PÉNTEKI GERINC PERCEK
A gondolkodó kollégák szakmai oázisa minden héten.
10 mondat a mozgásterápiából, amit szinte mindenki tanult – és mégsem igaz”
Ha gerinctréner, gyógytornász, jógaoktató / edző vagy,
biztos hallottad a következő tíz mondatot.
Sokan közülünk tanítottuk is őket.
Logikusnak tűntek, programokat lehetett rájuk építeni,
és sokszor a páciens is jobban lett tőlük.
Csakhogy a kutatások sorra kimutatták:
a magyarázat nem stimmel.
Nem kicsit. Nagyon.
Aztán ahogy az idő telt, ezek az elképzelések lassan identitássá váltak,
és néha előfordul, hogy aki másként kezdett el gondolkodni róluk,
az egyenesen ellenségnek vagy "árulónak" számít.
Úgyhogy itt az ideje bilincset / rácsot tenni a régi eszmékre,
és modernebb irányt venni a mozgásterápiában!
Jöjjön tíz klasszikus tévhit, amit lassan oda kellene küldeni, ahová valók:
a mozgásterápia történelemkönyvének lapjaira + mellé, amit ma tudunk róluk.
1. A hengerezés felszabadítja a fasciális adhéziókat.”
A jó hír: a fasciális "letapadás” olyan a formában, ahogy a fitness- és manuálterápiás világ beszél róla,
egyszerűen nem létezik.
A rossz hír ugyanez. :)
Valódi kötőszöveti adhéziók jellemzően trauma vagy műtéti vágás, esetleg gyulladásos folyamatok után alakulnak ki - ilyenkor hegszövet jön létre.
A fascia keresztkötései a világ legtermészetesebb dolgai - a valós élettanukról írtam a február 27-es
PGP-ben. Ha érdekel a téma, érdemes visszakeresni. A sérülés vagy gilkáció következtében
kialakult hegek pedig sajnos nem "oldhatók fel" manuális beavatkozásokkal.
Az a klasszikus modell, miszerint „letapadt fascia”, amit hengerezéssel „szét lehet törni”,
sem élettanilag, sem biomechanikailag nem áll meg.
De akkor mi a valóság?
A fascia kollagénrostjai kémiai kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz.
Ezeket egy hengeren vagy bármilyen manuális beavatkozás alatt nagyságrendekkel
kisebb mechanikai terhelés éri, mint ami strukturális változást okozna.
( Szerencsére, mert az ilyentől jellemzően sérülni, és nem adaptálódni tudnánk
- lsd. HumánKinez stress strain görbe és kollagénszintézis lecke. )
A hosszabb távú strukturális és funkcionális változás persze megoldható:
tartós és rendszeres progresszív mechanikai terheléssel. ( egyszerűbben: edzés )
Pont.
Ami a hengeren történik, az szinte tisztán neurológiai hatás.
A hengerezés mechanoreceptor-stimulációt ad az idegrendszernek.
Ez:
• kapukontroll mechanizmuson keresztül csökkenti a fájdalomjelzést
• ideig-óráig csökkentheti az izomtónust
• és elenyésző ideig növelheti a mozgástartományt
Ezeknek a dolgoknak viszont sem a regenerációban, sem a sérülésmegelőzésben,
sem a mozgástartomány tartós növelésében nincs érdemi szerepe.
Szóval csináld, ha jól esik - de egy percig ne legyen bűntudatod, ha kihagyod...
2. A derékfájás oka az alsó keresztszindróma.
Az alsó keresztszindróma a múlt században élt fizioterápiás zseni, Janda professzor modellje:
A lényege:
Gyengült hasizmok + rövidült csípőhajlítók → anterior ( előre ) medencebillenés → derékfájás.
A probléma az, hogy amikor ezt a hipotézist ténylegesen vizsgálni kezdték,
a logikai lánc legtöbb pontja szétesett.
• Az izmok ereje és nyújthatósága nem mutat konzisztens kapcsolatot a medence dőlésszögével.
• A medence dőlésszöge nem mutat megbízható kapcsolatot a derékfájással.
• A has- és hátizmok erősítése vagy a psoas ( horpasz ) nyújtása pedig nem változtat érdemben
a medence dőlésszögén.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a modell „haszontalan”, hanem azt,
hogy nem tekinthető pontos biomechanikai magyarázatnak.
