A gerincterápia közeli jövője:

1. A probléma okának feltárása:

Amikor bejön egy vendég, ezzel kezdődik a közös munka.
Itt az egyszerűség kedvéért vegyük csak a képalkotók értelmezését!

2025-ban ráeresztettek egy nagymintás AI rendszert kb. 2 millió gerinc MRI-re,
hogy tanítsa be magát az értelmezésükre.
 
- Az AI nem sokkal később 98% pontossággal tudta elkülöníteni a normális gerinceket a kórosaktól.
- és 97.9% pontossággal tudott többféle patológiát is felismerni egyszerre és

...43(!) különböző gerincelváltozást azonosított automatikusan.

Ez egyrészt brutális pontosság...
...másrészt Te fel tudnál most csípőből sorolni 43 különböző gerinc patológiát?

Csak az összehasonlítás kedvéért...

...nagyon hasonlót pár éve megcsináltak tapasztalt,
hús-vér kollégákkal:

Herczog és kutatótársai egy porckorongsérves nénit elküldtek három héten belül 10 MRI vizságlatra.
 
- A képet mindenhol más radiológus értékelte,
- akik összesen 49 különböző (!) elváltozást láttak a felvételeken.

De nem ez a pláne, hanem az, hogy ezek között az elváltozások között egyetlen olyan sem volt,
ami az összes leleten szerepelt volna.

Emberek vagyuk.

Az "állapotunktól" függ, hogy mibe mit látunk bele.

Lássuk be: ezen a téren esélytelen versenyezni az objektív AI-val.

Pontosabban: versenyezni esélytelen vele.

A helyzet az, hogy amit az ember ránézésre becsül meg egy képen,  azt az AI száadmilliméteres pontossággal, fáradhatatlanul, a szubjektivitást kizárva méri.

Mi:

• a napi sokadik betegnél már elfáradunk,
• túl gyakran „flasheljük rá” a képre azt, amit szeretnénk látni benne,
• mert a „kedvenc” diagnózisunkat szinte keressük a képen.

Azért keressük, mert emberek vagyunk, és tele vagyunk BIAS-szal
(előítélettel).

/ És neee! Ne mondd, hogy amit a legutolsó drága képzéseden megtanultál, azt nem kezded el
konkrétan másnap nagyobb arányban látni a vendégeiden! :P Mert dehogynem! Te is - én is. /

És tudom, hogy BGA-sként mire gondolsz:


A képalkotó eredménye degeneratív problémák esetén elég laza kapcsolatban van a fájdalommal.
Naná - ez tény.

Ahogy az is, hogy az AI a fájdalom algoritmikus mintázatait még a képakotók értelmezésénél is könnyebben és pontosabban kezeli.

És, hogy ez miért fontos a jövőnket illetően?
 

Ma MÉG a "jó-szakemberség" egyik kulcseleme, hogy gyorsan és pontosan találd meg a páciensed problémájának okát.

De aki főleg ebben jó - az hamarosan nagy bajban lesz.


Látni kell, hogy ma MÉG egy gerincterápiás találkozás idejének fő részét
a probléma feltárása tölti ki. ( viszi el? )
 
 
Kisakkozni az beteg által hozott adatokból...
( állásra fáj , mozgásra javul, leülni jól esik, reggel 5 percig nagyon rossz.)
...hogy mire is kell célozni komoly mentális meló - hatalmas tévedési lehetőséggel.

Ez teljes egészében le fog kerülni rólunk - nagyon hamar.  

2. A terápiás eszköztár kiválasztása: mit csinálsz - és főleg mit nem? 

A terápiás technika kiválasztásában a szakma ma
három részre ágazik.

1.
Az egyik oldalon ott van az egyre több áltudomány. 

Belemagyarázott összefüggések, soha nem igazolt hatásmechanizmusok, idejétmúlt kezelések.
Ömlik ránk minden csatornán.
Ez a szakmai zaj, aminél a páciensek egyértelműen jobbat érdemelnek
- mégis sokszor ezt kapják. 

De nem csak az egyértelmű bullshit a gond...

2.
A másik oldalon ott van, amit korábban komolyan vettünk, 
de ma már tudjuk, hogy van jobb.
 
Ezek a terápiás dogmák is itt maradnak velünk, és ugyanúgy használjuk őket tovább.

A korábban megtanult elképzeléseink identitássá válnak.
És amit az identitásunk részeként élünk meg, azt védeni fogjuk.
 
Te is.
Én is.
Mert emberek vagyunk - és így működünk. 

Az AI ezzel szemben nem hisz.
Nem ragaszkodik és nem véd régi várakat.


