Miért nem tudod megjavítani a tartást, 
és mi működik helyette? 

Hallottad már ezeket a tippeket gerincfájdalomra?

- „Húzd ki magad!”,
- „Ne görnyedj, húzd hátra a vállad!”
- "Tartasd meg a neutrális gerincet!”

Hülye kérdés - persze, hogy hallottad!
 
Valószínűleg már annyiszor hallottuk, hogy felmerühet a gondolat:

"Ha egy kicsit is működnének ezek a manőverek, 
akkor már rég nem lenne gerincfájós ember."

Pedig van! 

És ennek határozottan nem az az oka, hogy a pácienseink „nem elég fegyelmezettek”
a tartásuk korrekciójában.

...úgyhogy ebben a PGP-ben azt nézzük át,
hol rúg hatalmas öngólokat a posture industry.

Aztán megnézzük, hogy merre érdemes menni a szó szerint száz éve kijelölt, hibás útirányok helyett.

Viszont előtte röviden az alapok:

A halak óta a gerinc sosem (!) volt egy statikus szerkezet,
amit egyetlen „jó" pozícióban kellene tartani!

A gerincünk sokkal inkább egy végtelenül dinamikus rendszer, aminek a másodperc törtrésze alatt változó terheléshez kell alkalmazkodnia.

Csak gondolj bele ebbe a faék egyszerűségűnek tűnő mozdulatba: lépsz egyet előre.

Ahogy a lábad előre lendül, minden tizedmásodpercben más irányból és más kombinációban érkeznek be a testedbe a rá ható erők – azok a forgatónyomatékok, amik minden irányba húznák-vonnák például a csigolyáidat.
 

Ezeket mind valós időben kell lekezelnie a szervezetednek,
hogy egyáltalán állva maradj.

Arról pedig most ne is beszéljünk, hogy idővel mindenki gerince kicsit „csapágyasabbá” válik (a szigorú okosok kedvéért: jelentkeznek a természetes degeneratív folyamatok). Ilyenkor a testben közlekedő erőkkel még ügyesebben kell zsonglőrködni. Úgy kell végigvezetni őket a gerincen - például egy érzékenyebb kisízület környékén –, hogy ne csak stabil maradj, de meg se fájdulj.

Érzed, hogy ez mennyire komplex, és mennyire hihetetlenül
gyors idegrendszeri munkát igényel?

A tartásunkat – és ezzel együtt a szöveteink ideális terhelését – ebben a folyamatosan változó,
dinamikus közegben kell biztosítanunk.

És most nézzünk rá kicsit a gerinc szöveteire!

És ha már tok és szalagrendszer:

Az „old-school” tartásipar legnagyobb tévedése:

Le is lövöm rögtön az első poént: a klasszikus tartásjavító iparág ott vérzik el az alapjainál, hogy azt feltételezi: az izmaink statikusan tartanak meg minket.

Dehogy!

A tested egy finoman hangolt, teljesen automatizált feszítő-húzó rendszer, 600-nál is több kötéllel.
(amit mi izomnak hívunk).

Ha gyors és erős a mozdulat, az izmaid reflexből ellenfeszülnek.

Ha lassú és fokozatos a terhelés, finoman korrigálnak és elosztják az energiát.
Olyan elképesztő tempójú, másodperc-töredék alatti együttműködésben dolgoznak,
amit tudatosan, „kortexből” képtelenség lekövetni.

(Ha mégis azt hiszed, hogy képes vagy rá, kérlek mondd meg: az előző másodpercben 
a levator scapula-d a max kapacitásának hány százalékán pörgött,
és pontosan hány milliszekundum késéssel kapcsolt be a felső trapézod után?)

Miért görnyedhet Géza fájdalom nélkül?

Ha tisztán a biomechanika és a nyers szövetek talaján maradunk, a válasz egyszerű:

Az ok: a szöveti adaptáció.

Mi nem autók vagyunk, amiknek be kell állítani a futóművét, hogy ne kopjanak el a gumik.
 
Élő szövetből vagyunk - ami alkalmazkodik.

- A porc az őt merőlegesen érő erőkre erősödik meg.
- A szalag és a kötőszövet a gyakori húzásirányban szintetizál több kollagént.
- Az izom adaptációját meg Neked felesleges ragoznom...Pontosan vágod!


Értelmes határok között a szervezetünk simán hozzászokik a nagyobb terheléshez is.

Biomechanikailag persze igaz a klasszikus facebook mém, hogy a két centivel előrehelyezett fej megduplázza a C6-os porckorongra jutó terhelést... mert tényleg megteszi.

De kérdezzük meg, hogy "mihez képest sok ez" ?

Ha kilépünk a pánikkeltő számok bűvöletéből, azonnal kiderül, hogy a C6 még a nyolcszoros terhelésnél is nagyságrendekkel többet bírna.

Szóval nem a rossz tartásból adódó terhelés a főgonosz.

Az pl. sokkal veszélyesebb, amit évtizeted óta erőltetünk: hogy valakit rá akarunk kényszeríteni
az „egyetlen helyes” tartásra.