Be kell végre látnunk: a derékfájás sokkal összetettebb kérdés annál,
hogy egy egyszerű képletre egyszerűsítsük le.
A rengeteg "potméterről" és "hozzávalóról" már rengeteget írtam a korábbi PGP-kben.
Hogy azt mondod, hogy javul a vendég, ha "korrigálod" a "kereszt szindrómáit"?
Persze.
Csak ennek nincs sok köze a kereszszindrómákhoz.
( A javulás valódi okokról rengeteget írtam a korábbi PGP-kben.)
3. „A core izmok ereje a kulcs a hátfájás megoldásban."
Erősnek lenni mindenképp király, és a core tréning nyilvánvalóan segíthet derékfájás esetén.
Csak épp abszolút nem azért, mert a core izmok ereje volt a probléma.
Amit tudnod kell: a gerinc stabilitásához a core izmok erejének alig pár százalékára van szükség.
Azt szoktam mondani, hogy a legtöbb esetben hamarabb halsz meg az izmaid gyengülése miatt,
minthogy annak komolyabb hatása lenne a gerincedre.
Ma már randomizált kontrollált vizsgáltok egyértelmű konszenzusa, hogy a core-tréning a krónikus derékfájások döntő többségében semmivel nem hatékonyabb, mint BÁRMILYEN más mozgásforma.
Pl. a séta, a pingpong, a konditerem, az általános erősítés, jóga vagy pilates.
Ennek oka nem az, hogy a core edzés „haszontalan”, hanem az, hogy a javulás nem specifikus egyetlen izomcsoport erősítéséhez.
A pozitív hatások leginkább ezekből származnak:
• rendszeres mozgásba való visszatérés
• fokozatos terhelésnövelés
• fájdalommal kapcsolatos félelem csökkenése
• idegrendszeri adaptációk és jobb mozgástolerancia
Ezek pedig nem kizárólag core tréninggel érhetők el, hanem bármilyen jól adagolt, biztonságos mozgásprogrammal.
És ebből rögtön következik a következő dogma:
4. A mély stabilizáló izmokat kell megtanulni aktiválni.
A “mélyizmok tudatos kapcsolgatása” nagyon népszerű, de a valóságban nagyon nem így működik a testünk.
A transversus abdominis és a multifidus kulcsfontosságúak a gerinc stabilitásában, de az idegrendszer automatikusan aktiválja őket mozgás közben, nem kell, és általában nem is szerencsés tudatosan külön “bekapcsolni” őket a funkcionális mozgásaink során..
Ha azt gondolod, hogy igen, akkor kérlek most állj fel és lépj előre egyet!
Merevíts ki ebből a lépésből egyetlen képkockát és mondd meg, hogy:
- a transversus abdominised ( haránt hasizom ) a teljes összehúzódási képességének hány százalékával kapcsolt be?
- hány miliszekundummal a quadratus lumborumod hány százalékban működő rostjai után...
- és a még a témában részt vevő 100+ izom hasonló paraméterei hogy alakultak?
És mindez a következő századmásodpercben ez már teljesen más kombó lesz...
Érzed, mennyi értelme lehet ebben a finom szimfóniában az izmok izolált kapcsolgatását tanulni próbálni?
Klinikai vizsgálatok világosan mutatják...
...az izolált “mélyizom-tréning” nem csökkenti jobban a hátfájást, mint az általános, rendszeres mozgás.
A motoros rendszer mintákat tanul, nem külön izmokat.
Úgyhogy az ilyesmin sem kell túlzottan görcsölnünk az óráink alatt.
5. Az SI-ízület kimozdulhat a helyéből:
A klinikai világban ezer éve élt az az elképzelés, hogy a sacroiliacalis ízület "kimozdul a helyéből"
- amit "helyre kell rakni".
Aztán komoly anatómusok és biomechanikai kutatók elkezdik vizsgálni a medencét.
Nem elméletben, hipotézisek kényelmes szintjén levitálva,
hanem high tech laborokban.
Holttesteket vegzá... bocs vizsgálva, mozgásanalízisekkel, szenzorokkal,
ill. röntgen- és fluoroszkópos vizsgálatokkal.
A kérdés tök-egyszerű volt:
Mennyit mozog valójában a sacroiliacalis ízület?
Kiderült, hogy az SI az egyik legstabilabb ízület az emberi testben, ami alig
mozog. / max. 1-3 fok, kb. 1 mm transzláció /
Biomechanikai tesztekben is emberfeletti erők kellenek ahhoz,
hogy az ízületben releváns elmozdulást hozzanak létre.
Az a fajta „kimozdulás”, amit egy rendelőben kézzel "vissza lehetne tenni"…
...egyszerűen nem fér össze azzal, amit az objektív mérések mutatnak.
Az SI persze lehet tünetek forrása - de nem az "el" vagy "kimozdulása" miatt.
6. Az SI-ízület elmozdulása kitapintható.”
Egy régi dogmára épülő SI kezelés általában úgy néz ki, hogy:
1. Teszteljük, hogy az SI rendesen mozog-e.
2. Helyretesszük,
3. majd visszatesztelünk, hogy sikeres volt-e a manőver.
Amikor kutatók több terapeutát kértek meg ugyanannak a páciensnek a vizsgálatára,
az eredmény viszont kiábrándító ( kijózanító?) volt.
- Az értékelők általában teljesen eltérő diagnózist adtak ugyanannak az embernek az SI-pozícióira.
- A kezelés előtt és után tökéletesen ugyanúgy helyezkedett el és mozgott az SI.
- A visszatesztelés is totál random eredményeket adott - amiket nem igazolt vissza az objektív képalkotás.
A lényeg: tapintásos SI-diagnosztika megbízhatósága kb. véletlenszerű...
...ami nem véletlen: egy kilónyi lötyögő és csúszkáló "steak" alatt nem lehet egy néha kevesebb, mint
fél miliméteres mozgás tapintani.
A lényeg természetesen nem az, hogy „nincs mit érezni”, hanem az, hogy amit érzünk
- védekezés, izomtónus, hőmérséklet, stb.
az közel sem elég stabil ahhoz, hogy diagnosztikai döntések egyedüli alapja legyen.
És sajnos máig sok helyen ilyesmire épül az SI diagnózisa és kezelése,
Ezért a BGA hamarosan fog egy SI workshopot tartani
- mert szegény SI igazságtalan gyanúsítgatását nehéz szó nélkül végignézni.
7. A terapeuta meg tudja mondani, melyik csigolya blokkolt, mozog túl vagy alul.
Ugyanez igaz a csigolyaszintű “blokkokra”.
Régen a manuálterápia azt tanította: “érzed a kezed alatt, melyik csigolya túl - vagy alulmozog – hipomobil vagy hipermobil - és állítsd helyre.”
Logikusnak hangzik, igaz?
Csak a valóság ennél jóval bonyolultabb.
A gerinc szegmentális alkata és mozgása nem egységes.
Ez azt jelenti, hogy a kisízületek a csigolyapár (szegment) két oldalán eltérően állhatnak, a tövisnyúlványok hossza és állása csigolyánként változó, a fascia és a bőr pedig folyamatosan csúszik a csontokon. Mindez teljesen normális, de totál asszimmetrikus mozgásokhoz vezet - így lehetetlen pontosan érzékelni és értékelni, hogy mi a "tök oké hozott anyag" és mi a "patológia".
Az is kérdéses, hogy egy ennyire redundáns és túlbiztonsított rendszerben egyetlen kicsit alul vagy túlmozgó csigolyaközti ízület egyáltalán és biztonsan problémát okoz-e. ( Tudom nagyon vérlázító mondat, de engedd be, mert fontos kérdőjel! )
De az, hogy 10 terapeutából 10 más erővel, másképp tapintva és sokszor másképp találja meg a "problémát" csak egy része a find it - fix it elképzelések gyenge pontjainak.
Klinikai vizsgálatok és objektív képalkotók (MRI, fluoroszkópia) egyértelműen mutatják: ha valaki manipulál és a páciens fájdalma csökken, a hatás akkor is jelentkezik, ha a terapeuta "nem talált", hanem egy másik szegmentet kezelt.
Ez gyönyörűen bizonyítja, hogy a hatás sokkal kevésbé "hardweres", mint hittük.
