Dr. Austin Baraki cikkét a szerző engedélyével közöljük.
Bár a BGA nem ért minden cikkben szereplő gondolattal maximálisan egyet, a cikkben található
gondolkodásmódot az egész fitness szakma számára követendő példának tartom.

Dr. Austin Baraki eredeti cikke:

https://startingstrength.com/article/diagnosing_silly_bullshit
Köszönet a fordításban résztvevő NMPT instruktoroknak!

„Bullshit is everywhere”
George Carlin

Akár észrevesszük, akár nem, a bullshit ( marhaság )  mindenütt jelen van az életünkben, és nagyjából egyidős az emberiséggel. Politikusok hada, üzletemberek, tanárok, jogászok, művészek, szerelők, kereskedelmi szakemberek, újságírók, eladók, és gyakorlatilag minden szakma képviselője a maga módján él a bullshitelés lehetőségével.

Gondoljuk végig, mennyi bullshitet szűrünk ki a nap folyamán.

Hallunk a híradóban egy friss politikai botrányról, látunk egy reklámot a legújabb, csúcs-szuper fogyasztószerről,
vagy amikor a boltban állva gyorsan végigfutjuk az újságok szalagcímeit.

Vigyorgunk rajta, grimaszolunk, felcsattanunk, vagy unottan felsóhajtunk, és magunkban azt gondoljuk: mennyi értelmetlen duma.

Talán észre sem vesszük milyen gyakran történik mindez, mert akaratlanul is kifejlesztettünk egy módszert,
melynek segítségével kiszűrjük a felesleget. Az életkor előrehaladta viszont egyáltalán nem jelenti biztosan azt, hogy tényleg
hatékony a bullshitszűrőnk. Ehhez szükség van némi óvatosságra, elemzőképességre, valamint egészséges szkepticizmusra, ugyanis a „bullshitelés” egy folyamatosan fejlődő ágazat.

Ebben a cikkben a fitnesziparban jelenlévő bullshitre szeretném felhívni a figyelmet,

egyúttal igyekszem finomhangolni az olvasók bullshit – szűrő képességét.
Ebben az iparágban ugyanis erőteljesen tombol a nagyotmondás, mert igen komoly pénzekről van szó.

Nem állítom, hogy a bullshitszűrés tudományának legkiemelkedőbb szakértője vagyok, és pontosan tudom, hogy én is számtalanszor bedőltem pár hülyeségnek, de megtanultam a leckét. Amennyire lehet, igyekszem kritikusan, logikusan, és tudományosan gondolkodni, ami sokat segít, hogy kapásból ki tudjam szűrni a bullshit legtöbb fajtáját.

Az alternatív gyógyászat üres frázisai:

A legtöbb üres frázis az „alternatív gyógyászatból” származik, így például a természetgyógyászatból, a kiropraktikából, az akupunktúrából, de rendkívül széles eszköztára van a fizioterapeutáknak, a masszőröknek, a táplálkozási tanácsadóknak, az edzőknek, a „funkcionális fitnesz” guruknak –  és igen, el kell ismerjem, hogy néha az orvosoknak is.
(Ld. Deepak Chopra & Dr. Oz).

Szinte hallom, ahogy az olvasók egy része felhördül, ezért kifejteném az előbbi gondolatmenetet.

Itt és most jegyezném meg, hogy a fent említett területeknek számos érdeme van, ami önmagában megérne egy külön cikket,
most viszont kizárólag az „beetetés” módjára koncentrálnék.

Kezdjük azzal, hogy megnézzük, miként szivárognak be ezek a marhaságok, amiket néha önként és dalolva fogadunk be. Ezután pedig megbeszéljük, mit tehetünk ellenük.

Most a leggyakoribb „stratégiát” ismertetem,
mely az alábbi összetevőkből áll:

1. Megjelenik egy karizmatikus guru, aki felkelti az ember figyelmét, és bizalmat ébreszt,
2. Magabiztosan és következetesen használ valamiféle fél-latin szakzsargont,
3. Mindezt divatos, hasonlóan megfogalmazott buzzword-ökkel fűszerezve.

Ha végiggondoljuk, a három fenti összetevő mindegyikével találkozunk a szolgáltatóipar, vagy az értékesítés területén. Gondoljon vissza, miként magyarázta el önnek az autószerelő, hogy a gépkocsi javításra szorul, pedig ön azt hitte, minden rendben a járművel?

Vagy milyen hangzatos technikai szakkifejezéseket puffogtatva próbálta eladni önnek a kereskedő azt a bizonyos autót, számítógépet, vagy egyéb kütyüt, amiről ön nem is tudta, hogy szüksége van rá? Megállás nélkül hablatyolnak, miközben alig adnak valós információt.

 Számos szakember alkalmazza a fent említett stratégiát, ezért nagyon fontos, hogy felismerjük, mielőtt minket is alaposan rászedhetnének.

A hangzatos frázisok természetesen a mellébeszélő szakterületétől függnek, de a cél mindig azokos: hogy elbizonytalanítsák a hallgatóságot. Hegyezzük ki fülünket az efféle frázisokra (alább vastagon kiemelve, idézőjelben), így könnyebben felismerjük, ha a fitneszipar területén süketeléssel állunk szemben.

 Típusbullshitek a fitnesziparban: 

„Aktiválás” és „bekapcsolás”…

…egyes izmok esetében, mely leggyakrabban a nagy farizom, a gerincfeszítők, vagy a széles hátizom. Ezekről sokszor állítják, hogy, „amnéziásak”, netán „ellustultak”, vagy „nem kapcsolnak be” mozgáskor.

Ez természetesen „aktiváló gyakorlatokat” kíván, melyeket rendszeresen kell végezni, hogy „emlékeztessük” ezen izmokat a helyes működésre, valamint biztosítsuk, hogy mozgáskor minden izom „a megfelelő sorrendben” kapcsoljon be.

 Természetesen nincs tudományos bizonyíték, mely alátámasztja a fenti állítást, hacsak nem történt idegsérülés – pl. idegek átvágása, vagy egyéb idegsebészeti beavatkozás, sztrók, vagy gerincvelő-sérülés – , esetleg izomsorvadás, miopátia, vagy nem áll fenn anyagcsere betegség, esetleg általános érzéstelenítés miatt bekövetkezett bénulás.

 Megjegyzés: A fent említett „diagnózisok” erősen mondvacsináltak, ezért mindenki legyen óvatos, ha ezeket hallja. Ha ön képes felállni a székről, és anélkül felmenni a lépcsőn, hogy megbotlana vagy elesne, akkor a farizma pont kellően „aktiválódik”. Ha mégsem használja megfelelően a farizmait például egy guggolásnál, akkor nem az ön neuromuszkuláris rendszere tehet róla, hanem az edző.

„Fascia”:

Izom alatti, és az izmokat, belső szerveket körülvevő kötőszövet, amelyről sokan azt állítják, hogy rengeteg fiziológiás funkciója van, és kihat a mozgásrendszerre. Épp ezért mondják, hogy innen ered minden probléma. Ennek a témának a részletes kifejtése külön fejezetet  igényelne, most legyen elég annyi, hogy a fenti állítást egyelőre sehogy sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani.

A szakma képviselői valami rejtélyes módon (és minden szakmai logikát mellőzve) diagnosztizálnak a fasciával kapcsolatban „rendellenességeket”, „letapadást”, és „korlátozó tényezőt”. Eddig egyikre sem találtak objektív orvosi bizonyítékot, és jó eséllyel nincs is sok valóságalapjuk.

 „Természetesen” a fent említett problémák okozzák az ön által panaszoltakat (vagy épp nem panaszoltakat), ezért a fasciát,  „a letapadásokat fel kell szabadítani”. Különböző masszázstechnikát, és egyéb manuális kezelést javasolnak, netán „lágyszövetre ható tréninget”. Nem vonom kétségbe, hogy a masszázs, vagy más, előbb említett kezelés hatására átmenetileg jobban érezzük magunkat – bár ez könnyen lehet placebo hatás, ahogy a „színlelt” kezelések esetében ez gyakori. Nekem ebben a témában főképp az ellen van kifogásom, hogy a „szakemberek” teljes magabiztossággal hangoztatják a minden tudományos bizonyítékot nélkülöző teóriáikat, hogy eladják nekünk az általuk nyújtott kezelést.