3.
Azt csinálja, amit ma egy kőprofi: az értelmes kezelést javasolja.  

- Nemzetközi guideline-okat követ.
- Kiszűri a nem támogatott módszereket.
- Azt választja, ami adott helyzetben a legnagyobb eséllyel működik.

És azt csinálja, amiben mi nem vagyunk erősek:  egyszerűen nem ajánlja azt, ami nem.

A forrásokkal kapcsolatban sincs kegyelem:

Algoritmikusan nagyon jól szűri a zajt:

A klasszikus áltudományos szóhasználat:
- a túlzott leegyszerűsítése,
- a primitív „ha–akkor” logika,
- a randomizált kontrollált vizsgálatok hiánya...

...azonnal kirostálódik megbízhatatlanként.

Ezért esnek ki például a fascia adhéziók vagy az „elmozdult SI” súlycsoportba tartozó magyarázatok.

A kombináció brutális: a zaj egyszerűen eltűnik a diagnosztikából és a terápiás választásokból...
...onnan, amin rengeteg múlik, és ahol a legnagyobbakat hibázzuk nap mint nap.
 

És itt megint felmerül egy nagyon is emberi "probléma": 

Mindezzel együtt az is láthatóvá válik, mi NEM működik jobban más
megközelítéseknél:

– pl. core tréning a krónikus derékfájásra a pingponghoz vagy edzőteremhez képest.
– manuálterápia az SI „helyretételére”.
– stb. stb. stb...

A kérdés nem az, hogy ez igaz-e.
Persze, hogy az!


A kérdés az: Te emberként el tudod-e ezt fogadni akkor,
ha a "kritika" pont a te módszeredet érinti?

Túl gyakran az egónk és a hiteink lassítják a vendég gyógyulását.
Ma a jó szakember nem feltétlen attól jó, hogy sok mindent csinál.

Hanem attól is, hogy pontosan tudja, mit nem kell csinálni.

És ezzel drasztikusan rövidíti le a "betegutat".

Az AI nem csinál identitáskérdést a bizonyítékból.
Ha erős az evidencia, használja.
És Pont.

Ennyit arról a három területről, amivel a legtöbb időt
töltjük el a pácienssel veló első találkozáskor...

...ami a legjobban "lefáraszt" - és ahol a legtöbbet tévedünk!  


Ezekben egyszerűen jobb - és pontosabb lesz nálunk!
 

És ne legyenek illúziód:

Ha pontosan látja a probléma okát + előtte van a guideline,
akkor a gyakorlatokat és az aktivitási programot is pillanatok alatt rakja össze.

És most jön a millió dolláros kérdés: 

Ha jobban látja, hogy mi a páciens baja...
....és azt is, hogy mi lesz a megoldás...
... és milyen gyakorlatokat kell csinálni...

...akkor végül mi marad nekünk? 

Lesz akinek nem sok...

...de lesz, aki ragyogni és lubickolni fog ebben az "új világban"!

Gyere, menjünk vissza egy rendelőbe és nézzük meg, mi a különbség ezek között a kollégák között! 

Tegyük fel, hogy az AI szerint a beteg problémája egy "flexió-intoleráns mintázat”,
ami egy funkcionális fájdalom, és nem strukturális probléma.

A kolléga szerint viszont nem az.

Egy „dinoszaurusz” szakember ezen a ponton vérzik el.

Ő lesz az, aki:

- Megsértődik az AI-ra
- Védi a saját narratíváját...

- ...miközben zsinórban posztolja ki a ChatGPT-vel generált, jól hangzó, de szakmailag teljesen üres szövegeket arról, hogy „a test mindent megőriz”  vagy „a fascia beszél hozzád”.

Paradoxon:

Ugyanazt a technológiát használja, ami szép lassan le fogja váltani...
 ...ahelyett, hogy leülne, és megvizsgálná, hogyan tud stratégiát váltani.
 
Ez az ember szinte biztosan a szakma perifériájára szorul hamarosan.

De lehet ez másképp is csinálni: 

A másik kolléga nem azt kérdezi, hogy igaza van-e az AI-nak!
Az adott adatok alapján szinte biztonsan igaza lesz.
 
A valódi kérdés az, hogy jók-e az adatok!

Relevánsak-e?
Van-e, ami esetleg kimaradt?

Itt jön képbe a jó szakember!

Ő ezt kérdezi: 

• Mi az, ami ezt alátámasztja?
• Mi az, ami ellentmond neki?
• Milyen tesztekkel tudom ezt a hipotézist bizonyítani? 
• Milyen adatokat kellene még bekérnem, hogy az eredmény pontosabb legyen?

