Te is gyakran hallod ezt a sztorit?

” Homorításra mindig megfájdul a gerincem. A plank sem megy derékfájás nélkül, amikor háton fekve lábat emelek, akkor konkrétan leszakad, és pl. jógán akkor is megfájdul, ha gyertyát csinálok”

Vagy ezt:

„Már kislánykoromban is le kellett ülnöm az iskolai ünnepélyeken, mert mindig fájt…Állni azóta is rosszul esik. Évente egyszer becsípődik, ilyenkor pár napig nem tudok kiegyenesedni egyáltalán. A derekam iszonyatosan tud fájni, bemerevedik, elfárad, ilyenkor nagyon jól esik kiroppantani. Néha a reggeleim is szörnyűek, da akkor pár perc alatt be tudom mozgatni. Torna közben jobban fájt, főleg amikor homorítani kellett, ezért azt egy idő után abbahagytam. Biztos voltam benne, hogy sérvem van, de amikor elkészült az MRI, nem volt rajta semmi. Konkrétan elzavartak a rendelőből, és finoman éreztették velem, hogy hipochonder vagyok…

Ismerős a fenti történet?

Ha a tanítványodnak, vagy neked épp nincs gerincsérved, de mégis pont úgy fáj, mintha lenne, akkor ez a cikk rólatok szól. Megtudhatod belőle, hogy vélhetően honnan származnak a rejtélyes tünetek? Érdekes lehet számodra, ha gyakran találkozol “lumbágós becsípődésekkel” vagy fáj ha sokat kell állni, járni. És persze olvasd el akkor is, ha porckorongsérved van, mert akinek sérve van, arra is közel  100%-ban vonatkoznak a cikkben elhangzottak!

A szegmentális instabilitás:

Hogy megértsük a problémát, picit nézzük át, hogyan működik az egészséges gerinc. Az ember dereka természetes állapotban homorú. Ezt a homorulatot lordózisnak nevezzük, és ha ez a görbület fennáll, akkor a csigolyák között elhelyezkedő, és azokat egymástól távolt tartó porckorongok természetes terhelést kapnak.

A porckorongokra jellemző, hogy némiképp szivacsként is működnek: ha terhelést kapnak, akkor elkezdenek vizet veszíteni, míg alváskor – jellemzően vízszintesben elhelyezkedve – vizet és tápanyagot szívnak magukba.   Ha úgy élnénk, mint egy rendes ősember – természetes körülmények között, és sokat járnánk egyenetlen talajon – akkor a porckorongjaink nappal veszítenének némi vizet, és éjjel újratöltenének. Ez a tendencia az, amiben a porckorongok jól érzik magukat, és sok bajuk nem történik késő idős korunkig.

A probléma az, hogy mi már nem így élünk.

Hat évesen beülünk az iskolába, és onnantól napi sok órát ülve töltünk. Később jön az iroda, az autó, a sorozatok, a kiemelten fontos kiskutyás/macskás videók a facebookon – és észrevétlenül az ülés válik a legjellemzőbb test és élethelyzetünkké.

Az az ülés, ami nekünk nagyon kényelmes – de a porckorongok lassú halálát jelenti.

Azt, hogy az ülés hogyan okoz sérvet, azt már minden blogolvasó nagyon alaposan ismeri. ( ha nem az óriási hiba, ebben az esetben villámgyorsan nézd meg ezt a videót vagy olvasd el ezt a cikket)  Most ismerjük meg egy picit más mechanizmusát az ülés káros hatásainak:

Porckorong degeneráció:

Ha ülünk, ezt jellemzően nem “cövekegyenesen” tesszük, hanem általában a képen látható módon, pofátlanul összegörnyedve. Ez jó nekünk, mert az állással és az aktív tevékenységekkel ellentétben az izmainknak nem kell dolgoznia, viszont rossz a gerinc lágyrészeinek, mert azok veszik át a terhelést az izomzatról. Konkrétan lógunk a gerincet stabilizáló szalagjainkon, és a lényegesen előre került fej pedig olyan terhelést gyakorol egész nap a legalsó S1-es porckorongra, mintha egy 15 kilós súlyt nyújtott kézzel előre kitartnanánk. ( a fej 7 kg,  a felsőtest súlya szintén jelentős, ezt kell felszorozni az erőkar hosszával, ami nem kevés) Ez a plusszsúly nehezedik görnyedéskor a porckorongra, ami mint már tudjuk ha pluszterhelést kap, akkor elkezd magából vizet kitolni.