 Megjegyzés: Jól nézzük meg, kit engedünk a fasciáink közelébe. Egyáltalán nincs tudományosan megalapozott bizonyíték, mely alátámasztja, hogy:

1, a fasciának a strukturális funkción kívül fiziológiai szempontból is jelentősége van,

2, a feltételezett problémák valóban léteznek, és egyéb betegségek forrásai is lehetnek,

3, a manuális / masszázsterápia bármiféle változást idézhet elő a fascia szerkezetében.

„Funkcionális”:

Ez a rendkívül hangzatos kifejezés önmagában konkrétan semmit nem jelent. A „funkcionális erőt” úgy szokás definiálni, mint valami rejtélyes erőfajtát, ami hasznosabb, mint a guggoláshoz, húzáshoz, és toláshoz szükséges önerő. A 300 kilóval végzett deadliftre azt mondják, túlzás, de egy 30 kilós súllyal pisztolytartásban végzett guggolás szerintük tényleg „funkcionális” (Kérdem én: pontosan mi célt szolgál a feladat?)

Ezek a „funkcionális gyakorlatok” általában összetett mozgásformákból állnak, és próbálnak minél több fitnesziparhoz köthető elemet beépíteni, hogy vonzóbbá tegyék a potenciális vendég számára.

Megjegyzés:
Nincs olyan, hogy „funkcionális erő”. Az erő az a képesség, amelynek segítségével le tudjuk győzni a külső ellenállást. Ha több erőt fejtünk ki, akkor még „funkcionálisabb” lesz ahhoz képest, mintha kevesebb erőt fejtenénk ki …

„Core izom erősség / stabilitás”:

A fitneszipar egyik vesszőparipája, ha törzsizomzatról van szó. Igen, valóban léteznek ezek az izmok, és döntő szerepük van a törzsstabilizációban, valamint a hatékony erőátvitel támogatásában. Mindezt a releváns izmok összehúzódása biztosítja (erőkifejtés), hogy a törzs stabil maradjon. Sok szakmabeli magabiztosan diagnosztizál „gyenge core izmot”, mindezt nem specifikus tünetekre, és megbízhatatlan tesztekre alapozva.  (1).

Ezeket a légből kapott diagnózisokat semmiféle objektív és megbízható tudományos kutatás nem támasztja alá, ezért mindig legyél óvatos, ha effélét hallasz. Ezután jó eséllyel „core izom erősítő gyakorlatokat” fognak neked javasolni, melyek döntően saját testsúllyal végzendő feladatokból állnak (pl. Pilates, jóga, stb.), esetleg olyan instabil felületen végeztetik a gyakorlatokat, melyek hatékonysága nem mérhető, így nem tudni, mekkora haszna van az adott egyén szempontjából.

 Ha önnek tényleg „gyenge a core izma”, akkor azáltal, hogy növeli az adott pozícióban töltött időt, egy ponton túl már nem lesz fejlődés az erőkifejtésben, így nem tesz szert nagyobb erőre.

Megjegyzés:
Guggoláshoz, húzáshoz, és deadlifthez akkora súlyt használjon, ami megköveteli a core izmoktól az erőkifejtést, mely a törzs stabilan tartásához szükséges. Ezután fokozatosan növelje a súly nagyságát (ezáltal az erőkifejtés is nagyobb lesz.) Ennek eredményeképp valóban erősödni fognak a „core” izmok, és más izmok is, melyeket pl. a jóga nyújtó típusú gyakorlatai garantáltan nem erősítenek.

„Mobilitás”:

Ez talán az elmúlt tíz év legnagyobb beetetése, holott a kifejezésnek még kézzel fogható meghatározása sincs. Főképp, ha a flexibilitással összehasonlítva nézzük. Talán az ízület gátlás nélküli mozgását akarják ezzel a szóval kifejezni. (Tudom, hogy vannak ennél kacifántosabb meghatározások is.) Ha vicces akarok lenni, akkor nevezhetem „funkcionális stretchingnek” is. Az emberek valamiért mégis szentül hiszik, hogy minden nap „mobilizáló gyakorlatokat” kell végezniük függetlenül attól, hogy mire van szüksége a testnek, vagy mit kíván meg az általuk végzett sportág.

