Készülj fel a legrosszabbra, és akkor életed egyik legmeghatározóbb élménye lesz…

Ezopszico útkeresés, vagy vagány élmények túlcsordulása?

Még ma is divat spirituális álmokat kergetve utazni Indiába. Annak ellenére, hogy meggyőződésem, hogy külföldön nehezebben találja meg az ember önmagát, illetve annak ellenére, hogy a „rózsaszín ezoterikusokat” egyáltalán nem biztatnám indiai látogatása – hiszen India garantálja, hogy az ember lásson olyan dolgokat, melyek lelkileg erősen korhatárosak – azt kell mondanom: nem véletlenül.

Úticélként mégsem Nekik ajánlom ezt a földrész-szerű országot, hanem azoknak, akibe szorult egy adag vagányság és némi bevállalós hajlam. Ők biztos, hogy életre szóló élményeket szerezhetnek ebben a különlegesen izgalmas világban.

Viszont Nekik célszerű nem utazási irodával, vagy szervezett úttal elindulni…
Ehhez adnék pár gyakorlatias tanácsot – útibeszámolónak álcázva.

Miért menj Indiába:

Különösen akkor hasznos ide utazni, ha itthon nagyon leterhelt életet élsz, és teljesen ki akarsz kapcsolódni. Egy kényelmes horvátországi nyaralás ritkán ad annyi ingert és élményt, hogy az ember teljesen ki tudjon szakítani a hétköznapok rohanásából. India számára viszont gyerekjáték elérni, hogy két nap után már se a facebookzombulást, se a mobilodat ne hiányold, de még arra se nagyon emlékezz, honnan jöttél, és mire mész haza. (Nem mellesleg ha már ott vagy, sokkal olcsóbb is, mint egy európai kiruccanás)

Két nap után menetrendszerűen ki fogod dobni a cipőd és a nadrágod… Belátod, hogy a piacon kb. 500 Forintért megvehető „Alibaba” szoknya és a „jézussaru” praktikusabb, illetve olyan dolgokat fogsz látni, amit sem előtte, sem utána sosem. A jellegzetes városi utcakép:  miközben egy turbános fickó az út szélén rozsdás borotvával borotválja a másikat, tehenek mennek keresztbe a legalább ötven éves, ajtaja nincs buszok között. Tuk-tukok dudálnak megállás nélkül, az árusok kiabálnak… Terjed a hasis illata, keveredve a levegőben azzal a jellegzetes India szaggal, ami először olyan zavaró volt, de két nap után már észre sem veszed…

Egy biztos: az emberek itteni életét látva elgondolkodsz azon, hogy azok a súlyos-komoly problémák, amikről azt hitted otthon, hogy komoly problémák, mennyire jelentéktelenek…

És az is biztos, hogy egy év múlva – a végére bármennyire is tele volt a tököd a kosszal és a káosszal – vissza fogsz vágyni ide…

Hiszen ha India kitolja az ingerküszöböd, akkor már semmi nem
fogja tudni pótolni az élményt, amit pár hét alatt itt szereztél…

Összefoglalva: Indiát a vagány, strapabíró, és aktív kikapcsolódásra vágyó élményfüggőknek javasolom úti célként, akik egy teljesen más világot akarnak látni.

Mit vigyél magaddal:

Ha csak a három legfontosabb dolgot mondhatnám, akkor a következőket javasolnám:

1. Kézfertőtlenítő:

Ha még nem voltál Indiában, akkor nem is tudod, mennyire nagy szükséged lesz rá.
Példa: mész Delhiben az utcán, és egy meghatározhatatlan hólyagokkal teli kéz véletlenül megfogja a kezed. Könnyen előfordulhat… Ilyenkor jól jön, ha ott a zsebedben a kis flakon, amiben minden bacit elpusztítani képes, víz nélkül mosó folyadék van. (Bármelyik DM-ben megveheted pár száz forintért.)

2. wc papír :

Kint hiánycikk, és elég drága is… Előnye, hogy nem nehéz, odafelé jó sok helyed foglal a csomagodban, így visszafelé meg helyet ad a kincseknek, amikből úgyis rengeteget hozol majd haza.

3. Izlés szerinti rövidital. – Ne legyél álszemérmes antialkoholista jógi! Jobban jársz, ha minden evés után meghúzod a laposüveget… Kint ezt is csak drágán fogsz tudni venni, így érdemes itthon feltankolni. Antialkeszek kedvéért: én is ritkán iszom, így számomra is gondot okoz már pár korty lehúzásai is. Ha Te is ilyen típus vagy, akkor már itthon kezdj el gyúrni, nehogy pont a védőital legyen, ami keresztbetesz… ( a folytatásban majd adok tippeket gyomorrontás ellen is – ezt is tuti benyeled, de szerencsére a dolog könnyebben kezelhető, mint hittem)

Ezen kívül még érdemes egy lepedőt, mert az ágynemű színvonala nem mindenhol kifogástalan.

Az indulás:

Az út menetrendszerűen a követségen kezdődik. A Sárgarózsa utcában. Itt már kapsz egy kis előleget az India élményből… Telefonálj oda, mert ügyfélfogadás valószínűtlenül rövid ideig, ritkán van. Ilyenkor nagy a sor, mert a konzul mindenkivel beszélgetni akar. ( Ha át akarsz menni Nepálba, akkor olvasd el a beszámoló végén lévő technikai tudnivalókat, mert ha nincs előre foglalt repjegyed, akkor itt kell egy kis okosság…)

A repülőút mindennel együtt kb. 10 óra, ami annak, aki csak vízszintesben tud aludni – sajnos nekem is – elég kimerítő. A bürokrácia hatalmas. Regisztrálnak, felírnak, beírnak mindent. Még az internetkávézóban is lefénymásolják az útleveled, a szállodákban pedig elkérik az otthoni címed is. Az ember azt gondolná, hogy ilyen szintű aktakukackodás mellett nem működik az ország, pedig nagyon is…Bombayben pl. egy dhobi gat nevű helyen mossák a fél város lakosságának a ruháit. Hozzák-mossák-viszik, és nem tűnik el semmi, pedig ezt spec.nem írják fel…

Haumenitájmszinindia?

Az első kérdés, amit meg fogsz kapni az érkezésed után, és még számtalanszor, akárhányszor turizmusban dolgozó emberrel találkozol… Jelentése: loser vagy még, vagy már megkaptad az alapkiképzést…:) A jó válaszok egyike: many many times… My firends are here, I visit them every year. Felejts el a szép angolságot…Egyszerűsíts, ahogy csak lehet, és hidd el, pár nap után belejössz az eleinte nem is angolnak tűnő kiejtésük megértésébe.

Érkezés:

Akár Delhibe, akár Bombaybe érkezel, az első lépésben pénzt kell váltanod… Itt persze bepróbálkoznak azzal,  hogy a rendes rátán túl „extra charge” ot kell fizetni, akár komolyabb tételeket is képesek felszámolni erre a természetesen nem létező adóra.

A turizmusból élőknek valami hihetetlen hatodik érzéke van arra nézve, hogy hogyan lehet kiszúrni az először Indiában járót. Ő a tökéletes célpont, a két lábon járó pénztárca. Erőszakosak sosem lennének – talán a hindi vallás miatt– de a „csíting” minden rafinériáját kipróbálják, hogy hozzájuk vándoroljon a kivitt valutád. Ezzel persze semmi baj nincs, de törekedjünk a korrekt win-win üzletekre.

Itt vitázni nem érdemes. Mosolyogj, és játssz. Ha férfi a pénztáros, akkor mond, hogy tavaly olcsóbb volt, konkrétan nulla, ha nő, akkor bókolj neki. Nyugodtan mond, hogy szép a mosolya, miközben próbálkozik… Ettől zavarba jönnek és gyorsan megkapod a járó összeget.

