcsölj rá a csigolyák mozgására:
– jelen esetben ha nem megy, ne is foglalkozz a nyúlással. Süss el egy poént, teremts kényelmes helyzetet, engedd el a megfeleléskényszert és csak indítsd el a kezet és a lábat.

5. Egómentesség – folyamatosan alkalmazkodás:

A legfontosabb: minden körülmények között vedd ki a témából az egót. ( a Tiédet is és a vendégét is) – abszolút nem kell rögtön elérni a célt – még csak hamar sem kell eljutni a helyes mintához…

Voltam egy jógaórán, ahol a „mozgás ellen beoltott” vendégeket az oktató extrém hosszú ideig nyújtó jellegű pózokban hagyta, azzal a céllal, hogy egy idő után szenvedjenek annyira az ellenállás miatt, hogy kénytelenek legyenek feladni azt, kvázi vívják meg az ellenállás- szenvedés- elengedés harcát. Az oktatót nem érdekelte, hogy a vendégek légzése nem lassul, hanem kapkodóssá válik, hogy folyamatosan távolodnak a póz eredeti verziójától, hogy egyre több feszültség van az arcukon és a testükben. Az óra az ő előzetes elképzelése szerint zajlott, és mivel küzdelemben gondolkodott, ezt rákényszerítette a vendégeire is, ahelyett, hogy finoman alkalmazkodott volna a testük igényeihez. A fenti hozzáállás mikrotraumákat okoz, az antagonisták fokozódó védekező feszítéséből származó kompresszió pedig néha kifejezetten veszélyessé teszi az ilyen jellegű pózkitartást, és ez sajnos jellemző minden olyan órára, ahol az oktató azt gondolja, hogy ő tudja jobban, hogy mi kell a vendég testének. A lazulást és a szövetek elengedését jellemzően az áramlás hozza meg : belenged, ráfeszít, eltávolodik, újra beleenged, újra ráfeszít… stb…amikor egy fát húzol a ki földből, akkor nem csak húzol, hanem mozgatsz erre arra, hasonlóan a jóga napüdvözletéhez: mindig bejárja, majd elhagyja a mozgástartomány egyes részeit. Ezt érdemes követni az NMPT-ben is: figyelni, hogy a test mit szeretne, és alázatosan engedelmeskedni neki, miközben LÁGYAN tereled afelé az irány felé, amit a rendszer balansza megkíván.

Az NMPT órát Te csak 50%-ban tartod, a másik felét a vendég teste diktálja!!!!!
Ha figyelsz rá, akkor nagyon könnyűvé teszi a gyakorlást, mert csak követned kell azt, amit a test mondd.

A lényeg:

FIGYELNI kell a vendég testére, és ALKALMAZKODNI hozzá! Amint túltoltuk a bringát, vissza kell venni, elmenni a másik irányba, majd lazítani a tensegrity modellen, és visszatérni, ha már könnyebben enged. Kicsit olyan ez, mint egy macskát magadhoz hívni, de leginkább olyan, mint a szobrászkodás: egyik sem megy pusztán nyers erővel.