Ezek az emberek órákat töltenek „mobilizálással”, melyhez mindenféle labdákat, görgőket, és egyéb kínzóeszközöket használnak ahelyett, hogy erősödnének. Mi több, a „fascia”  vagy a „core” fétisekhez hasonlóan itt is jó néhány szakmabeli előírja a „mobilizáló gyakorlatokat”, ami szerintük minden problémát megold.

Hátfájdalom? Egyértelmű, hogy több hát mobilizáló gyakorlat kell.
Vállfájdalom? Talán több vállmobilizáló gyakorlat kéne.
Csípőfájdalom? Na, akkor gyerünk, és nyissuk meg azt a csípőt!

A dolog sajnos nem ilyen egyszerű. A fájdalom ennél jóval bonyolultabb és összetettebb. Sok esetben nem is mutat összefüggést a strukturális elváltozással! (Ezt a jövőben részletesen kifejtem.) Nem kétlem, hogy ébredés után jólesik a nyújtózás. Mindenki nyújtson kedvére, ha ettől boldogabb lesz. (Bár nem fog tőle bemelegedni, megerősödni, nem előzi meg a sérülést, nem csökkenti a fájdalmat, valamint senki nem fog hamarabb regenerálódni a sok nyújtástól (2-4), de a „hajlékonyság” illúziója meglehet.

Megjegyzés:
Edzés során fel tudja venni azt a helyzetet, amit az adott mozgásforma megkíván?
Ha igen, akkor semmi gond a mobilitással.
Kompetens edző irányítása mellett sem tudja felvenni azt a helyzetet, amit az adott mozgásforma megkíván?
Akkor lehet, hogy valóban „mobilizáló gyakorlatot” kell végeznie, de a saját szintjének megfelelően.

„Flossing”:

Ez azt jelenti, hogy gumiszalagot tekernek az adott izom, vagy az ízület köré. Mint kiderült, egyes új módszerekkel már az idegeken is lehet „flossing kezelést” végezni! (Őszintén szeretném tudni, hogy ezt ki mondta…) Ez utóbbi az egyik kedvencem. Amikor megtudtam, hogy ilyen is létezik, teljesen elképedtem, viszont továbbra sem tudom, hogy ez mi a frászt jelent pontosan. Persze hallottam már lenyűgöző és magabiztos előadást ennek az egésznek a működéséről. Álljon itt néhány internetes „szakértő” flossing – meghatározása. (Kövérrel szedtem azokat a részeket, amelyek teljesen légből kapott, és gyakorlatilag értelmezhetetlen állítások.)

 „segít az izomletapadás feloldásában, így az adott terület mobilitása és vérellátása növekszik. Azáltal, hogy leszorítjuk az izmot, és teljes mozgástartományba kényszerítjük, a rostok között súrlódás jön létre, mely segít feloldani a tejsav lerakódást, a kötőszövetes letapadásokat a hegszövetben, valamint az olyan letapadásokat is, melyeket a hengerezés vagy a lacrosse labda nem tud feloldani.”

„A flossing segítségével megszűnik a mozgás korlátozottsága, felgyorsul a véráramlás, és az ízületi kompresszió hatására megszűnik a mozgáshoz szükséges izom feszültsége.  Helyreállítja a letapadt szövetek súrlódási képességét, enyhíti a fájdalmat, és hatékonyan növeli az izomösszehúzódást.”

„A voodoo flossing segítségével a kompresszió arra kényszeríti a letapadt szöveteket, hogy egymás felé csússzanak, mindezt minimális elmozdulás mellett. A kényszerített súrlódás a módosult szövetelrendeződésnek köszönhetően nemcsak feloldja a miofasciális rendellenességeket, hanem közvetetten (vagy a terapeuta szándékától függően közvetett módon) részt vesz a perifériás idegmobilizációban is. A mozgástartományt nemcsak az izomtónus, hanem a fokozott idegi szabályozás is növeli. A funkcionális mozgások és az otthon végzett gyakorlatok természetesen növelik a kezelés hatékonyságát.”