Összefoglalva: nincs bizonyíték arra, hogy a kézzel kitapintott hipomobilitás vagy hipermobilitás a valós, fiziológiai állapotot tükrözné - de még arra sem, hogy a “helyreállításuk” objektíven szükséges lenne.
A pozitív hatás döntő részben idegrendszeri moduláció – az érintés és a stimuláció hatása, nem a csontok kézi “pöckölése”.
A “find it, fix it” megközelítések többségéről rég kiderült,
hogy egyszerűen nem így működik a test.
A gerincfájdalom nem egyetlen “beragadt ízület” problémája, hanem komplex idegrendszeri és biomechanikai jelenség, amelyet a tudományos bizonyítékok szerint integrált, változatos mozgással lehet a leghatékonyabban kezelni.
Ezzel részletesen foglalkozunk a NeuroMass-on, amit minden manuális terápiával foglalkozó
kollégának kötelezővé tennék, mert a módszereink kiválóak - de nagyon ideje mögöttük update-elni azt a szoftvert, ami a lelküket adja.
8. A rossz testtartás tönkreteszi a gerincet:
Ha ez igaz lenne, akkor az emberek többsége krónikus fájdalomban élne.
A vizsgálatok szerint a testtartás és a fájdalom között nagyon gyenge a kapcsolat.
Amiben érdemes ezen a téren frissíteni az elképzeléseinket:
A gerinc egy rendkívül adaptív struktúra.
Ez azt jelenti, hogy egészen sokféle terhelést képes tolerálni.
Magyarul: önmagában egy testhelyzet nem magyarázza megbízhatóan,
hogy ki fog fájni és ki nem.
Persze ez nem azt jelenti, hogy „mindegy a tartás”.
Hanem azt, hogy nincsenek "veszélyes" sem "tökéletes" pozíciók.
DE!
Ha nem mozgunk, akkor az aktuálisan terhelt szövet fáradni kezd és előbb utóbb fájdalmat okoz.
Minket a fájós emberek találnak meg, és rajtuk azt látjuk, hogy egy bizonyos tartásban vannak.
Innen jött az elképzelés, hogy a tartás erősen összefügg a fájdalommal.
Pedig szokás szerint ez ennél sokkal összetettebb kérdés.
Ha maradunk csak a hardware szintjén, akkor sokkal inkább az a gond, hogy egy
fix. tartásban vagyunk.
Igy a "jó" tartás is rossz tartás lesz egy egész perc után.
Szóval szó nincs arról, hogy a gerinced károsodik, ha előre van helyezve a fejed - arról van szó, hogy elfáradnak a szövetek, ha nem váltogatod a tartásaidat.
A „tökéletes testtartás” inkább esztétikai, mint egészségügyi kategória.
9. A stretching elengedhetetlen egy egészséges mozgásprogramban.
Mindenki hallotta a mondatot:
„Stretching nélkül nincs egészséges mozgás.”
A valóságtól azonban mi sem áll távolabb.
A szövetek – izmok, ínak, szalagok, fascia – nem úgy működnek, mint a rugalmas gumiszalag, amit „hosszabbra húzol és úgy marad”. A nagyon erős kollagénes struktúráink stabilitása miatt a stretching tényleges szöveti hatása viszonylag gyenge.
Ami egy stretching vagy jóga-nyújtópóz alatt történik, az sokkal jellemzőbben idegrendszeri hatás:
Az izmok tónusát szabályzó idegrendszer lesz "megengedőbb".
Aszövetek szintjén is bekövetkező, tartós mozgástartomány-növekedés elsősorban aktív, terhelés alatti mozgás során alakul ki. Ilyenkor az izmok, az ízületek és az idegrendszer együtt alkalmazkodik. ( Hogy ez mikor előnyös, az már kontextusfüggő kérdés, ami túlmutat ennek a rövid összefoglalónak a keretein.)
A lényeg:
A mozgásrendszer egészségéhez a kulcs nem a nyújtás, hanem a változatos mozgás:
Ez adja meg a gerincnek és a testnek azt a rugalmasságot, amit valóban az egészséghez, sérülésmegelőzéshez és fájdalomcsökkentéshez szükséges.
Szóval a nyújtás nem elhanyagolható, nem is rossz - de nem létszükség.
- Az általános egészségre gyakorolt hatása kicsi,
- sérülésmegelőzésre nem hatékony ( pl. egy erőedzés agyonveri )
- A fájdalomcsökkentésben lehet hasznos - de más gyakorlatok simán tudják ugyanazt. ( Sőt!)
Úgyhogy az egyik legerősebb prediktor az egészséges mozgásszervrendszerre továbbra is az,
hogy mennyit mozogsz összességében.
10. A porckorongsérv azért fáj, mert nyomja az ideget.
MRI-vizsgálatok szerint porckorongsérv nagyon gyakori teljesen tünetmentes embereknél is.
A fájdalom kialakulásában gyakran nagyobb szerepe van:
• gyulladásos mediátoroknak
• idegrendszeri érzékenyítésnek
• pszichológiai és környezeti faktoroknak
A mechanikai nyomás csak egy lehetséges komponens a sok közül.
Mégis sokszor erre tesszük a kezelés fókuszát, és ezzel néha mi járulunk hozzá - a legjobb szándék ellenére - a páciens beteggé válásához.
Erről is sok PGP-ben volt már szó!
A tanulság: semmiképp sem az, hogy a mozgásterápia
„rossz irányba ment”.
A fenti koncepciók a fejlődésünk nagyon fontos állomásai voltak, és
az emberek gyakran tényleg jobban lettek ezektől a programoktól...
...csak ma már egyre világosabb, hogy nem azért lettek jobban, amit gondoltunk.
A tudomány fejlődése nem azt jelenti, hogy tegnap tévedtünk,
hanem azt, hogy minden nappal egy kicsit jobban látunk.
A módszereink is kiválóan működnek...
...de a magyarázat mindig lehet pontosabb!
Azért érdemes folyamatosan "menni a tudománnyal"...
...mert minél pontosabban értjük, mi miért működik,
annál pontosabban és lényeglátóbban
tudunk célozni, és az adott esetre igazítani a "miértjeinket".
És ezektől az egyre pontosabb miértektől tudunk a hogyanjaunkkal
sokkal hatékonyabban segíteni.
Egyénre szabottan, célzottan, tudatosan.
A BGA-n mindig ezt az utat igyekszünk követni.
Szép hétvégét!
m.
Aktuális programok a Bene Gerincakadémián
NMPT INSTRUKTOR KÉPZÉS - 2026.
A már teljesen lezárt ADT terapeuta képzés után idén májusban
lesz hosszú ideig az egyetlen NMPT instruktorképzés.
Ha ezt most kihagyod, jó ideig nem lesz következő.
Az NMPT nem csak egy korrekciós gyakorlatanyag.
Ez az a szint, ahol már nem gyakorlatokat gyűjtesz,
hanem egy rendszert állítunk be a gyakorlataid mögé:
Pontosan megértjük, hogy mikor melyik miért működik...
Itt válik el nagyon, hogy valaki szimplán “jó órát tart”,
vagy a mai világban is képes tartós változást elérni a vendégeinél.
Részletek: NMPT 2026
Az NMPT a képzésre azok a kollégák jelentjezhetnek, akik már jártak BGA programon. / Gerinc és Fitness, Gerinc és Jóga, HumánKinez, NeuroMass /
Ez alól semmilyen korábbi végzettség / tanfolyam nem jelent kivételt.
HA A HÉTVÉGÉN MÉG TANULNÁL VALAMIT:
Egy fontos és elég gyakran előforduló szituációról van szó a videóban.
Bene Máté
BGA alapító
A PGP írójáról:
Imádom az öreg Volvókat, a macskákat, a krav magát és a fülöp szigeteki kalit. Nem tudok teli talpon guggolni - és ez a legkevésbé sem érdekel, viszont érdekel a fájdalomtudomány és az emberi viselkedés. Minden autó törésbiztonsági paramétereit fejből ismerem, kedvenc filmem a Bronxi mese, kivagyok a szakmát leuraló áltudománytól - és nem hiszek abban, hogy minden degeneratív gerincfájdalomra van megoldás - mert a mai élet nem feltétlenül támogatja a "gerinces alkalmazásokat". A PGP-t én írom, és a képek kivételével nem használok AI-t. Kivéve, amikor igen. :)
Copyright - Gerincszervíz Kft.