Mondom mindjárt, hogy miért, de előtte egy fontos gondolat:

...az élő képzéseimen általában ilyenkor jön a menetrendszerű közbeszólás:
 

" De XY-nak beállítottuk a helyes 
tartását, és elmúlt a fájdalma!!!"

Elhiszem - sőt, tudom!
A tartásjavító beavatkozások tényleg működnek.
Csak épp semmi közük nincs ahhoz, hogy „jobb helyzetbe tetted” a vendég gerincét.

Valójában három dolog történt egyszerre:

1. Megváltoztattad a terhelés eloszlását:
   
   
   Ha új pózba vezeted a testet, a feszültség és a terhelés máshová kerül.
   Ha a szalag már halálosan unta az eddigi nyújtást, a váltás azonnali megkönnyebbülés.
   Viszont látni kell, hogy ha ez egy újabb statikus póz, akkor most egyszerűen egy másik szövetet terhelsz jobban.
   
   Maradj csak így statikusan, és pár nap múlva már ez az "új" szövet fog szenzitizálódni. Ezt kb. borítékolhatod.
   
   
2. Új szenzoros inputot adtál:
   
   
   A gerinc körüli receptorok folyamatosan "jelentést küldenek" az agynak (aki a „sötét barlangban lekik”). Ha hirtelen megváltoztatod a bejövő jelet, az agy kénytelen újrakalkulálni a helyzetet.
   
   Ha pedig nem ismer rá a megszokott jelkombinációra, akkor lekapcsolja a vészcsengőt (a fájdalmat).
   
   Olyan ez, mint amikor a gyereked hetek óta ugyanazt a dallamot játszó, idegőrlő játékot nyomkodja. Amikor végre elkezdi egy másikkal csinálni, az idegrendszered azonnal megnyugszik.
   De csak várj pár napot, és az új dallamtól is ugyanúgy idegbe... akarom mondani frusztrált leszel.
   
3. Rövid távon csökkentetted a nocicepciót:
   
   
   A testtartás mesterséges korrigálása átmenetileg csökkenti a potenciális sérülést jelző (nociceptív) ingereket az irritált szövetben.
   
   Hasznos?
   Persze.
    
   De nem oldottál meg semmit, csak elvitted onnan a terhelést.

Összefoglalva:
egy új variációt vittél a rendszerbe, ezért érzi magát jobban.

És persze pontosan ezért is esik vissza.

Mert az "egyetlen igaz helyes tartás" kergetése a pácienst újra beküldi egy újabb statikus mintába.

És pont ezen csúszik félre az egész posture industry.

Mert egy nem létező célt próbál elérni: a „tökéletes testtartást”.

Ami nem csak irreális…

...hanem az az elképzelés, hogy kergetnünk kéne egy adott tartást gyakran még káros is.

( az elő képzéseimen borzasztó nehéz ezt a gondolatot átvinnem, annyira belénk égette az elmút 200 év fiziós világa, de gyűrjük fel az ingujjat, és essünk neki itt is:

Mi történik, ha valaki folyamatosan
a “tartására figyel” és „kihúzza magát”?

On the spot:

- nő a gerinc melletti ( paraspinalis ) izomaktivitás
- lecsökken a szövetek terhelésének spontán variabilitása
- és egy merev, energiapazarló stratégia alakul ki - jó sok izomfeszüléssel.


Ez azt jelenti, hogy ha a medencéd "ideális" állásának a "belövése" érdekében folyamatosan feszíted a has és farizmaidat, akkor a járásod már köszönőviszonyban sem lesz a laza, talajreakciós és egyéb erőket elvezni képes, könnyed mozgásmintától.

Rövid távon a mesterségesen kikényszerített, katonás póz talán „szebben” mutat egy fotón,
hosszú távon viszont botrányosan értelmetlen.

És végül nagyon röviden: mit csinálj ehelyett a vendégekkel a gyakorlatban!

Szóval akkor mi a megoldás?
 
Ami biztos:
- nem statikus pozíciók görcsös kitartása,
- nem a "húzd le a vállad"
- és nem is a „billentsd a medencéd pontosan 23,5 fokkal” típusú mikromenedzsment.

Erre nem lehet odafigyelni egész nap - és a fent megbeszéltek miatt tökéletesen értelmetlen is.

A valódi cél: egy dinamikus, adaptív, variábilis rendszer tréningezése.

De gyere - bontsuk ezt ki nem rébuszokban és érhető nyelven! 

1. Variabilitás = tartós tolerancia

Egyszer láttam egy idős karate mestert küzdeni. Bár fizikailag már közel sem volt olyan fitt, mint a fiatal ellenfelei, viszont ő már sokkal mélyebben értette a művészetét. Ha felületesen nézted, azt hihetted, hogy meg sem mozdul - csak áll az ellenfele előtt. Látszólag statikusan. Viszont ha jobban figyelted, észrevehetted, hogy a teste finoman, szinte észrevehetetlenül hullámzik.

A jó tartás pontosan ilyen: egy másodpercre sem statikus - még akkor sem, ha kívülről elsőre annak látszik. Belül az izomrostok, a szalagok és a kötőszövetek folyamatosan, észrevétlenül "passzolgatják" egymásnak a terhelést.