Ez az ember máshogy dolgozik: egy percig sem 
versenyezni próbál az AI-val, hanem használja!

1. A páciens hozza az információkat. ( mikor fáj, hol fáj, milyen terhelésre, testhelyzetre, stb.)
2. Az AI brutális sebességgel - és zaj nélkül - értelmezi őket ( diagnózis,)
3. Majd egy lehetséges modellt épít. (  terápiás terv )

Viszont továbbra is te bizonyosodsz meg arról, hogy:

a.)
A felkínált modell biztosan jó-e?

Mert te tudsz (!) észrevenni rengeteg olyan dolgot,
amiket az AI még sokáig nem:

- Pl. ha a páciens a barátnőjével érkezik, és a gesztusaikról ordít,
hogy a betegség a szociális dinamikájuk része, ami olyan mélyen
égett bele az identitásukba, hogy ezt talán észre sem veszik...  



 b.) 
Nem hiányzik-e valamilyen releváns információ?

Ami az AI egyik legnagyobb erőssége ma, egyelőre (!) még ugyanaz,
mint a legnagyobb veszélye:

Magabiztos válaszokat ad akkor is, ha nincs elég adat.

Egy kezdő szakember ezt persze nem veszi észre, és vakon lekövetheti az AI tévedését.

/ Ezt csinálja a magát chatGPT-vel diagnosztizáló laikus, aki nem tudja, hogy mik
a fontos és releváns infók  - ezzel úgy vezetve félre a kezdetleges nyelvi modellt,
mint a huzat. /

 
Egy jó szakember viszont nagyon is tudja, mi a fontos rész!


Úgyhogy a rossz hír:  

Ami egy percig sem változik, hogy továbbra is pengének kell lenni szakmailag...
...érteni, hogy mi alapján dönt az AI!

Ebben rengeteg segítséget ahat a Mozgásneuro (április) kalandtúránk.

Ebben a szakmai fejlesztő programban felfedezzük az emberi idegrendszer működését.
Ha ezt érted, akkor érteni fogod azt is, hogy az AI miért javasolja azt amit - és látni azt is,
hogy mikor nincs igaza.

De vissza az AI-val közös mozgásterápiás munkára: 

Idővel egyre ritkábban kell majd kicsavarnunk az AI kezéből az irányítást.
 
Helyette hátradőlhetünk, mert RENGETEG IDŐT és feszültséget nyer meg nekünk ezzel
a betonbiztos precizitással a kezeléseken!

Baj nekünk, hogy az AI átveszi  a "diagnosztikát"?
Ha így gondold - akkor gondold újra!

Az AI azért tudja kiváltani a gerincterápiában a rutinszerű feladatokat, mert amit mi ma “szakértelemnek” tartunk - például eldönteni, mi lehet  a fájdalom forrása - az valójában adatfeldolgozás és mintafelismerés.

Az AI villámgyorsan képes feldolgozni milliónyi mozgásmintát, fájdalomnaplót,  képalkotó adatot és klinikai guideline-t - majd statisztikai valószínűségeket adni a lehetséges megoldásokról.

Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy:

- Nem kerül rengeteg percünkbe a kezelés értékes idejéből összesakkozni mindezt.
- Közben nem torzít úgy, mint te meg én.
- És nem a saját tapasztalati bias-ai befolyásolják a döntését.

Ezért tud - a megadott infók alapján - pontosabb, következetesebb és gyorsabb diagnózist majd terápiás javaslatot adni, mint bármelyik ember.

És ezt készen eléd tenni.

Hogy mit jelent ez?
 
1.Azt, hogy elég letesztelned, hogy a hipotézis valós-e.
2....ezzel nyersz kb. fél órát...
3. ...és tudsz törődni magával a beteggel - a szimpla adatok feldolgozása helyett!

Ez óriási erő!  

Ami viszont jó sokáig a miénk marad:

Képzeld el a rendelőt. A páciens belép. A fájdalom ott van a szemében.

Az AI közben már kész is: adja a diagnózist, a terápiás protokollt, és a kezelési javaslatokat.

- De nem érzi, hogy a beteg épp fél valamitől.
- Nem látja, hogyan szövi át a fájdalmat a múltja, a krónikus stresszei, a hétköznapi rutinjának sérülése.
- Nem tudja, hogy a páciens számára nem is maga a fájdalom a legnagyobb gond,
hanem a szorító kérdés:

"Vissza tudok-e még térni jövő hónapban a meccsre, amin a karrierem múlik?"

Pedig aki a terápiában dolgozik, az tudja, hogy ez mennyire fontos.

 
És ez a rész nálad marad!