A városokba taxival, tuktukkal és busszal lehet bemenni. A helyi buszról még sokat fogok mesélni, itt az elején, rutintalanul, fáradtan, csomagokkal nem javaslom. A sima taxival elsőre szintén nem tudsz jól járni, ezért az ún. prepaid taxit ajánlom. Fix. ára van, számlát kapsz, és a taxisok sem fognak próbálkozni a trükközéssel. Delhiben a New Delhi Railway Station, Bombayben talán a VT-nek nevezett főpályaudvar lehet jó első cél, ahol korrekt szállásokat fogsz tudni kapni.

Bombayben a reptérről a VT felé haladva fura élményed lesz. Az utcán alvó, mosakodó, esetleg a dolgukat végző emberek látványa, a bódéházak könnyen rossz érzést kelthetnek benned. De látszik a másik oldal is: autópálya és metróépítések, a jól ismert multik reklámjai, a lepukkant járművek között fel-feltűnő egy-egy luxusautó mutatja az indiai társadalom másik rétegét, akik szinte mintha nem is ott élnének, ahol a többiek.

Main bazar:

Delhi főpályaudvarával szemben nyílik a Main bazar nevő utca. Hihetetlen embertömeg, mindenhol árusok. Füstölők, puffok, falvédők, ruhák, ékszerek…azok a kincsek, amiket az ember itt egy-egy boltban méregdrágán lát, ott pár dollárnak megfelelő rúpiáért megvehetők. Az út elején fémkereső kapu, de ez senkit nem érdekel. Persze eleinte a sok árussal az ember nem foglalkozik, mert szállást kell találni. Ha elindulsz a Main bazaron befelé, számolatlan szállást találhatsz.

A dolog persze nem úgy megy, mint Európában, nincs a besétálok-lefoglalom egyszerűség. A szállások minősége nagyon nagy szórást mutat. Van olyan, ahová egy 40 cm x 1,5 méteres lépcső-folyosón kell felmenni, ahol csak egy ember tud felmenni, és ha valaki szembejön, akkor hátrálás van. Klausztrofóbiásoknak nem ideális. Itt a szobaár 200-400Ft.ra alkudható, A omolyabb, LCD tévés, meleg vizes, már csatolt fürdőszobával és angol vécével járó szállások ára 1200Ft- környékén indul. Tavaly előtt Delhiben egy luxusnak számító szobát 2.200 Ft-ra alkudtunk le ketten. ( a kikiáltási ár 11.000 Ft. volt) Ennek már szép burkolata volt, márványcsempe és, lcd tv a falon, de a szekrény itt is szétesett, és meleg víz csak néha volt.

A szállásoknál az áralku érdekes dolog. Nincs fix ára a szobáknak, ki kell alkudni az összeget. Ez egy komoly csata, amint minél fáradtabb vagy, annál nehezebb játszani. Ha lehet ne Te mondj először árat, mielőtt egyezkedni kezdesz, nézd meg a szobát, nézd meg, van-e meleg víz, és azt, hogy tiszta-e az ágynemű, van-e szúnyogháló, aztán nyugodtan tolj be egy neked pofátlannak tűnő összeget…Hidd el, nem az….:) Forgalmasabb helyeken jobban jársz, ha nem utcára néző szobát veszel ki, még ha a kilátás nem is olyan pazar, mert az állandó dudaszó eleinte még zavarni fog. Pár nap múlva már meg sem hallod… A trükkjeik persze a recepciósoknak kifogyhatatlanok: a legmagasabban lévő szobát mutatják meg, és nem működik a lift, amikor megkérdezed, mennyi a szoba, sosem mondanak árat, hanem megkérdezik, mennyit szánsz rá… Ne lepődj meg, ha – főleg Delhiben- az utcán emberek ragadnak rád, és szállásokat mutatnak. A turisztikai környékek körzetében mindenki üzletember, mindenki mindenkitől jutalékot szed. Nyugodtan hagyatkozz rájuk, néha tényleg tudnak jó helyeket mutatni, de nekik se mond meg soha, hogy mennyiért keresel szobát…:)