Az évek során folyamatosan vizet veszítve a porckorong szép lassan elkezd lelapulni, ami a gerinc túlbiztosítottsága miatt egy jó ideig – gyakran húsz – harminc évig – konkrétan semmi gondot nem okoz. Aztán persze a rossz cselekedeteink szép lassan elkezdik a elnyeri méltó büntetésüket, és elkezdenek jönni a menetrendszerű tünetek. Nézzük meg, hogyan!

Kisízületi szindróma: 

• A csigolyák hátul egy pici ízülettel találkoznak egymással   – ezt amúgy tényleg kisízületnek nevezik.:)
• Ha a porckorong víztartalma megfelelő, és kellően magas, akkor ezek az ízfelszínek kellő távolságban vannak egymástól. (bal oldali ábra)

•   Ha a porckorong lelapul, akkor az ízületi felszínek elkezdenek “összecsúszni”, ami már komoly gondokat okoz.( jobb oldali ábra)

Ezek a  gondok a következők:

1. Irritáció:

Az ízületi felszíneit egy kis tok borítja be. Távol áll tőlem bármiféle túlmisztikfikált latin hókuszpókusz felesleges használata ezen az oldalon, de ennek a toknak jegyezzük meg a nevét, mert ő fontos lesz nekünk: ő a capsula articularis, az ízületi tokja.

Jellemző rá, hogy egy érzékeny kis hártya, tele van érzőidegekkel, és ha bármi piszkálja, akkor rettenetesen fáj.

A könnyebb érthetőség kedvéért készítettem egy sematikus ábrát, ami jól ábrázolja a lelapuló porckorong ízületre gyakorolt hatásait:

• Ha az ember áll vagy jár, akkor homorú a dereka. Az ízületi felszínek hátul helyezkednek el, pechünkre homorúan tartott derék esetén – azaz állás és járás közben – emiatt közelebb egymáshoz. (Leülni ilyenkor jól fog esni, mert „kinyílik”, „kifeszül” a tok, a rá ható irritáció csökken, így ez megkönnyebbülést fog hozni. Persze az ülés tovább „lapítja” a porckorongot, ami idővel eszkalálja a helyzetet.) 
• Ha a porckorong nem tartja kellően távol az ízületi felszíneket, akkor a hártya irritáció alá kerül, és fájni fog. Mivel két kb. csont “bizergál” egy érzékeny hártyát, konkrétan nem picit. Talán ez az érzés tekinthető a legkellemetlenebb degeneratív gerincfájdalomnak.

Ilyenkor kell leülnie a kislánynak az iskolai ünnepélyen, vagy ilyenkor érzed azt, hogy leszakad a derekad a Tescoban, amikor tolod a bevásárló kocsit. (minél több a cucc a kocsiban, annál nehezebb tolni, annál homorúbb lesz a derekad, és annál nagyobb lesz az irritáció) Néha ilyenkor az ember azt érzi, hogy le kell hajolnia. Ezzel kinyitod a felszíneket, kicsit kiszabadítod a tokot, és oldódik egy időre a fájdalom. Tipikusan a szegmentális instabilitásban szenvedő embereknek esik jól az óra közben a mély előrehajlás…

Ha a porckorong vastag, és kellően eltartja az ízületi felszíneket, akkor a tok nehezen csípődhet be, és nem kerül irritáció alá sem. Ez az ember probléma nélkül fog álldogálni vagy járni, hiszen semmi nem bántja az érzékeny tokot. 
( lásd fenti ábrák)

Ha a porckorong a sok túlterhelés miatt – sok ülés –  kicsit laposabb, akkor az eredeti magasság átfogására tervezett ízületi tok egyszerű szóval  elég lazává, nyeklős-nyaklóssá válik –   erre a hivatalos szakszó az insufficiens, de a nyeklős-nyaklós szerintem jóval kifejezőbb 🙂 – és egy rossz mozdulatkor könnyen be is csípődhet.

