Először is: mi az a „leaky gut”?

A bélfal nem egy sima csatorna...
...sokkal inkább egy elég szigorúan ellenőrzött biológiai szűrőrendszer.

A bélhámsejtek szorosan egymás mellett ülnek, és közöttük apró molekuláris „cipzárak” zárják le a réseket. Ezeket a kapcsolódásokat tight junction-öknek hívják.
( Olyan fehérjék tartják össze őket, mint a claudin vagy az occludin. )

A feladatuk egyszerű:

• a tápanyag átjuthat
• a baktériumok és toxinjaik nem

Ha ezek a kapcsolatok meggyengülnek, a bélfal kicsit áteresztőbbé válik.

Ezt nevezik fokozott bélpermeabilitásnak, köznyelvben szivárgó bélnek, vagy a biohacker bulvárban leaky gutnak.

Fontos:

ez nem egy alternatív gyógyászati fogalom.
A jelenséget a kutatások valóban mérni tudták.

Viszont az már egy más kérdés, hogy milyen betegségekben számít ez valóban fontos tényezőnek.

Mi kerülhet át a bélből?

A kutatók figyelme  főleg egy molekulára irányul.

Ez a lipopoliszacharid, röviden LPS.

Az LPS egy baktériumokból származó molekula.
( pontabban a Gram-negatív baktériumok sejtfalának része.)

Ha baktériumok elpusztulnak a bélben, ez a molekula felszabadul.

• Normális esetben az LPS nem jut be a vérbe, mert a bélfal kiszűri.
• Ha viszont a bélpermeabilitás nő, kis mennyiség "átcsúszhat" a keringésbe.

Ezt nevezik az orvosok metabolikus endotoxémiának.

Mit csinál a szervezet az LPS-sel?

Az immunrendszer elég komolyan veszi.

A szervezetnek van egy érzékelő rendszere az ilyen molekulák felismerésére.
Ezek az úgynevezett Toll-like receptorok.

Az egyik legismertebb közülük a TLR4.

A működése leegyszerűsítve:

• az LPS kötődik a TLR4 receptorhoz
• az immunrendszer ezzel „baktérium jelenlétet” érzékel
• és seperc alatt gyulladásos választ indít el. 

Ennek során különböző gyulladásos molekulák szabadulnak fel, például:

• TNF-α
• IL-1
• IL-6

Ha ez folyamatosan, alacsony szinten jelen van, akkor krónikus, enyhe gyulladás alakulhat ki a szervezetben.

És itt jön be a képbe a gerinc.

A hagyományos modelljeink szerint a porckorong degeneráció elsősorban mechanikai probléma.

Terhelés → kopás → fájdalom.

Az utóbbi húsz év kutatásai azonban megmutatták, hogy a kép ennél sokkal-sokkal bonyolultabb.

Sokáig úgy gondoltuk, hogy a porckorong immunológiailag viszonylag izolált szövet.

Az utóbbi években viszont egyre több adat mutat arra, hogy gyulladásos jelzésekre kifejezetten aktívan reagál.

Sőt, még TLR receptorai is vannak. 

Ha gyulladásos molekulák jelennek meg a környezetében, akkor több dolog történhet:

• Fokozódik a porckorong anyagának ( mátrix ) lebontása
• Nő a gyulladásos mediátorok termelése
• Fájdalomérzékeny idegek kiérzékenyednek + könnyebben nőnek be a szövetbe

Vagyis egy szisztémás gyulladásos állapot elméletileg érzékenyebbé teheti a porckorongot.

Innen jött az ötlet:

" Mi van, ha a bélből induló gyulladás hozzájárul a gerincfájdalomhoz? "

Vagy "meredekebb" szakik szerint: 

"Mi van, ha a bélből induló gyulladás a porckorong degeneráció oka?"

Mi az ebből meggyőző?

A részletek! :)

Komolyra fordítva: néhány részlet tényleg elég pengén alátámasztott.

Az például elég stabil adat, hogy:

• A metabolikus szindróma növeli a porckorong degeneráció esélyét.
• Az elhízás gyulladásos állapotot hozhat létre.
• Epidemiológiai vizsgálatok is találtak kapcsolatot az elhízás és a porckorong degeneráció között.
• A krónikus gyulladás pedig hat a porckorong sejtjeire.

Az is jól dokumentált, hogy LPS valóban képes gyulladásos választ kiváltani.

Állatkísérletekben az is látszik, hogy bizonyos gyulladásos mediátorok felgyorsíthatják a porckorong degenerációs folyamatokat.

Tehát a lánc egyes elemei külön-külön biológiailag abszolút reálisak.

De akkor mi az, ami egyelőre spekulatív?

Az ok-okozati kapcsolat...

Mert jelenleg nincs olyan prospektív humán vizsgálat, amely egyértelműen kimutatná, hogy a fokozott bélpermeabilitás derékfájdalmat okoz.

Egyszerűbben foglamazva: jelenleg abszolút nincs erős bizonyíték arra, hogy
a bélpermeabilitás fokozódása valóban gerincfájdalmat okozna emberekben.

A kutatások többsége három típusba tartozik:

1. állatkísérletek
2. biomarker vizsgálatok
3. elméleti mechanizmusok

Az ilyen kutatások izgalmasak, de egyelőre egyáltalán nem bizonyítanak klinikai jelentőséget.

Jelenleg a kutatók között az is komoly vita tárgya, hogy a porckorongokban talált bakteriális nyomok valódi fertőzést jelentenek-e, vagy egyszerű mintaszennyeződést.

Összefoglalva:

A téma izgalmas, és mint egy faktor a sok közül akár jelen is lehet, de ez még egyáltalán nem biztos.

És igen!

Tudom, hogy most csalódott lettél!
 
Valószínűleg már épp elkezdtél felépíteni magadban a modellt...

És igen!
 
Ilyenkor megugrik az ember dopaminszintje, és most beletrollkodtam ebbe a kellemes állapotba azzal,
hogy ez nem is biztos, hogy igaz...

Igaz?
;)  

Ez a lelki állapot rávilágít egy érdekes kérdésre:

Miért kapnak ezek az elképzelések ilyen gyorsan szárnyra?

Pontosabban miért válnak annyira könnyen a tudomány kérdései egyes fizio szekták egyértelmű és határozott válaszaivá? 

Szóval miért szeretjük annyira az ilyen történeteket?

A válasz részben pszichológiai.

Az emberi agy okokat akar találni.
Ha fáj valami, szeretnénk egy tiszta, elegáns magyarázatot.

A „szivárgó bél” történet pedig pont ilyen.

Van benne:

• egy titokzatos mechanizmus
• egy láthatatlan folyamat
• egy logikusnak hangzó láncolat

És ami talán még fontosabb:
egyetlen rejtett "mesterkulcs", ami mindent megmagyaráz.

( A sok latin szóról és tényleg valós élettani mechanizmusról nem is beszélve. )

Az ilyen narratívák nagyon vonzóak és elég gyakoriak is a területünkön!

Gondolj csak a fasciára, SI-re, atlaszra, core-ra és mindenkire, aki hasonló jelleggel az elmúlt években terítékre került. 

Tudod miért?

Mert amikor egy olyan egyszerű elméletbe botlunk, ami megmagyaráz egy nagyon komplex folyamatot, akkor az agyunk élvezkeni kezd.  

A jutalmazó rendszerek aktiválódnak, a dopaminszintünk kiugrik...

...a hormonháztartásunk pedig erősen irányítja a viselkedésünket és választásainkat.
 
Ez pedig már könnyű visszafelé racionalizálni.

Más szóval:

Fejben is oda megyünk, ahová a túlélésünket támogatni hivatott hormonjaink irányítanak.
 
De ez az út rossz szakember csapdája!
( és vedd észre, hogy ez a hormonális magyarázati is egy ilyen egyszerűsítés volt :) )

A jó szakember másképp gondolkodik:
tényeket és adatokat feldolgozva dönt.

Prefrontális kortexből - több változót figyelembe véve és a legfontosabbakra fókuszálva...
Ez kemény munka - de sokkal messzebbre vezet! 

Van azonban egy másik csapda is.

Az új információ pszichológiája.

Amikor valaki talál egy új magyarázatot, amit a többség még nem ismer, az könnyen ad egy különleges érzést:

„Én már tudom, amit mások még nem.”

Ez is egy erős motiváció, mert az újdonság státuszt ad.

A státuszérzet emelkedése pedig az egyik legerősebb motivációs hajtóerő az emberi viselkedésben, ami gyors tempóban a szerotonin szintünk emelkedéséhez vezet.
 
És megint:

Szeretünk arra "menni", amit a hormonháztartásunk jutalmaz. 

Részben ez az, amiért a szakma története tele van olyan elméletekkel, amelyek egy ideig nagyon meggyőzőnek tűntek, aztán egyszerűen eltűntek...

...mert idővel szinte mindig kiderül, ha a bizonyítékok nem nőnek fel az ígérethez.

Ezért érdemes óvatosnak lenni minden olyan történettel, amely azt sugallja, hogy

„Végre megtaláltuk AZ egyetlen igaz és valódi okot”.

A biológia ritkán működik egyetlen "mesterkulccsal".
Ráadásul mindig megmutatkoznak újabb és újabb rétegek. 

Szóval józan és felnőtt szakmai
következtetés jelenleg nagyjából ez:

Lehetséges, hogy a bélmikrobiom és a szisztémás gyulladás
valamilyen módon hat a gerinc degeneratív folyamataira.

De az a gondolat, hogy

„A derékfájás oka a szivárgó bél.”

...jelenleg messze túl van a bizonyítékok magasságán...
és szintén egyetlen faktorra butítana le egy komplex kérdéskört. 

Érdemes egy érdekes kutatási iránynak, mintsem egy kész klinikai magyarázatnak tekinteni.
Ami felé viszont kétségtelenül érdemes nyitva tartani a szemünket! 

És itt jön egy fontos gyakorlati kérdés.

Ha valakinek fáj a gerince, akkor mit érdemes csinálni vele? 

A gerincfájdalomról rengeteg elmélet létezik.

• Bélflóra.
• Gyulladás.
• Stressz.
• Biomechanika.
• Stb.

Mindben van igazság.
De van egy terület, ahol a bizonyítékok már most sziklaszilárdak: 

A gerinc egy adaptív biomechanikai rendszer, aminek MOZOGNIA kell!

• Ha (megfelelően) mozog → tolerálja a terhelést és általában jobban lesz.
•  Ha nem mozog ( megfelelően ) →  általában sürlékenyebbé és érzékennyé válik.

Az NMPT erre az elvre épít egy teljes rendszert.

Itt nem szimplán gyakorlatok oktatását tanítjuk meg...

...hanem a korrekciós gyakorlatokon át egy logikai keretet, ami segít megérteni:

• Mi történik valójában a gerincben?
• Hogyan lehet a mozgásokkal visszaállítani az optimális működését?
• és ami ma a legfontosabb: hogyan lehet ezen át az egész emberre hatni.

Ezért választják sokan az NMPT-t a következő szakmai lépésként.

Ha kíváncsi vagy a rendszer mögötti gondolkodásra,
itt tudsz belenézni az instruktorképzésbe.

A következő időszakban a fókusz a meglévő szakemberek fejlesztésére kerül,
így egy ideig nem nem nyitunk új csoportot.