A csigolyák „elmozdulása” okozna minden betegséget?

Linda Epping egy különösen helyes, nyolc éves kislány volt. Amikor a szülei egy duzzanatot fedeztek fel a szeme felett, nem gondoltak semmi rosszra, de azért elvitték a Kalifornia Egyetemi Kórházba. A hír, hogy lányuknak a különösen veszélyes embrionális rhabdomyosarcoma nevű daganata van, megdöbbentette őket. A betegséget egy, az érintett szem elvesztésével járó műtéttel lehetett gyógyítani, ami viszont nagyon jó eséllyel megmenti a kislány életét.

A szülők pont úgy keseredtek el, mint bárki tette volna ebben a helyzetben, és pont úgy kezdtek el alternatív megoldások után nézni, mint bárki tette volna helyükben. A gyors életmentő műtétet végül elutasították, a kislány kezelését pedig egy erős meggyőzőerővel bíró csontkovács kezdte el.

A terapeuta szerint a probléma oka – mint a legtöbb egyéb betegségé is – a gerinc csigolyáinak az elmozdulása, ami a köztük kilépő idegek működési zavarát okozza. Ez a szubluxációnak nevezett rendellenesség a „guru” szerint minden távoli szervi baj gyökere, így ha a csigolya a „helyére kerül”, akkor a szervezet életenergia áramlása helyreáll, amit felszabadítja a gyógyító erőt, és Linda meggyógyul.

Pszeudotudomány és ezoterikus bullshit:

Ez a fenti elmélet a vadhajtása azoknak a koncepcióknak, melyek az ezoterikus weboldalak „milyen csigolyád felel a betegségedért” jellegű ábráin időről időre felbukkannak, és nagy népszerűséggel terjednek futótűzként a közösségi oldalakon.

Az elmélet David Palmertől, a kiropraktika atyjától származik. Az erős misztikus érdeklődésű, hal és fűszerkereskedéssel foglalkozó Palmer 1890-ben költözött a családjával az Egyesült Államokba, ahol hamar elkezdte magát doktornak hívni, és nyitott egy rendelőt. Úgy vélte, hogy léteznie kell egy minden betegséget előidéző oknak, és eltökélte, hogy felkutatja azt. A kiropraxis elvi háttere végül a túlvilágról érkezett, amikor Palmer álmában kapcsolatba került egy elhunyt orvossal, aki elmondta neki a kislányt gyógyító szakember által is követett koncepciót. Palmer végül kuruzslás miatt a börtönt is megjárta, de az általa alapított iskola hatalmas üzleti sikert aratott, és jól működő marketinggépezetének köszönhetően az elmélete máig él.
( a kiropraktika mára egy mozgásszervi betegségeket gyógyító, korrekt manuálterápiás módszerré vált, de a palmeri elvet máig sok jó szándékú dilettáns és hétvégi tanfolyamon végzett csontkovács használja)

Amikor a tudomány lemarad:

Ezoterikus körökben a mainstream tudománynak mindig rosszabb volt a PR-ja, mint a földöntúli kinyilatkoztatásoknak. Részben joggal, hiszen  a tudomány tényleg nem fejlődik olyan tempóban, mint ahogy egy „magányos zseni” megvilágosodni képes, viszont a megközelítése elvitathatatlanul objektívebb. Ha felmerül egy kérdés, akkor a kutató kontrollcsoportot hoz létre, megpróbál minden változót érintetlenül hagyva egyszerre csak egyetlen tényezőt mozgatni, hogy a hatást mérlegelve a tudásunk végül objektívebbé, teljesebbé válhasson. Amikor a kutató publikálja az eredményeit, a tudományos világ nekiesik, és megpróbálja hasonlóan logikus meglátásokkal és kérdésekkel cáfolni az eredményt.

Ha például a kedves olvasó holnap azt kezdené kutatni, hogy három sör után veszélyesebb-e autót vezetni, és a vizsgált csoporttal megitatna három Drehert, a kontrollcsoportot viszont ital nélkül ültetné autóba, akkor az első konferencián kellemetlen meglepetés érné. Egy éles szemű kollégája az előadása után joggal kérdezhetné meg, hogy honnan tudja biztosan, hogy a balesetveszélyt tényleg az alkohol, és nem az okozta, hogy a kísérleti személyek jobban keresték a tekintetükkel az autópálya melletti mellékhelységeket? Ebből a kísérletből sehonnan… 🙂 A hiteles eredmény érdekében a kontrollcsoportnak is illik meginnia 1,5 liter – közlekedésbiztonság szempontból irreleváns hatású- vizet, hogy a körülmények tényleg azonosak legyenek. Ez a tudományos gondolkodásmód. 

