Koszi szepen mate hogy raszantad az idot hogy kimerito valaszt adj, meg a konkret tanacsokat is.
A jaras tenyleg zsenialis terapia, alul van ertekelve 😉 pedig ahogy irsz rola lehet csak jobb marketing kellene neki 😉
egyebkent nalam inkabb az a donto hogy mit nem csinalok. Nem nyujtok.. ami neked nyilvan trivialitas de nekem nem volt az. Kiolvastam a back mechanic-ot egy nap alatt, azonnal abbahagytam a nyujtast, gerinc higienia es harom nap alatt jobban lettem ugy hogy elotte csak segitseggel tudtam felallni iszonyatos fajdalom közepette… ami meg nagy tanulsag nekem – pedig szinten trivialis – hogy nem biztos hogy irodai dolgozokent ugy kellene edzeni mint egy NHL jatekos (mcgill) ez nagyon fontos szerintem foleg ha mar nem husz eves az ember.

Koszi meg egyszer

Udv

Miki

Szia Miklós!

Azt írod, hogy nem vagy szakmabeli, de pont egy olyan kérdést feszegetsz, amibe szinte csak azok a kollégák futnak bele, akik eléggé beleásták magukat a témakörbe, de nem elégednek meg egyetlen módszer vagy irányzat válaszaival – sajnos a többségünk itt megáll – hanem a tényszerű „miérteket” keresik – úgyhogy először is hadd gratuláljak a rálátásodhoz!

Az ellentmondás nagyon is reális – a gerinces mozgásterápia világa az elmúlt pár évben csupa ilyen nehéz kérdéssel lett tele:

Ami a Te esetedben biztos:

– Mozgásterápiás szempontból valószínűleg a legjobb helyen jársz McGill profnál, és abban is szerencsére nulla a kétely, hogy a Big 3 nagyon hatékony segítség a gerincproblémák döntő többéségének esetén.

– Nálad ha működik, segít, jobban vagy tőle, akkor kár lenne egy nyertes projectet megváltoztatni.

– Szerintem egyértelműen hasznos a járással együtt gyakorolni őket több okból is. Az egyik legfőbb talán az, hogy a járás nagyon nagy erővel rendelkezik az idegrendszer „trénelését” illetően is: amikor a tested súlya egy lépéskor „rázuhan” a talajra, akkor a talajreakciós erőt kénytelen van úgy elvezetni a testedben, hogy összehangold az izmaid munkáját annak érdekében, hogy az ízületeken „funkció közben” ideális legyen a terhelés. Ezt a mechanizmust midnen egyes lépéssel ingerelni – trénelni – persze a nagyon kevés akut esetet leszámítva – egy nagyon erős rehab. Hogy ez ütközni nem ütközik a Big 3-vel, az szintén biztos.

Innentől viszont minden más – egyelőre még – sajnos eléggé bizonytalan.

Tudom, hogy nem szerencsés conflicting infóba belefutni akkor, amikor az ember épp gyógyul, ettől függetlenül érdemes majd elolvasni Eyal Ledermann: The myth of core stability c. cikkét – rengeteg idevágó, olyan komolyabb kutatási eredményre hivatkozik benne a szerző, ami McGill sok alapvető koncepcióját ingatja meg.

Ami érdekes: bárkinek is van igaza, szerencsére mindkét megközelítésre épített terápiás formák nagyon jó eredményeket tudnak adni – számomra ez egyébként együtt változó változók jelenlétére utal – krónikus fájdalom esetén ezért vagyok inkább a nem specifikus – de maximálisan élvezhető – mozgásformák híve ( rengeteg kutatás szerint azonos hatásfokkal ) ettől függetlenül akár a Big 3, akár egyéb mozgásterápiás módszerek kötött specifikus gyakorlatai is hibátlanul működnek.

Hogy milyen tényezők miatt az már egy izgalmasabb, de még nem egyértelműen tisztázott kérdés.

“Our research showed these exercises were superior for there ability to spare the back while building muscular fitness and maintaining stability and control. They prevent joint micromovements for several hours. And they build endurance for future activities that previously caused pain”
Stuart mcgill

Vs

“Minden fent említett hiányossága ellenére a krónikus derékfájással rendekező emberek esetében a hatékonysága toronymagasan
veri a többi eü. kezelés hatását.
/ off: persze ez nem nagy művészet a fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentőkkel szemben, hiszen a mozgásrendszer gondjainak a többségét a mozgás gyógyítja a leghatékonyabban./
Egyetlen szépséghibája van a dolognak: egy teljesen átlagos mozgásformával ( pl. járás, foci, úszás, konditerem, jóga, ) összevetve a core tréning eredményességét meglapő dolgot tapasztalunk:
SEMMI KÜLÖNBSÉG NINCS KÖZTÜK. ?”