Kerala tartomány: ahol leitattuk a tuk-tukost…:)

Kerala India déli keleti  csücskében található. Itt a legmagasabb az átlagéletkor és a legnagyobb az írástudók száma. Sokkal kisebb az emberek hajlama a „csíting”-re, ha árat kérdezel, általában közelebb van a reálishoz, mint a nagyvárosokban. Az emberek tiszták és nagyon barátságosak. Kerala az Ayurvéda hazája, bár a rendelkezésre álló kezelések árai szinte magasabbak, mint itthon. Hiába…a biznisz az biznisz. Keralába érdemes a táj miatt elmenni.

Fort Kochin történelmi emlékei nagyon szépek, kicsit szentendrés. Ezzel érdemes eltölteni egy-két napot, majd buszra szállni, és elmenni a hegyekbe.

Ekkor már érdemes helyi busszal közlekedni. A pályaudvar csak elsőre tűnik kaotikusnak, az itteni indiaiak nagyon szívesen segítenek, és gyakran kérdés nélkül is megmutatják, hová kell menned. A helyi busz olcsó (80rs) , jól szervezett, és kellően kalandos is. Itt tejesen vegyülhetsz a helyiekkel, akik érezhetően respectelnek is, hogy nem az elkényelmesedett amcsi turista vagy, aki mindenhová taxival utazik.

Munarba érdemes elmenni. Ez egy hegyi falu, rengeteg teaültetvényt, vízesést, erdőt és vadas parkot találni. Mindegyikhez visz szervezett program a szállodákból és a turistairodákból, de ezekbe csak azért érdemes bemenni, hogy megnézd, mik a lehetőségek. Utána alkudj meg egy tuk -tukossal, és vitesd el magad!

Mi is ezt tettünk, és túráztunk erdőben vízesés alá, láttunk őzeket, rókákat, bikát, szedtünk kávébabot, és egy egész napot utaztunk a gyönyörű teaültetvények között. Már-már giccsesen szép volt a táj. Visszafelé a tuk-tukosunk megkóstolta a pálinkánkat… Hát… Balázs 50%-os hazai cuccából lenyelt vagy egy decit egy hajtásra. Valószínűleg még életében nem ivott ilyesmit, így nagyokat krákogott… Aztán elkezdett feltűnően barátkozni, aztán cikkcakkban száguldozni az amúgy gyönyörű sziklák és a szakadékok között…

Goa tartomány: párok és motorok

Goa a hippikről és a portugál örökségről ismerős… Egy indai azt mondta rá, hogy Goa nem is India.  Meglehetősen sok idős hippi külsejű figura iszogat a bárokban, így az ember azt gondolná, hogy csupa buli és parti ez a hely…Pedig nem, vagy legalább is nem jobban, mint máshol. Idősebb angol párok jönnek Goa Siófok szerű üdülőparadicsomába, Calangutra és Bagára. Aki a teljes nyugalomra vágyik, annak Colva beach fehér ( na jó, majdnem fehér) homokos tengerpartjának egy szélső részét javaslom.

Ide járnak a gazdag Indiaiak nyaralni, itt kötnek üzleteket, és ismerkednek egymással…Jut eszembe, ismerkedés: sok indiai dzsigoló üzletet csinál abból, hogy az ide látogató, néha kicsit molettebb angol és egyéb nemzetiségű fehér lányoknak csapják a szelet. Pár nap itt tartózkodás után kialakulnak a típusosnak mondható párok: jóképű, kigyúrt indai srác, és a túlsúlyos fehér lány önfeledt boldogsággal motorozik…:)