2. Becsípődések/ lumbágók: 

Ez a rettentő súlyosnak látszó lumbágó vagy téves szóval idegbecsípődés, amikor az ember vécére is négykézláb megy, és minden mozdulat fájdalmat okoz.

Szerencsére ez nem olyan veszélyes dolog, de nagyon határozottan mutatja, hogy a gerinc épp a tönkremenetel útján van, így ilyenkor már szinte bűn nem tenni valamit a megelőzés érdekében.

3.Izommerevség:

A test reflexesen akadályozni akarja a kisízületek irritációját, ezért öntudatlan izomfeszítéssel akadályozza az ízület mikromozgásait. Emiatt érzi sok porckorong sérült ember a jellegzetes “téglaérzést” a derekában. Az izom dolga a folyamatos megfeszítés és ellazítás. Ha azonban az ízületet védendő folyamatosan feszül, akkor kóros anyagcseretermékeket halmoz fel – magyarul izomlázas lesz – becsomósodik, és önmagában fájni fog. Ez az izomvédekezés / fájdalom a fenti problémakör jellemző velejárója.

A diagnosztika:

A fenti tünetek elég egyértelműen utalnak a fent helyzet, a szegment instabilitás fennállására, de képalkotó eljárásokkal is nagyon szépen meg lehet mutatni a gondot:

1. RTG felvételen úgy fog látszani, hogy az alsó csigolyák látványosan közelebb állnak egymáshoz, mint kéne.
2. MRI-n vagy CT-n tisztán látszik, hogy a legalsó, pl. S1-es porckorong nem magasabb, mint a többi – pedig annak illene lennie…

A gond az, hogy mivel a legtöbben a gerincsérv kizárására készítik a CT/MRI felvételt, nagy örömmel konstatáljuk, hogy porckorongsérv nincs, és innentől legyintünk a problémára: nincs nagy baj. Persze a kérdés felmerül: de akkor miért fáj? Hát ezért…:)

A másik potenciális gond, hogy gyakran előfordul, hogy az MRI sérvet ( is ) mutat, amit ha az ember elkezd a szegment instabilitás figyelembe vétele nélkül tévesen kizárólag a sérvre célzott mozgásterápiával kezelni, akkor néha rosszabbul lesz, mint előtte.

Nem véletlen: a sérv nagyon gyakran teljesen tünetmentes, a fenti problémakörre pedig kevésbé koncentrál az ember. Ha a tünetmentes sérvet kezdjük el kezelni mondjuk az arra legtöbbször kiemelkedően jó homorító vagy hátizom erősítő gyakorlatokkal, akkor azt érjük el, hogy még jobban “összeverjük” a kisízület felszíneit, ezzel még tovább nyírjuk a tokot, ami menetrendszerűen lesz ettől rosszabbul.

Hipochonder gerincbeteg vagy?

Érdekesség, hogy a szegmentinstabilitás tüneteit bizonyos esetekben jelentősen ronthatja a stressz, ami miatt könnyen lehet pszichés eredetű gerincbetegségnek tartani. A helyzet az, hogy bár nyilván minden betegségben fontos tényezőt jelentenek a lelkiek, itt a legritkább esetben múlik pusztán a lelkieken a történet. A gerinc mögött húzódó mély hátizmok a legősibb izmaink, és krónikus vagy erős stresszre ők fokozzák elsőként a tónusukat. Ha összehúzódnak , akkor még közelebb húzzák a kisízületi felszíneket,  nő a kompresszió, és máris jelentkeznek / jobban jelentkeznek a tünetek.

Ez okból köt ki például sok nyaki gerinces szegmentinstabil ember az antidepresszánsoknál – amik vicces mód néha tényleg sokat segítenek.

Hogy mi a megoldás a kérdésre?

Szerencsére ez nem olyan bonyolult.
Erre a kérdésre, és arra, hogy edzőként/instruktorként hogyan lehet megelőzni a szegment instabilitás kérdéskörlét,  ennek a sorozatnak a következő részében fogok választ adni.