Komolyan???
Van egyáltalán olyan ember a földön, aki pontosan tudja hogy a „flossing” tényleg a fent idézett módon működik?
Elképesztő, hogy a „szakértő” hozzászólók milyen magabiztosan használják a mondvacsinált szakzsargonokat. Teljesen nyilvánvaló, hogy fogalmuk sincs a neuromuszkuláris-, valamint a keringési rendszer működéséről, mégis úgy tűnik, mintha ezek az emberek lennének a téma szakértői!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a „flossing” hatástalan (bár sok benne a placebo elem). Inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy fogalmunk sincs, tényleg működik-e a flossing terápia, és ha igen, akkor miként. A fenti süketelésből viszont soha nem fogjuk megtudni. Aki efféle szolgáltatást akar eladni, nyilván nem mondhatja, hogy ő maga sem tudja pontosan, miként hat az adott kezelés. (Már ha egyáltalán …) 

 Megjegyzés:
Kezeljük kellő fenntartással, ha valaki flossingot javasol bármely testrészünkre, kivéve a fogakat. (Dental floss = fogselyem.) 

Bármely konkrétan megnevezett – általában kisebb – izom:

(pl Quadratus Lumborum, Psoas, Piriformis, Transversus abdominis, Gluteus medius)

…általában egy adott terapeuta, vagy guru „kis kedvenc” izmát jelöli.
Bármikor megtalalják a módját, hogy a kedvenc izmocskának kisebb diszfunkcionalitását, befeszülését, gyengeségét, vagy diszbalanszát (csak, hogy a divatszavaknál maradjunk) diagnosztizálják bárkin, aki besétál az ajtón, mert hiszen ezek méltánytalanul alulértékeltek a tudomány fősodrában (és ezáltal tüntetik fel magukat jóval tanultabbaknak, holisztikusabbnak).
Nyilvánvalóan, mivel ők az adott kis kedvenc izom önjelölt gurui, ki másra is pazarolnád a következő 6 hónapodat, javító-fejlesztő gyakorlatokkal, és „mobilizációs tréninggel”?

Megjegyzés:
Talán ahelyett, hogy egy aprócska izom aktiválására és működésének javítására fókuszálnál, vagy a csípőhorpasz megszállottjai lennél, sokkal inkább egy kísérőre, coachra van szükséged, aki tudja, hogyan tudsz szimmetrikusan emelni, hogyan tudod hatékonyan végezni a Valsalva manővert, vagy hogyan tudod a hátadat megfelelően beállítani, hogy az tartani, emelni tudja magát. Szóval coaching, elég szélsőséges ötlet, ugye? 

Elég  szórakoztató, nem igaz:

Folytathattam volna más félrevezető hívószavakkal, például a „Torzió”, „CNS-Központi Idegrendszer”, „Diszfunkció”, „Hip Hinge”, „Központosítás”, „Dynamic-Dinamikus, lendületes”, „Alignment – Összehangolás, igazítás, kiegyenesítés”, „Dyskinesia – Mozgászavar”, „Maltracking – Hibás összehangolás” és így tovább, de talán megmentem őket egy jövőbeli eszmefuttatásra.

Jelenleg itt az ideje továbblépni.

Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a hívószavaknak az angol nyelvben valódi értelmük is van, tehát nem jelentik automatikusan azt, hogy badarságról szólna az adott mondanivaló. Ehelyett csak felhívják a figyelmet és arra késztetnek, hogy különös figyelemmel értelmezzük a szövegkörnyezetet, különösen akkor, amikor a fent leírt összefüggéseket használják.

Hogyan működik:

Amint a fitneszguru vagy a terapeuta megragadta a figyelmedet pár ismerős, divatos kifejezéssel, irányt váltanak, és bevezetnek egy olyan vad és felfedezetlen területre, ami tele van olyan bizonyítatlan elméletekkel, amik egy laikus számára épp elég valószerűnek tűnnek a hihetőséghez – részben azért, mert rendkívül magabiztosan tálalják őket.

Olyan magabiztossággal beszélnek,  hogy nem tudsz mást tenni, csak bólogatni a hipnotikus kábulatban.

Gyakran azért tudnak ennyire magabiztosan beszélni, mert nem képesek felmérni, hogy mennyi mindent nem tudnak. (Ez is összefügg azzal, hogy miért vannak egyes szakmák az átlagnál jobban kitéve ennek a jelenségnek.) Egy tetszőlegesen választott, divatos kifejezésre fókuszálnak, majd átváltanak egy jól hangzó magyarázatra, hogy miért is van veled nyilvánvalóan probléma, s hogy a mainstream (a tudomány fősodra) miért nem tudja ezt felfedezni, és emiatt miért van neked szükséged az ő egyedi tapasztalataikra, hogy rendbehozzanak.

Az olyan típusú embereken élősködnek, akiknek muszáj valami problémát találni magukban, és akik könnyen meggyőzhetőek ezekkel a menőnek tűnő magyarázatokkal.

Hirtelen a fájdalmad egyértelműen megmagyarázható lesz részleges gerincficammal – szubluxációval (ez a valóságban nem létezik), ami élethossziglan tartó kiropraktikai korrekciókat igényel, vagy szakadásokat a “csí életerődben”, melyek akupunktúrás kezelést igényelnek bizonyos meridiánok mentén (amik szintén nem léteznek). (5-7) Vagy, ha másik terpautát keresel fel, a problémáid diagnózisa “mozgástartomány beszűkülése”, “lágyszöveti diszfunkciók” vagy “fasciatorziók” lesznek, amelyeket rendszeres korrekciós gyakorlatokkal, manuálterápiával vagy flossinggal (gumiszalagokkal végzett kompressziós terápia) lehet korrigálni. Upsz, úgy tűnik, hogy véletlenül szabadon engedtem a véleményem ezekkel a “terápiákkal” kapcsolatban. Sajnálom. (Nem sajnálom.)

Az egyik legnagyobb problémám (itt) az, hogy ezekre a feltételezett patológiákra (kórtanokra)
nincs objektív bizonyíték.

Alapvetően nulla a bullshit-erek (álszakemberek/hóhányók) szavahihetősége. Ez alatt azt értem, hogyha bedobjuk ugyanazt a panaszt egy maroknyi bullshiternek, akkor mindegyik tudna különböző diagnózist adni – valószínűleg saját „szakérterületén” belül -, amelyben végül saját szolgáltatásaikat fogják felajánlani kezelésként. Ez a fantázia képességének luxusa, ami hasonló ahhoz, mintha most egy mellkasi fájdalommal elmennénk a sürgősségire, és pusztán attól függően, hogy épp kihez kerülünk:

– a kardiológus szívrohammal ,
– a pulmonológus (tüdőgyógyász) összeesett tüdővel,
– a gasztroenterológus savas reflux-szal,
– az ortopédus pedig bordatöréssel diagnosztizálna.

Látod/érzed a problémát?

Szkepticizmus:

Most, hogy láttunk néhány példát arra, hogyan is működik a bullshitelés, vajon hogyan kezeljük?

Az analitikus gondolkodás és egy egészséges, alapvető szintű kételkedés mindig jól jön, ha egy bullshiterrel találjuk szembe magunkat

Egy jó definíció a kételkedésre:
„a nem tapasztalati alapon szerzett tudás tényként való beállításának megkérdőjelezése,
vagy bizonytalanság abban, amit valahol máshol természetesnek vesznek” (8).

Az első részt ösztönösen értjük: ha valaki tényként kezel egy hiedelmet, az mindenképp bűzlik, ezért érdemes tovább kérdezni,
hogy kicsit mélyebbre ássunk.

A következő:
biztosnak vett állítások meggyőző érvelés vagy bizonyíték nélkül hasonló „szaggal” rendelkeznek, így érdemes ezeket is megkérdőjelezni.

Ezen a ponton szinte biztosan elhangzik majd a következő frázis:

„Semmi sem bizonyítja, hogy nem működik”

Mindig emlékezzünk, hogy a bizonyítás terhe azon van, aki az álltást teszi, amíg az nem történik meg, addig mindig érdemes a „Nulla hipotézishez” ragaszkodni.

Most pedig, hogy a fenti meghatározáshoz egy lépéssel közelebb kerültem, azt sugallom hogy a tapasztalati tudás területén is van helye a kétketésnek ( pl. amelyeket megfigyelünk vagy tapasztalunk).