Motorozás: kiskoromban motormániás voltam, jogsim van rá, de a trauma gyakorlat óta nem ültem motoron. Teljesen jól bírtam tíz évig, hogy ne üljek fel, de hol ne szegje meg a fogadalmát az ember, ha nem a legtutibb helyen: baloldali közlekedés, egy alapvetően eltérő közlekedési morál, rengeteg kamion és busz között… Gyorsan mielőtt meggondoltam volna magam, béreltünk egy-egy motort, és végigszáguldoztuk a tartomány minden izgalmasabb részét. Érdekes a közlekedési morál Indiában. Kívülről nézve kaotikus. A mindenféle közlekedési eszköz vadul, látszólag erőszakelven közlekedik. Hol a szembe sávban, hol keresztben az úton, de egy biztos: a dudát folyamatosan nyomva.

Aztán amikor beszállunk, meglátjuk benne a rendszert: aki menni akar és tud, az előz. A többiek számítanak rá, és pontosan tudják, mikor kell lehúzódni, félreállni. A nap végére már mi is cikázunk a kamionok és buszok között. Picik vagyunk a motorral, de a kívülről vadállatinak tűnő forgalomban pontosan érezzük: figyelnek ránk. A dudaszó is nagyon hasznos. Ha hallod, akkor tudod, hogy balra kell tartanod, és azt is, hogy a másik jó eséllyel kikerül.

Most azt mondom, itthon is jobb lenne így, mint állni a dugóban.  Ha Goán jársz, menj el a Dudh Sagar vízeséshez! Ne irodával, hanem fogj egy taxit. Árban ugyan oda jössz ki, de így többe látsz, és nem kell csoporthoz alkalmazkodni. A főúton ne fordulj le a vízesés felé, hanem menj egyenesen tovább. Onnan az erdőn keresztül el tudod érni a dzsipek elkerülésével a vízesést, és látod a kanyont is. Brutálisan szép. ( A kanyon akkor jó, ha nem parázol kicsit sziklát mászni. Meseszerűen szép, és szinte biztos, hogy senki nem lesz ott rajtad kívül)

Kaják:

Az az indai kaja, amit itt lehet kapni, az úgy viszonyul a kinti indai kajához, mint a töltött káposzta az 5 év szavatosságú Tesco gazdaságos töltött káposzta konzervhez. Egyszerűen őrületesen finomak az ételek. Egy jellegzetesen finom tejes ételük a LASSI, amit édesen, sósan, mangóval, banánnal és mindennel tudnak készíteni. Ittam mogyorósat is, valami fantasztikusan volt finom.

Az éttermek bár néha az európai ízlés szerint furák, de biztonságosak. A pincérek kedvesek, legtöbbször beszélnek angolul, még el is magyarázzák, hogy mi micsoda. A három utam során egyedül egy jobbnak mondható szállodában találkoztam túlszámlázással, az utcáról beesős helyek korrektek.

Amit kóstolj meg:

– veg. biryani : rizs zöldséggel – nagyon finom
– chiken tikka: pálcikára felfűzött csirkefalatok
– tikka masala: masalás szószban csirke ezt edd az indai kenyérrel – naanal. A hagymás nagyon finom.

De gyakorlatilag abba is hagyom, mert minden finom kint. Érdemes megkérdezni a pincért, hogy mennyire lesz csípős a kaja, mert van, ami nagyon.

Veszélyesek-e az ételek:

Amikor először kimentem, mindenki riogatott a vérhassal, tífusszal és a társaival. Akkor az első napon Delhiben látva az éttermeket eléggé megszeppentünk, és be kell vallanom, nem mertünk enni…Aztán amikor már nagyon muszáj volt, akkor a McDonaldsot választottuk, majd egy kóser éttermet. Aztán elmentünk egy buszos útra Agrába, és elaludtunk…Nem tudtunk kaját venni, és a busz egy világ végi falu világvégi büféjénél állt meg…Elképzelni nehéz egy olyan piszkos helyet, mint amilyen az volt, de kénytelenek voltunk… Aztán belazultunk…Elkezdtünk jobb helyeken enni, majd rosszabbakon, majd felbátorodva végül az utcán is, és nagyon nem csak steril dolgokat…Leálltunk az italról is… Az ember mindig akkor hibázik, amikor elbízza magát: az utolsó napon – ismét Delhiben- bevállaltam egy helyi vízből készült shake-et… Na ezt nem lett volna szabad…:) A fosós-hányós pont a repülőn hazafelé talált meg…:)

Összefoglalva: India szerintem nem olyan vész ilyen szempontból, ha az ember észnél van. A védőitallal nem szabad leállni, és a helyi víz minden forralatlan módját kerülni érdemes. Tudom nem könnyű, mert az utcán facsart narancslé illata nagyon vonzó, de nem érdemes.

Ha ezt az ember betartja, akkor jó eséllyel nem lesz semmi baja…
Érdemes még követni egy szabályt: ha valami olyan kajába ütközöl, ami nem esik jól, vagy nem ízlik, azt hagyd ott…
Csak árthat…

Amit viszont szinte biztos be fogsz nyelni egy indai út során:  az émelygés. Eszel valami finom kaját, nagyon jól esik, de pár óra múlva elkezdesz kicsit émelyegni. Meglepő, de erre az émelygésre hibátlan megoldás az ott kapható pepsi vagy coca cola…
Percek alatt oldja meg ezt a kellemetlenséget. Tudom tudom…egészsséges jógikus életmód meg minden…. (Ön dönt…iszik vagy f%sik..)

Bombay:

Az ország fővárosa és fő kereskedelmi központja egész más, mint Delhi. Európaiasabb, széles sugárutakkal, kevesebb kosszal, és valahogy sokkal kulturáltabban. Egyben jóval drágábban is. Itt átlagosan 60.000 Ft-ot keres egy lakos, ami kb. a háromszorosa a Delhi átlagnak. Sokkal drágábbak a szállásárak is, de a város egy nyugati ember számára jóval élhetőbb.  Többen beszélnek angolul – hiába ez a hivatalos nyelv, a legtöbb helyen kevesen beszélik úgy, hogy kezdni is lehessen vele valamit – és nagy tereken a jellegzetes gyarmati időkre jellemző akkor menő angol ruhában kriketteznek az emberek. Egyébként nagyon gyakran látni az egykori angol divat majmolását, ami mögött talán az „azonosulás az agresszorral” pszichológiája húzódhat. A sok nagy egyetem, a 40-es évek elaganciájában pompázó ember és a mobilján üzletelő modern figura képe keveredik a nyomorral, koldusokkal, utcán élő, higítót szívó emberrel. A tengerpart szépen kiépített, de maga a parti homok és tenger annyira szennyezett, hogy a legkevésbé sem akarna belemenni senki.

Nevezetességek:

Nem vagyunk nevezetesség néző típusok, inkább keveredni, belemenni a mélyébe és kalandozni vágyó típusok vagyunk.
Megnzzünk a Gate Of Indiát, amit 5.György angol király behajózásakor érintettek, és a mögötte álló Taj Mahal hotelt. Ezt Mr.Tata építette, aki India óriáscégének, a Tatának az alapítója volt. Indiában a kajától a kocsikon át az olajfinomítókig és a házak tetején lévő vízmelgítőig mindent a Tata cég gyárt. Az alapítót anno kivágták egy hotelből, mert nem volt fehér ember, ezért dacból felhúzta az ország legmenőbb hotelét. Amúgy a 2008-as terrortámadás óta ezen a téren minden kordonokkal volt körbevéve, és páncélozott autóból kifigyelő géppisztolyos rendőrök őrizték a teret.  Amúgy Mumbai sem mentes a problémás emberektől. Este egy-egy sörrel leülünk az Gate of India alá, ami kb. a helyiek randihelyszínének számít.  Kb. 5 perc után jön oda egy fenyegetőző ember, és láthatóan jól begyakorolt módon adja elő, hogy ha nem fizetünk neki, akkor beköp a vele összekacsintgató nem messze ülő rendőrnek, és egy valag pénzt fizethetünk. Na, ő spec. tök jól beszélt angolul. Szegény rossz emberekkel kezdett. Két perc után már foggal körömmel küzd, hogy ne kelljen magyar bort jó drága áron vennie.:)

