A funkcionális tréning – akár terápiáról, akár edzésről van szó – elképzelhetetlen a funkcionális anatómia ismerete nélkül. Ez a terület viszont akkora mértékben fejlődött az elmúlt években, amivel elég nehéz lépést tartani. Ez okból itt a gerinc.hu-n szeretnk erről a témáról is egy három részes összefoglalót mutati.
A sling system elnevezést leginkább parittyarendszernek lehet fordítani. Miofasciális ( izom – kötőszövet alpú) erővonalak és funkcionális egységek, melyek összekötik a test eddig különállónak tartott részeit. Megismerésük révén sokkal jobban megérthetjük a mozgásszervrendszerünk alkatérszeinek valódi funkcóját, a testrészeink egymásra gyakorolt hatását, és a stabilitás mélyebb kérdéseit.
Posterior oblique sling system:
Első példának nézzük meg a talán legkézenfekvőbb sling – renszert, a posterior sling systemet!
Ez ő :
Ha alaposan megnézed az ábrát, a gluteus maximus rostlefutási iránya szinte a meghosszabbítása a latisimus dorsiénak. Kívülről nézve olyan, mintha az egész rendszer olyan lenne, mint a 4-es 6-os villamos, amikor a Jászai és az Oktogon között pótlóbuszok jártak: a fascia thoracolumbális az összekötőkapocs két izom között, akik ugyanazon a vonalon közlekednek.
Ezen a példán keresztül nézzük is át, hogy mik is egy sling rendszer részei:
- fascia – az izomtömeg 50-60%-át fascia alkotja. így az izmokon/ izmokban húzódó fasciát is ideértjük.
- izmok
- ínak
- szalagok
- csont / periosteum
A sling rendszer akkor alkot valós funkciót kifejtő összeköttetést, amikor az őt alkotó rostok ideális, jellemzően egy irányba mutató húzási iránya fennáll.
Ebben az esetben a sling rendszer feladata:
- Vezetékszerűen erőátvitelt biztosít akkor, amikor egy adott izomnak több ízületen átívelve kell erőt kifejtenie.
Jelen esetben ez úgy működik, hogy amikor a karatés ebben a mozdlatban hátra húzza a kezét, annak az erejében a gluteus maximusa is jelentősen részt vesz… Gondoltad volna, hogy a guteus maximus a vállízület extenzora lehet? Pedg a mellékelt ábra azt mutatja, hogy nagyon is lehet.
Sajnos ez a jelenség sok patológiás folyamat melegágya is, hiszen:
- ha a sling system alkotóelemeinek a működése nem megfelelő, akkor ezek a funciók nem működnek megfelelően, ami így a különálló alkatrész túlterheléséhez vezet. Erre példát a következő pontokban mutatok:
- Elsztikus energiát tárol a szövetekben, így jelentős energiát spórol meg a szervezetnek a különböző funkcók végrehajtásához. (pl. járás)
Az „old school” mozgásiskola szerint mozgást kizárólag az izmaink kontrakcója hoz létre vagy lassít mozgást a testünkben. Az első eset, amikor az adott izom kontrakciója miatt közeledő eredés és tapadás megmozdítja csontokat. A másik eset, amikor a gravitáció, vagy külső erő ellenében feszülnek az izmaink. A dolog természetesen ennél sokkal árnyaltabb és kifinomultabb. Biztos láttál már természefilmeken kengurukat egyszer lassan totyogni, máskor hatalmas ugrásokkal gyors tempóban szelni a levegőt. Ha az régivágású modellt követjük, akkor logikusan azt gondolhatnánk, hogy a kenguru jobban elfárad a gyors mozgáskor. Azonban a kenguru „oxigénfogyasztása’ amikor rákapcsol és elekezd a jellegzetes kenguru üzemmódban pattogni, jelentősen lecsökken.
Hogy lehet ez?
Úgy, hogy a lábában lévő elasztkus kötőszövet rugóként összehúzódik, benne jelentős elasztikus energia halmozódik fel, amit bárminemű újabb eregiaigény nélkül fel tud használni a következő ugrásra.
Sajnos egészen az utóbbi két évtizedig a mi járámintánk analízise legtöbbször az alsó végtagra korlátozódott. Pedig a járás nem kizárólag a lábak, hanem az egész test játéka. Képzeld el, hogy erősen kifeszítve egy theraband szalagot ragasztasz a bal gluteusodra, tovább húzod a thoracolumbális fascián át a latissimus eredéséig és ott rögzíted a másik végét. Most kelj fel a gép elől, és járj… Érzed mi történik?
A sarokérintés pillanatában az kontralaterális (ellentétes) oldali kezed előrelendül. Ez mintegy ‘kifeszíti’ a posterior sling systemet, ami máris passzív úton – a benne tárolt elaszikus kollagénrostok megfeszülée következtében – „szinte ránt bele” a következő lépésbe – ami elindul magától: túl erős izomkonrtakciók nélkül is. Zseniális konepció, és ez csak egy a számos passzív megoldás közül, amit a gerincünk a saját tehermentesítésére használ.
- Stabilitást biztosít a mozgó szegmenteben/ízültekben, anélkül, hogy az ízületben kompressziót fokozna.
Folyt. köv…
– a posterior oblique sling edzése
– a posterior oblique sling rehabilitációja és szerepe a dinamikus stabilizációban
Oszd meg a cikket, ha egyet értesz, vagy tetszik!