Amikor nem hiszünk valamiben – hanem tudjuk azt…

A kutatók ilyen könyörtelenül precíz és alapos emberek – mindig csak a tényekre kíváncsiak. Jól meghatározott, az objektivitást segítő protokollok szerint dolgoznak, és ha jó ideig egyetlen ilyen rafinált és kötekedő cáfolat sem tudja romba dönteni a bárhol, bármikor megismételhető kutatás eredményét, akkor tekinthetjük úgy, hogy a dolognak nagyobb eséllyel van köze a valósághoz, mint nincsen.

Egy magányos guru víziója viszont vagy talál, vagy nem. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a gyógyítás területén valaki teljesen egyedül akar megteremteni egy új diszciplínát, akkor a „vagy nem” valószínűsége lényegesen nagyobb.

A pszeudotudományos maszlag áldozatai:

A gond az, hogy ez akár életekbe is kerülhet. A cikk elején említett Linda pár hónap kezelés után súlyos körülmények között, borzalmas állapotban halt meg, a tudomány pedig 114 éve nem tudta kimutatni az összefüggést a csigolyák rendellenes helyzete, és a szervi bajok között.

Az ellentétét annál inkább:

A gerinc csigolyái között kilépő gerincvelői idegek elhelyezkedése hosszú fejlődési folyamat eredménye, és bár a gerincünk valóban eléggé kitett volt a traumáknak, az evolúciónk közel 1,5 millió éve lényegesen nem változtatott a jól bevált struktúrán.

Ma modern képalkotó vizsgálatok segítségével pontosan tudjuk, hogy gyakran még komolyabb strukturális gerincproblémák sem okoznak semmiféle tünetet. Ha 100 teljesen TÜNETMENTES, felnőtt emberről készítünk MRI felvételt, akkor kb. 76%-ban fogunk a gerincében degeneratív elváltozásokat találni, melyek szinte mindig együtt járnak az adott ideg alatt és felett lévő csigolyák helyzetét befolyásoló izmok túltónusával. (Ez az állapot az, ami a legjobban hajaz a csigolyák máig nem egyértelműen definiálható, és sok kutató szerint képalkotó eljárásokkal nem feltétlen kimutatható szubluxációjára.) Szerencsére ennek ellenére a legtöbb ember nem érintett sem az ábrán látható betegségekben, de még az ilyenkor kézenfekvőnek tűnő gerinces tünetekben sem.)

Nem véletlenül. Sok kutatás készült a témában, de egy sem tudta megerősíteni az összefüggéseket. Olyannyira nem, hogy 2009-ben, amikor négy kiroprator esettanulmányokat elemzett, még ők is arra jutottak, hogy az összefüggések bizonyítását szolgáló Hill-féle protokoll kilenc pontjából egynek sem felel meg a Palmeri teória.

De nézzük meg, mi történik, amikor a kilépő ideg tényleg érintett:

Ha súlyos porckorongsérves, azaz konkrét, és valós idegi kompresszióval élő embereket vizsgálunk, ők jellemzően az idegérintettség három klasszikus tünetét tapasztalják:

• érzészavart az ideg lefutása mentén, ( zsibbadás, hangyamászásérzet, fájdalom )
• izomgyengülést az ideg által beidegzett területen,
• ill. reflexkieséseket.

Viszont még ebben a konkrét és erősebb kompresszió alá került ideg esetében sem lesz pl. egy L3-as sérves ember szignifikánsan vérképzési zavaros, és a felsőlábszári ízületeivel sem lesz probléma. ( amúgy vajon mi az a felső lábszár ízület pontosan???)

Ennek ellenére nagyon sok ember kerüli a bizonyítékokon alapuló orvoslást, fordul helyette hasonló megoldásokhoz, súlyos problémák esetén kockáztatva azt, hogy időben érdemi, kezelésekhez jusson.

Teljesen hülyeség lenne a csigolyatérkép?