Az érzékszerveink messze nem tévedhetetlenek, és mindannyian tudunk példát mondani arra, amikor az érzékszerveink becsaptak minket, vagy éppen azt “láttuk”, amit látni akartunk, és elhessegettük a zavaró tényezőket. Ez utóbbi jelenséget elfogult visszaigazolásnak hívják, és ez a bullshitszakértőknek éppen elegendő teret ad, hogy máris ott teremjenek.

Emellett, a kutatási tanulmányok gyakran állítják, hogy tapasztalati adatokat szolgálnak egy adott témáról. A naponta bullshitelőknek ezek az elsődleges céljai. Az internet tele van a “PubMed” háború kommentelőivel, ahol az emberek szinte harcolnak, miközben olyan hivatkozásokat használnak fel, amelyek alátámasztják elképzeléseiket és passzolnak a megyőződéseikhez.

Emberek, attól, hogy valami “tudományos” még nem biztos, hogy nem egy nagy halom forró, nedves,
frissen gőzölgő bullshit!

Tanulási módszerek, adatgyűjtések, elemzések, mind vastagon hajlamosak a ferdítésre, manipulációra és félremagyarázásra.
Egy egész iparág, a “ragadozó újságírás” épült erre, szó szoros értelemben egészen addig bármit publikálni fognak,
ameddig Ön kifizeti nekik a kiadói díjukat.

Szóval szkeptikusnak kell maradnunk még akkor is, amikor tudományos irodalomról van szó, mindig vegyük figyelembe a forrást, és az aktuális kutatási eredmények érvényességét is. És ha Ön nem szakértő, vagy nem tudja könnyedén felmérni amiről szó van,
akkor keressen valakit, aki ért hozzá.

Röviden, ahhoz, hogy hatékonyan ki tudjuk szűrni a “bullshit-et”, Dr.Sullivan-ünk legjobb írása szerint érdemes a dolgokat megközelíteni.
Az Ő különlegesen tanulságos mondata volt:

“ Hezitálás nélkül szkeptikus vagyok ezzel a kutatással kapcsolatban! Hogy miért? Mert tetszekenek az eredményei! ”

Hozzáállás egy potenciális bullshitelőhöz:

Kedvelt megközelítésem egy potenciális bullshitelővel kapcsolatban, hogy tudatosan és szisztematikusan darabjaira szedem a bullshitet. Folyamatosan azt kérdezem „miért” és „hogyan”,forszírozva, hogy tisztán meghatározza az állítását, és egyszerűen fogalmazzon a kétértelmű, pszeudo-felületes, zavaros logikával összetett mondatok helyett. 

Lassan lebontom a témát, vagy fizikailag alkotórészeire szedem – különösen ha a bullshitelő gyorsan beszél.  

Ilyenkor két dolog történhet: 

Megfogod, és nyilvánvalóvá válik a bullshit.

Ezen a ponton sokan közülük rádupláznak: logikai hibákba ütköznenk, a személyedet kezdik támadni, vagy rádfogják, hogy ‘nem vagy elég nyitott” esetleg „kimosta az oktatás az agyad” – ill. hasonló próbálkozásokkal kijátszani a kérdést.

VAGY: 

Miközben leásol az alapokig, a téma részleteinek megismerése közben már
tiszta beszéddel és logikus érveléssel találkozol.  

Az első forgatókönyv nyilvánvalóan a kevésbé intelligens bullshitelők sajátja, míg a második gyakoribb azok között az emberek között, akik tudják miről beszélnek, de kicsit nehezebben fejezik ki magukat az első alkalommal. Ez a második eset a „téves diagnózis” esete, ami bár eleinte kicsit bullshitgyanús, de csak addig, amíg alá nem veted a megfelelő „metodológiának”.  

Nos, ma lefektettük a szilárd alapjait annak, hogyan monitorozd, ismerd fel és kezeld az értelmetlen bullshitet és azokat, akik eléd tárják őket. Ezzel a cikkel kezdve elindul egy rendszeresebb cikksorozat a www.StartingStrenght.com-on, ami megvizsgál és leleplez való-világból vett példákat, felhasználva a ma lefektetett elveket. Megtalálod őket hamarosan. Ezeket az ötleteket az élet minden területén hasznosnak fogod találni, szóval maradj éber, szkeptikus és mindig tartsd bekapcsolva a bullsghit detektorod. Ez időt, energiát, pénzt és frusztrációt spórol meg neked az egész életben.