Kedves Mate,

Koszi a gyors valaszt, en nem vagyok szakmabeli, csak a sajat problemam miatt jutottam el mcgill “bacsihoz” aztan hozzad. A beck mechanic alapjan rakom ossze magam ujra eppen.
Szoval en ugy ertem amit irtal hogy a core gyakorlatok jobbak mint egyeb gyogymodok de nem jobbak mint barmilyen mozgas. Van itt vmi ellentmondas mcgillhez kepest vagy felreertek vmit. A gerinc higienia ok, vagom de mintha mcgill szerint a big three “superior” lenne mas mozgasokkal szemben. Hiszen egyutt ajanlja a gyaloglassal pl. Ha jol ertelek akkor szerinted nincs ertelme a kettonek egyutt.

Koszi szepen

Somogyi miklos

Kedves Miklós!

Köszönöm a kérdést!
Hadd idézzem McGill professzor gyakori mondását: attól függ.
Ha egy derékfájás egyértelműen pl. rotáció intoleráns, akkor annak a mechanikáját megtanulni, hogy a hétköznapi mozdulatokban ( pl. ajtónyitás) vagy sportágspecifikus mozdulatokbam (pl. egy súlyzó felvétele ) hogyan kerülje az ember az adott csigolyapárnál a rotációt egy nagyon hasznos dolog, mert elkerülve a tünetképző szöveti irritációt könnyebb lesz az adott szövet gyógyulása. Az ilyen „nagyon is specifikus derékfájásokban” fontos a pontos szöveti diagnózis, és a rá szabott célzott mozgásprogram – amit a big 3 zseniálisan le tud fedni. Az ilyen helyzetek igénylik azt a fajta preciz szaktudást, amit McGill professzor sokszor említ ( és sokszor hiányol a kollégáknál).
Fontos megjegyezni, hogy big 3 sem feltétlen az erő kialakításával, hanem új „engramok” – jelen esetben csigolyaközti mozgásminták – írásával segít ilyenkor.

Viszont onnantól, hogy nincs ilyen egyértelmű – maradok McGill professzor szóhasználatánál – „fájdalom generátor” a modern kutatás szerint nincs lényegi különbség az ésszerűen megválasztott különböző mozgásformák fájdalomra gyakorolt hatása között.

Üdv:
m.

ez azt jelenti hogy a mcgill big 3 semmivel nem hasznosabb mint a jaras uszas stb?

Udv

Somogyi miklos

Szia Ervin!

Köszönöm az észrevételt! Megértem a kellemetlen érzésedet – szerintem sok kolléga hasonlóan lehet vele – de a tudomány ezen a téren az utóbbi években óriási lépéseket tett, és szerencsére így egyre pontosabban látjuk, hogy mi miért történik és hat a testben. Pontosan tudom, hogy nem könnyú dolog azt kimodnani, hogy bizonyos dolgokat már jobban és pontosabban tudunk, mint régebben, de ez soha nem a megtagadása, hanem a folyamatos meghaladása / bővítése a régi ismereteknek – ami így lehetővé teszi, hogy egyre pontosabban, és egyre célzottabban segítsünk.

A tudomány fejlődésében az „új” egyébként sosem felülítja a régit – szinte mindig, amikor valaki azt mondta, hogy van egy „korszakalkotó felfedezés, ami szembe megy MINDEN korábbival” – mindig kiderült, hogy a „felhajtás” alaptalan. A tudomány jellegéből fakadóan az „új” mindig inkább újabb körökkel bővíti ki, új rétegekkel ad hozzá a régihez.

Jelen esetben úgy gondolom, hogy szó nincs semmiféle „magam ellen beszélésről. Az erő szuper dolog, erősítés közben rengeteg hasznos és jó dolgot tanul meg az ember idegrendszere,izomzata,stb.. – de ha tudom, hogy ez a degenerativ gerincproblémák kérdésében főleg nehéz tárgyak emelésekor lényeges / ha épp nem csontritkulást / depressziót / tartást / stb…stb…akarok javítani, hanem egy degeenratív gerincfájdalom elmulasztása, megelőzése a cél, akkor pl. sokkal gyorsabban és pontosabban tudok segíteni annak, aki ezt keresi. Ha a nála rögtön a neki lényegesebb dolgok direkt megtanítására teszem a hangsúlyt – gerincgörbületekhez való visszatérés, izomegyüttműködések, kóros feszültségek elengedése – akkor nyilvánvalóan gyorsabb és hatékonyabb leszek.

Úgy gondolom, hogy a szakmában rengetegen állnak bele abba, amit évvekkel ezelőtt mondtak / tanultak – aminek nyilván megvan a magyarázata – de ez egyedül fékje annak fejlődésnek, ami előbb vagy utóbb, de úgyis áttöri az egykor tanult ismeretrégtegek tehetetlenségi erejét. Szerintem ha már látszik, hogy van egy hatékonyabb irány – ez itt nyilvánvaló – ami által bővülhetünk, hatékonyabban segíthetünk, akkor az lenne rettenetesen visszás dolog, ha ezeket azért próbálnánk meg visszaszorítani, mert egykor még nem volt/ nem lehetett fogalmunk ezekről az ismeretekről. Mielőbb átemelni, beépíteni, a lehető leghamarabb használni viszont minden vendégünk érdeke.

Boldog Új Évet!
m.