Ami még érdekes, az a Dhobi ghat mosoda. Kis betonteknők sora, ahol egész Bombay ruháit mossák. Ez nem lenne még nagy ügy, de a kb. 500.000 ruhadarabot nem jegyzik és tartják nyilván, mégsem tűnik el soha semmi… Ide néha kiküldeném pár kollégánkat egy kis mentalitásbeli továbbképzésre.  Bejárjuk a várost, megnézünk egy helyi piacot, a halvásárt, Gandhi házát, aztán elmegyünk egy Canari Caves nevű helyre, ahol ősemberek vájtak maguknak barlangokat. Itt szokás szerint megtámad pár kismajom.:) Valahogy sosem tudok jól kijönni velük. Este megnézzük a helyi metrót: átsétálunk a kikapcsolt fémkereső kapu alatt, és ledöbbenünk a meghatározhatatlan szagon, ami az aluljáróban terjed. Indiának amúgy nagyon jó tulajdonsága, hogy újra és újra rádöbbensz: Magyarországon minden szép és minden jó. Még a Nyugati aluljáró is maga a tisztaság és a nyugalom.

Vécé:

Csak a hotelekben van európai vécé, alapértelmezett esetben guggolós-pottyantós vécében intézik a dolgukat, és nincs vécépapír, de van egy kis edény, tele vízzel. Úgy oldják meg, hogy a jobb kézzel öntik, a bal kézzel rásegítenek a csimbók eltávolítására. Innentől kezdve viszont indiai ember nem eszik, mutogat, és egyáltalán nem nyilvánul meg a bal kezével. Bal kezesként mindig furán néztek rám, amikor azzal írtam alá…J ( egy praktikus jótanács: ha Indiába mész, vigyél papírt..többet, mint ami logikus lenne ,mert eleinte lehet, sokszor teszel majd kétbetűs kitérőt, és kint elég drágán találsz csak ilyesmit )

Vasco:

India amúgy hihetetlen tempóban fejlődik. Pár éve voltam kint először, azóta átalakult a reptér, felhúztak egy sor autópályát, lebontottak rengeteg bódégettót. De egy dolog még nem változik: az emberek gondolkodásmódja. Alapvetően utáljuk a turizmusra épülő helyeket, így Goán elbuszoztunk egy Vasco nevű exportugál városba, és elmerészkedtünk a vasút mögé. Lepacsiztunk az ostorral hadonászó meccs után még lelkes focihuligánokkal, és kisétáltunk a gyönyörű, fehér homokos tengerpartra. Álomszép volt. Pálmafák, kristálytiszta kék tenger. Aztán ahogy közeledtünk, feltűnt valami: kis barna foltok a hófehér homokban. Azt hittük ágak, és alig vártuk, hogy csobbanjunk egy nagyot. Amikor odaértünk, láttuk, hogy ezek nem ágak, hanem emberi sz@r… A part másik oldalán kis bódéházak voltak, amiből néha kisétált egy arc, letolta a nacit, és tolt egy barnát. Nem ragozom túl: nem ástak gödröt, nem húztak a termékre homokot, nem csináltak pottyantós vécét, nem jelöltek ki neki helyet. Tudom undorító ezt így taglalni, de szerintem sokat elmond: amíg a gondolkodásmód ilyen – márpedig ez sokáig így marad – addig India rossz arca is megmarad.

Át Nepálba:

Előre szólok, hogy elfogult vagyok. Nepálba beleszerettem, azon kevés országok egyike, ahol élni is tudnék.