A kapcsolat, a szemkontaktus, az a tudatos jelenlét, amitől a másik ember megnyugszik.
Az érintés, ami nem csak technika, hanem inkább visszajelzés:

„Nyugi, rendben leszel, tök jól haladunk”.

Te érzed, hogy mikor kell lassítani, mikor van olyan lelkiállapotban, hogy már lehet terhelni.
Mikor kell meghallgatni, és mikor kell egy mondat, ami átbillenti a páciens gondolkodását.

És itt jön a legnagyobb fordulat:

Abban az emberileg, szakmailag, és mindenhogy túlterhelt rendszerben,
amiben mi dolgozunk,  a jól használt AI nem elvesz, hanem felszabadít.

Nem kell kapkodva összeraknod egy tervet egy óriási időnyomás alatt, hanem rögtön lesz
készen előtted egy személyre szabott stratégia. Egy térkép.

Igy végre arra tudsz figyelni, ami igazán számít: az emberre,
az ember végigvezetésére az úton.

Ebben az új világban nem egy túlhajtott terapeuta próbál mindent is belepréselni 30 percbe
 - hogy végül elfelejtse a beteg nevét - hanem egy nyugodt szakember van jelen,
aki végre nincs egyedül - és érti a helyzetet.

Te vagy az, aki átalakítod az AI által készített tervrajzot egy élő terápiává.

Ez továbbra is az tér marad, ahol nem az algoritmus a főszereplő...

...hanem az a szakember, Te, aki a kezelést élménnyé teszi,

Ez egy nagyon erős kombó:
1. egy "zajmentes diagnózis és terv"
2. + egy nagyon is emberi, odafigyeléssel teli kivitelezés.

Ugye, hogy ez így már nem is olyan riasztó jövőkép?

A mai PGP core üzenete:

Az AI nem téged tesz feleslegessé - hanem azt a verziódat, aki ma vagy.

És itt jön be a képne a  a darwini mondás: nem a legerősebb él túl - hanem a legalkalmazkodóképesebb.
Változni és változtatni pedig most muszáj lesz. 

A sikeres ember jellemzően nem oda fut, ahol a labda pattog, hanem oda, ahol hamarosan lesz - ezért tud gólt lőni.

Ahhoz pedig, hogy lássuk, hogy hol fog pattogni a labda,  azt érdemes megvizsgálni, hogy mit jelent ma,
és mit fog jelenteni pár éven belül a valósi szakértelem:

Ha figyelmesen olvastál, akkor szerintem Neked is feltűnik:

Egyre kevésbé az adatok elemzésén ( amiben emberként sok kihívásunk van )
- és egyre inkább az emberi tényezőn. ( amiben nehezen verne meg minket az AI ) 

Ha ezt az irányt jól játszod ki, akkor nem konkurensed lesz a mesterséges intelligencia,
hanem brutálisan erősíti fel a terápiás hatásodat...

Ha nem tudsz alkalmazkodni - akkor viszont tényleg kivált.
Gyorsabban, mint hinnéd. 

A szükséges döntéseket pedig most kell meghoznunk.

Amiben ebben a folyamatban a BGA-n támogatni tudlak:


1. Megérteni, hogy mi alapján dönt az AI.

Ez gyere fontosabb lesz.
Mert ma még lehet fasciaösszegubancolódásról mesélni...
De hamarosan ha nem látjuk át az AI evidence based döntéseit, akkor ott
fogunk ülni bambán a javaslata felett - és nem fogunk tudni a színvonalához
méltó módon válaszolni a páciens kérdéseire.
 
Ilyenkor óriási lesz a disszonancia a gép és mi megnyilvánulásaink között. 
Ezt szerintem nem engedhetjük meg magunknak. 

Szóval a rossz hír: szakmailag továbbra is pengének kell lenni - és érteni kell
hogyan születik meg a döntés.

Ebben rengeteget jelenthet a Mozgásneuro (2026 április) kalandtúránk.  

Ez a szakmai fejlesztő program, többek közt megtanítja, hogy hogyan alakul ki egy fájdalom.
Ha ezt érted, akkor érteni fogod azt is, hogy az AI miért javasolja azt amit...

...és egyenrangú parnerként tudod tolmácsolni a gyakorlatban is a páciens felé. 

2. Át kell tudni adni a rehab protokollt
-  a mai világ tempójának és elvárásainak megfelelően is!

És ehhez mindenek előtt kell egy ütős rendszer a kezedbe.

Erre pedig kiváló az NMPT! 

Ez nem random gyakorlatok oktatása, hanem egy struktúrált, - és a világ egyik leglényeglátóbb rehabilitációs oktatás-módszertanát jelenti. Gyere, nézd meg!

 

Összefoglalva: