<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	
	>
<channel>
	<title>
	Hozzászólások ehhez: Fájhat a hátad a gyerekkorod miatt?	</title>
	<atom:link href="https://benegerincakademia.hu/fajhat-a-hatad-a-gyerekkorod-miatt/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://benegerincakademia.hu/fajhat-a-hatad-a-gyerekkorod-miatt/</link>
	<description>Bene Gerincakadémia</description>
	<lastBuildDate>Thu, 22 Jan 2026 13:42:42 +0000</lastBuildDate>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	<generator>https://wordpress.org/?v=6.8.5</generator>
	<item>
		<title>
		Szerző: Viola		</title>
		<link>https://benegerincakademia.hu/fajhat-a-hatad-a-gyerekkorod-miatt/#comments/231</link>

		<dc:creator><![CDATA[Viola]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 22 Jan 2026 13:42:42 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">https://benegerincakademia.hu/?p=5812#comment-231</guid>

					<description><![CDATA[Amellett, hogy nagyon jó és nagyon fontos az, amiről beszéltek, szeretném félig-meddig személyes, illetve mások által megosztott tapasztalatokkal kiegészíteni az elhangzottakat. A gyerekhez való kapcsolódást elképesztő mértékben meg tudja nehezíteni az eltérő idegrendszeri fejlődés. Az ADHD-s, autista gyerekek nem 4-5-10-12 évesen válnak autistává vagy ADHD-ssá, mikor a diagnózis megszületik, hanem születésüktől kezdve azok. Az ő szüleik számára hatványozottan embert próbáló lehet az első pár év, ha minden helyzetben válaszkészen “kölcsön adják az idegrendszerüket” a gyermeknek, amikor arra neki szüksége van. Az ilyen szülőknek nem elég elmondani, hogy hallgass az ösztöneidre, sokkal sokkal több támogatásra lenne szükségük az első pillanattól kezdve. Ezek a szülők, ha mindent beleadnak is, azt érzik legtöbbször, hogy nem elég. Közben kimerülnek, elfogynak, magukat hibáztatják, a gyerek pedig folyamatosan üvölt, kiabál, nem alszik, stb… Nyilván nem ok nélkül teszi, de ilyen helyzetben nagyon nehéz mindig türelmesnek és megértőnek maradni, mikor az ember érzi, látja, hogy a gyerek idegrendszere pattanásig feszül és nem, nem mindig sikerül megfejteni ennek az okát. Nagyon álomszerű az, hogy az első két évben az anyuka éljen csodálatos szimbiózisban a gyermekével, valójában minden anya erre vágyik, aki törődik a gyermekével, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb.]]></description>
			<content:encoded><![CDATA[<p>Amellett, hogy nagyon jó és nagyon fontos az, amiről beszéltek, szeretném félig-meddig személyes, illetve mások által megosztott tapasztalatokkal kiegészíteni az elhangzottakat. A gyerekhez való kapcsolódást elképesztő mértékben meg tudja nehezíteni az eltérő idegrendszeri fejlődés. Az ADHD-s, autista gyerekek nem 4-5-10-12 évesen válnak autistává vagy ADHD-ssá, mikor a diagnózis megszületik, hanem születésüktől kezdve azok. Az ő szüleik számára hatványozottan embert próbáló lehet az első pár év, ha minden helyzetben válaszkészen “kölcsön adják az idegrendszerüket” a gyermeknek, amikor arra neki szüksége van. Az ilyen szülőknek nem elég elmondani, hogy hallgass az ösztöneidre, sokkal sokkal több támogatásra lenne szükségük az első pillanattól kezdve. Ezek a szülők, ha mindent beleadnak is, azt érzik legtöbbször, hogy nem elég. Közben kimerülnek, elfogynak, magukat hibáztatják, a gyerek pedig folyamatosan üvölt, kiabál, nem alszik, stb… Nyilván nem ok nélkül teszi, de ilyen helyzetben nagyon nehéz mindig türelmesnek és megértőnek maradni, mikor az ember érzi, látja, hogy a gyerek idegrendszere pattanásig feszül és nem, nem mindig sikerül megfejteni ennek az okát. Nagyon álomszerű az, hogy az első két évben az anyuka éljen csodálatos szimbiózisban a gyermekével, valójában minden anya erre vágyik, aki törődik a gyermekével, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb.</p>
]]></content:encoded>
		
			</item>
	</channel>
</rss>
