A TRIGGERELT VALÓSÁG: 

Bejön a páciens, elmondja hol fáj – és te is pont ott érzed az izomcsomót
ahol kell…

… pontosan tudod  – mert megtanultad a képzésen – hogy honnan
sugározhat át a fájdalom helyére. Természetesen ezen a távoli helyen
is magabiztosan érzed a „változásokat” – amiket ha kimasszírozol,
akkor a vendéged jobban lesz.

És szinte mindig jobban  lesz – ezért maximálisan igazolva

érzed a koncepciót, ami mentén kezelsz.

Nice – nice…

A trigger pontokat először Janet Travell és David Simons
említette meg a 60-as években.

Ezeket a tapintható csomókat érezni is lehet – így azt feltételezték,
hogy lokális, vagy máshol megjelenő/máshová sugárzó fájdalmat
okoznak.

Úgy gondolták, hogy a triggerpontokat:

 

•  kisebb trauma,
• tartós rossz tartás
• vagy egyoldalú ismétlődő tevékenység okozza.
  
  

A koncepciójuk az volt, hogy a sérülés után kémiai

anyagok ( pl. szerotonin, hisztamin ) felszabadulása

következik be, melyek zordon kémiai környezetet

teremtenek az izomsejtek körül…

• ez felébreszti a kis veszélyérzékelő testecskéket ( nociceptorokat )
• azok tüzelni kezdenek
•  aminek a következménye hamar kisebb reflexes
  izomösszehúzódások lesznek…
  
  

Ha az ember nem gondolja túl, akkor logikus –

egyszerű – könnyen megérhető modell – mint annyi

más a fitness / mozgás és manuálterápiás iparágban.

Ezért terjedni is kezdett mind a golyó – és ahogy az lenni szokott,

ettől is  / mint szinte minden érintésen vagy mozgáson alapuló terápiás
formától – háttérelmélettől függetlenül / gyönyörűen javultak a páciensek.

DE VAJON TÉNYLEG ETTŐL JAVULTAK?

Ha eltöröm a lábam, akkor az orvosnek először meg kell,

keresnie a „tört végeket”, hogy össze tudja illeszteni

és rögzíteni őket

– ergo ha valamit célzottan és pontosan akarok
kezelni, akkor tudnom kell, hogy hol van, amit kezelek.

Egy Fred Wolfe nevű kutató 92-ben kíváncsi lett arra, hogy mennyire
megbízhatóan lehet megtalálni a trigger pontokat.

Ezért a trigger terápia néhány kiemelt képviselőjét – köztük

Travell-t és Simons-t is meghívta egy vak, randomizált kontrollált
vizsgálatba.

Három csoportba osztott embereket:

1.  akiket más trigger terapeuták már „diagnosztizáltak”
2.  akik fibromialgiával rendekeztek.
   
   / ez egy olyan kötőszövet-izombetegség, ami komoly
   és valódi izomcsomók formálódásával jár/
   
   
3. és csináltak egy teljesen egészséges kontroll csoportot.
   

Ugyanaz, amit a tapintással – palpációval foglalkozó

kutatások ÁLLANDÓAN kihoznak:

• Teljesen máshol találták meg a trigger pontokat, mint a kollégáik.
• Ráadásul az egészséges csoportban kétszer olyan gyakran találtak izomcsomókat.
  
  ( És ne felejtsd el, hogy ők a Trigger vonal legjobbjai voltak…)
  
  

Nem vitatom a trigger pontok létezését ( annyira) – de ha valaki
tényszerűen nem talája meg, hogy merre van amit kezel…

akkor hogyan tud célzott és pontos kezelést adni?

1.  Az érintéssel járó neuromoduláció csodákra képes.

/ attól függetlenül, hogy milyen hitet, narratívát vagy keretrendszert
növesztettünk az érintéseink mögé. /

2. Ennél már csak a megerősítési torzításaink működnek
csodálatosabban:

extrém erővel tudjuk belelátni ( beletapintani )
a pácienseinkbe azt, ami nincs is ott.

( vagy ha esetleg ott is van, objektíven nem vizsgálható )

Üdv.:
m.

Ha érdekel a palpatory pareidolia témaköre, vagy érintéses szakmában dolgozol,
és evidence based szeretnél lenni, akkor ajánlom figyelmedbe a NEUROMASS
továbbképzésünket. Megtalálod hamarosan itt a képzések között.