Mint a legtöbb megfigyelésen alapuló terápiás elv, a csigolyaelmozdulás elmélete sem 100%-ban tér el a valóságtól, így latin szavakkal teleszőtt pszeudotudományos bulshittel megtámogatva könnyen hihetővé tehető az elkeseredésükben mindenfelé próbálkozó beteg emberek számára. A maszlagot már csak azért is könnyű elhinni, mert ha a guru pár sikeres esetet felmutat, akkor hajlamos tudományosnak titulálni magát, de a tudományos kutatás módszertanának ismertetésekor már említettem, hogy pár gyógyult beteg az ezer és egy betegséget befolyásoló tényező miatt mennyire távolról sem bizonyíték semmire.

Akkor mi roppan?

A csigolyák „helyretételekor” hallott roppanó hang is segíti a konkrét „valami tényleg történt” benyomás kialakulását. Pedig a roppanáskor a csigolya nem a helyére kerül, hanem az ízületen belüli nyomáscsökkenés miatt felszabaduló légbuborékok helyezkednek újra, pont úgy, mint amikor ropogtatod az ujjad. Az ujjad sem kerül az a jobban a helyére, de ne térjünk el a tárgytól, nézzük meg, hol sántít kevésbé Palmer teóriája.

A csigolyák közti ízületeket egy érzékelő testecskékkel, úgynevezett proprioceptorokkal erősen ellátott tok burkolja be. Ezek a gerincvelői szürkeállomány hátsó szarvával állnak kapcsolatban. Ez a terület értékeli a feszüléseket, a csontok pozícióját, ill. a károsodásokat, és egy bizonyos ingerküszöböt meghaladva pályaserkentés vagy gátlás segítségével beavatkozik. Ez úton a csigolyák elmozdulása tényleg visszahat a csigolya körüli izomzatra, reflexes úton azok ellenpárjaira, a felületes törzsizomzatra, de akár az azonos szegmenthez tartózó bőrszelvényre, és esetleg pár belső szervet érintő reflexre is, de ezek természetesen nem okoznak konkrét betegséget. Ellenben egy érzékeny kezű manuálterapeutának hasznos információt adnak arról, hogy melyik csigolyánál érdemes beavatkozni – de természetesen nem a szív és érrendszeri betegségek, az allergia és a rák, hanem pl. egy lumbágós tünet megoldása érdekében.

Persze lehet ezt jól is csinálni:

A népi csontkovácsolás az elmúlt száz évben sokszor randizott az orvostudománnyal (Lewitt, Cyriax, Dr.Ormos), és bár tartós kapcsolat még nem alakult ki a románcból, nagyon jó hatással voltak egymásra, aminek a modern manuálterápia lett a gyermeke. A Semmelweis Egyetem kétéves posztgraduális képzésén végzett gyógytornász vagy orvos manuálterapeuták a bizonyítékokon alapuló orvoslást képviselik, kiemelkedően mély ismeretekkel rendelkeznek az ízületek és a mozgásszervrendszer működéséről, és az ilyen jellegű terápiában egy más súlycsoportot képviselnek, mint az ilyen-olyan blogokon található ábrákat szülő, és azok alapján gyógyító jó szándékú dilettánsok.

A hazai – hivatalosan működő – manuálterapeuták különösen komoly tudással rendelkeznek a patológia, biomechanika, és anatómia területén, és biztosan nem akarnak majd csigolyákat „helyretenni”,”lordózist elmulasztani”,és főleg nem rákot gyógyítani. A kezelés előtt leleteket tanulmányozni, és alaposan vizsgálni annál inkább.

A laikus csontrakók kezelései sosem hasznosak?

A laikus csontrakók mellett is fel lehet sorakoztatni érveket. Annak ellenére, hogy általában kétes egészségügyi ismeretekre építenek, ha a csigolyáinkat a bizonyítékokon alapuló gyógyászat MELLETT velük tetejük helyre, akkor viszonylag kicsi az esélye, hogy többet ártunk magunknak, mint egy fájdalomcsillapító bevételével. 100.000-ből csak egy ember bénul le pl. a nyaki gerinc jellemző rotációs kiroppantásakor a csigolyaverőér ( arteria vertebralis) hasadásából származó ischémiás agyi katasztrófa miatt, ami tényleg nem jelent túl jelentős kockázatot. 😉