Ez a jó tartás kulcsa!

Ebben a mozgás, a teshelyzet változtatás rengeteget segít, mert ilyenkor automatikus az átváltás. 
Ezt tanítsd meg a vendégnek - és máris jobban jár. 

Sok szempontból is!

Ahogy az idős mester, a te vendéged is bármelyik pillanatban képes kirobbanani a helyzetéből, mert a tartása laza, szabad és azonnali reakciót tesz lehetővé.
 
Vajon egy mesterségesen lefeszített vállal vagy görcsösen kibillentett medencével képes lenne erre? Aligha.
Pedig ez sokat jelenthet pl. télen a jégen.
És még ezer helyzetben.
Pl. ha jön egy kis talajegyenetlenség és"el kell kapni" egy érzékeny kisízületet a tokirritáció előtt.

2. Progresszív terhelés = adaptáció

A tartásipar hibája, hogy védeni akarja a gerincet attól a túlterheléstől, amit a saját magunk "hordása" okoz. Pedig nem védeni kell a gerincet a terheléstől - hanem felkészíteni rá.
 
A szövetek abból tanulnak, ha használják őket.
Az idegrendszer pedig abból amikor "használtatja" a szöveteket.
 
Egy okosan, fokozatosan felépített ellenállásos edzésnél nincs jobb eszköz arra,
hogy növeld a gerinc adaptációs kapacitását
- magyarul, hogy bármilyen tartást jobban bírjon.

3. Tudatosság a mindennapokban:

Az óráidon nem egy "elméleti" ideális pózt kell bevéseted a vendégeddel.
 
Helyette arra érdemes megtanítanod, hogy észrevegye, amikor "benne felejtette magát"
egy pozícióban.

Mert nem maga a görnyedés a hiba, hanem az, ha órákra ott ragadsz.
 
Ilyenkor romlik a lokális keringés, megváltozik a szöveti pH,
a savasabb kémhatás pedig azonnal beriasztja a veszélyérzékelő (nociceptív) receptorokat.
Ha ezt elégszer eljátszod, az agyad rátanul a kontextusra – és idővel már a széked
látványától is megfájdul a hátad.
 
Pedig nem akkora ellenség az a szék, mint amilyennek ma beállítják.
Az ellenség nem az, hogy ülsz.
Az ellenség az, hogy nem mozogsz.  

( Az NMPT-ben sem azt keressük, mi lesz Gizi elméleti „helyes tartása”. Hanem azt, hogyan tudunk tartós, működő változást teremteni a saját, valódi hétköznapjaiban.)

Ezt a szabadságot és logikát te is átadhatod a saját rendszeredben a vendégeidnek.

Végül:

Ne csak gyakorlatokat tanulj - tanulj meg oktatóként látni!
( úgy értem érteni, amit látsz, és tudni, mit miért alkalmazol erre.) 

Ma a fitnesz- és mozgásszervi szakma tele van instant megoldásokkal ( pl. billentsd hátra ), túlegyszerűsített magyarázatokkal és olyan régi protokollokkal,
amelyek mögött gyakran már nincs értelmezhető tudományos alap.

Ha nem az a célod, hogy kész sablonokat másolj, hanem szeretnéd pontosan ÉRTENI,
mi történik a testedben és a vendégeid testében, sakkor ideje szintet lépnünk!

A Bene Gerinc Akadémia (BGA) nem egy újabb „X lépéses gyakorlatgyűjteményt” kínál, mert
gyakorlatokat és technikákat bárhol lehet tanulni.

Mi egy bizonyítékokon alapuló gondolkodási keretrendszert adunk,
amely segít megérteni a gyakorlatok mögötti biomechanikai,
élettani és neurológiai összefüggéseket.

- Mert ha érted a miérteket, többé nem leszel kiszolgáltatva trendeknek és technikáknak.
- És tudni fogod, mikor, mit és miért érdemes alkalmazni, hogy magabiztosabban tudj dönteni olyan helyzetekben is, amelyekre nincs előre elkészített sablon. ( a valóságban minden helyzet ilyen. ) 

Idén szeptemberben induló képzéseinken pontosan ezt a modern,
dogmamentes szemléletet adjuk át - rendszerfüggetlenül:

• Gerinc és Fitness képzés:
  
  Ha szeretnéd a legfrissebb tudományos bizonyítékokat átültetni az edzőtermi
  és órai gyakorlatba, és biztonságosan, mégis hatékonyan terhelni a gerincet.

• Gerinc és Jóga képzés:
  
  Ha oktatóként szeretnéd érteni az ászanák biomechanikai hátterét,
  a gerincre gyakorolt valódi hatásait, és különbséget tenni a tényleges
  kockázatok és a szakmai tévhitek között anélkül, hogy azt mondanák, hogy
  másképp vagy mást kell oktatnod. 

Akár most kezded a szakmát, akár évek óta oktatsz, a cél ugyanaz:
mélyebb megértés, jobb döntések és magabiztosabb szakmai munka.

Mert a BGA-n nem csak technikákat tanulsz - megtanulsz gerincben gondolkodni.

[ Kattints ide a részletekért ]