Már a repülőtér is olyan, mint az ország maga: pici és aranyos. Az emberek is ilyenek, a lányok helyesek, mindenki mosolygós. Kathmandu egy meseváros: a tengerszint felett 1300 méterrel van, így az esték már hűvösek. A középkori városkép tényleg mesébe illő: olyan, mintha egy Tibeti filmben mászkálnál: kis boltok, ezoterikus csecsebecsék, helyes éttermek mindenfelé. A turistáknak szóló Thamel negyedet zene és a lelkesedés varázsaltos energia járja át, az Unesco által védett belvárosi kis utcán pedig maga a legszebb kelet.

Első nap megnézzük a várost: ebédelünk a főtér közepén lévő étteremben kilátással a Himalájára / kb. mint a váci utca legjobb étterme : összköltség 800 Ft. / Felmászunk a toronyba, és fotózunk össze-vissza. Elmegyünk Pasupatinath-hoz, ahol pár halottat égetnek el nagy bulizások közepette  – az ország jellegzetesen buddhista , így másképp állnak a halálhoz –  itt összefutunk pár majommal, akik természetesen megtámadnak, majd megnézzük a Boudanath sztúpát, ahol a Tibetbe induló zarándokok kértek áldást az út előtt. Valami iszonyúan a levegőben van a Buddhizumus szellemével keveredő pezsgés, amit talán a mászni indulók lelkesedése tölt a levegőbe. A város nyüzsög, mindenki bizniszel, mi is begyűjtünk pár csecsebecsét: kalligráfiákat, imazászlót, falvédőt, mindent, amit otthon egy szekrényben fog porosodni, de nem tudunk itt hagyni.

Aztán elindulunk kalandozni:

Buszra szállunk, és elmegyünk egy távoli nemzeti parkba:
Az út fenomenális: egy vadvízi folyó mellett megyünk el, és szinte belelátunk a helyiek életébe: megküzdenek a sziklás talajjal, és kőkemény harccal termelik a napi betevőt, életük kockáztatásával minden biztosítás nélkül vésik a követ pár száz méter magasan, utaznak olyan kocsikkal, amikről itt az első rendőr levenné a rendszámot – minden 2. taxiutunkon defektet kaptunk, volt, amikor kétszer is. kétszáz méterenként van gumis, ami megoldja a kérdést , és lehet is robogni tovább a tükörsima kerékkel – Talán ezért is láttunk nagyon durva baleseteket.
A táj gyönyörű, a parkban elefánthátról nézzük a vizilovalakat, őzeket, krokodilokat, majmokat – fosnak az elefánttól, így kivételesen nem támadtak meg – de tigrist nem látunk. Reggel madárles, majd elindulunk a Himalája lábánál lévő kis faluba. Az is félelmetes élmény: kétszemélyes kis étteremben csinál nekünk a néni teát és reggelit. Katonák futnak a hegyen – Nepál erősen militarista ország, híresen kiképzett emberei a Gurkhák, akik az angol seregben is sokat szolgáltak . Furán néznek ki kigyúrtan a sok kis vékony nepáli között.

Hogy csináld?

1. jó előre vegyél meg egy akciós repülőjegyet.
2. a nepáli jeggyel ne törődj, kint sokkal olcsóbban meg tudod venni, és biztosan lesz járatod.  Egy dolog van, ami indiában jól működik: a repülés. Viszont fontos, hogy indiába olyan vízumot szerezz, ami kétszeri belépésre jogosít. Ilyent a követségen nem adnak, így falból foglalj le egy buszjegyet és egy szállást kathmandu felé, amit villogtathatsz, és így már menni fog az ügyintézés.
3. ne parázz a szállásfoglalással. Több okból sem. A két legfontosabb:  jobb Neked, ha nem csak fotón látod, hogy hol szállsz meg. 2. sokkal olcsóbban kijössz.

Nagyjából ennyi.

Bombay,
Canari caves
utazás sleeper buszon
slump area,

vizumtrükkök,

alkutanácsok,

a legjobb kaják és fertőzésveszély,

Vasco és a helyi nyolcker…

Addig is: