PÉNTEKI GERINC PERCEK
A gondolkodó kollégák szakmai oázisa minden héten.
SMR henger és propriocepció!?
Ugye Te nem vagy ennyire hiszékeny!
Amíg az üzemanyagot töltöm a kocsiba, a másik kezemmel a telefont görgetem...
( Igen tudom... de még mindig jobb, mint a fickó a szomszéd kútnál, aki konkrétan cigizik. )
...amikor szembejön a poszt:
Edző kolléga írja, hogy gyerekeknek és időseknek tart edzést.
Minden edzést hengerezéssel ( hengeren végzett önmasszázzsal ) kezd és fejez be,
mert (többek közt) fejleszti a propriocepciót.
Az meg ebben a két korosztályban mennyire fontos.
Itt áll meg a kezemben a gázolaj…
Pont ez a két korosztály áll hozzám a legközeleb, úgyhogy megállok,
elolvasom még egyszer, és megint azon gondolkodok:
"Ezt vajon honnan vesszik ennyien?"
Ezerszer láttam már leírva, hallottam ilyen - olyan előadásokon,
de erős hátterrel sosem találkoztam mögötte...
Úgyhogy most átvesszük, hogyan műlködik ez a propriocepció fejlesztés dolog
- csak épp RENDESEN!
1. lépés:
Mi az a propriocepció egyáltalán?
A propriocepció a tested belső helyzet- és mozgásérzékelő rendszere.
Ennek köszönhetően tudod csukott szemmel is besaccolni, hogy:
- hol van a kezed,
- milyen helyzetben van a bokád,
- vagy mekkora erőt kell kifejtened egy mozdulathoz.
Nagyon összetett ügy ez… mert ahogy most olvasod ezt, pl. meg tudod mondani, hogy a nyaki erector izmaidnak melyik rostja a teljes kapacitásának hány százalékával, a trapéz alsó valamelyik rostja után hány miliszekundummal kapcsolt be?
Tudom: dunsztod nincs.
Pedig mindezt a proprioceptív információk özönére épülve dolgozza ki az agyad.
Igen - özönére, mert a proprioceptív rendszer végtelen összetett!
Rögtön látni kell, hogy ezt a folyamatot nem egy receptor csinálja valahol a vádlidban,
a válladban vagy bárhol...
...hanem az agyad századmásodpercről századmásodpercre összerak egy gigantikus információs
kirakóst, hogy az eredményre építkezve folymatosan koordinálni tudja a testedet.
Az információ folyamatosan érkezik a gerincvelőn és az agyidegeken át:
- az izmok érzékelő receptoraiból.
- Az inakból, kötőszövetekből,
- Az ízületekből - az ott lévő kis érzékelő receptorok húzásából.
...de még a bőrből is.
- És hozzáadódik mindehhez egy csomó infó a belső fülből és a szemedből is...
- ...de még abból is, hogy az agyad milyen mozgást tervezett végrehajtani
- és ez hogyan viszonyul ahhoz, ami valójában történt.
Komolyan: agyad konkrétan előre bejósolja, mi fog történni a testben, aztán összehasonlítja ezt a receptorokból meet közben érkező információval - és a hibákból tanul - hogy legközelebb pontosabb becslést csinálhasson. ( ez a predictive coding - error correction loop.)
Emiatt tudsz energiahatékonyan és gördülékenyen mozogni a világban.
2. lépés:
Hogyan tanulsz meg propriocepciót "csinálni"?
Amikor megszületsz, ezek a rendszerek nem csak nem működnek pontosan, de
sokkal fontosabb, hogy még annyira sem működnek jól együtt.
Ezt az embernek meglepően sokáig tart összehangolnia és "beüzemelnie".
Ha van gyereked, pontosan tudod, hogy amikor a baba fölé lógatsz egy lila kismajmot,
akkor újra és újra megpróbálja megfogni, de...
...eleinte baromira mellé fog nyúlni.
Aztán egy kicsit már kevésbé.
Aztán végül - pár hét után - már egész pontosan eltalálja.
Szerinted miért?
Nem!
Nem azért, mert valaki előtte végighengerezte a karját! :)
Hanem mert az idegrendszere ezerszer összevetette:
- "Ide akartam nyúlni."
- "Valójában ide nyúlok."
- Fck... - nagyon nem ugyanaz a kettő…
DE!!!
- Menet közben "ezek és ezek" az információk jönnek be a receptorokból...
(figyelj nagyon a lényegre és olvass a sorok között: AZ ADOTT FELADAT KÖZBEN!!!) - "Úgyhogy korrigálok."
És a kettő különbsége tanít!!!
Ez az út a propriocepció fejlődése!
Minden próbálkozásnál az idegrendszer összeveti a motoros tervet
a beérkező szenzoros visszajelzéssel, és nem utólag értékel, hanem már
menet közben tanul.
És szintén lásd meg a lényeget: nem csak az inger, hanem a hibajel és az inger együtt
tanít - az adott funkció gyakorlása közben!
Persze a propriocepció önmagában csak egy része ennek a történetnek, mert valójában a teljes szenzomotoros rendszer tanul együtt.
És pont ezért nem várhatjuk, hogy egy dominánsan taktilis ingerből ez a komplex rendszer érdemben fejlődjön.
De ne rohanjunk előre!
3. Lépés:
Bontsuk le a mítoszt, amivel egy szakmát etetnek évek óta:
Egy izgalmas kérdés:
Szerinted ha fogsz egy hengert, és véviggurítod a babán
- akkor ügyesebben meg fogja tudni fogni a kis lila majmot?
Ugye, hogy dehogy?
- Ha a hengerezés valóban hatékonyan fejlesztené a propriocepciót, akkor miért nem hengerezzük a csecsemőket?
- Miért hagyjuk, hogy hónapokon keresztül próbálkozzanak?
- Miért funkciókat adunk nekik, ha tényleg fejleszteni akarjuk őket?
Naná!
Mert pontosan tudjuk, hogy a mozgásból - a feladatból tanulnak!
Menjünk fokozatról fokozatra!
1. Az egyszerűség kedvéért először tekintsük a hengert egy passzív dolognak.
Ha fogsz egy hengert és végiggurítod a combodon, attól miért fejlődne ez az egész rendszer?
Nyilván:
- A henger ingerli a bőr receptorait.
- Nyomást gyakorol a szövetekre.
- És beérkezik emiatt egy raklapnyi szenzoros inger.
De ettől miért tanulna meg az idegrendszer egy teljesen más,
sokkal összetettebb kontextust értelmezni? ( a feladatot )
Ez pontosan olyan logika, mintha azt mondanánk:
Ha egész nap nyomkodom a billentyűzeten a "b" betűt,
akkor majd jobb programozó leszek.
A fenét leszek: ettől csak a "b" betű nyomkodásásban fogok fejlődni.
Programozni problémák megoldásával tanulok meg.
És a propriocepció is pontosan így működik:
Funkciót kell adni - és akkor az adott funkcióban fejődik ez a képesség.
4. lépés:
Mitől fejlődik TÉNYLEG a propriocepció?
A propriocepció nem attól fejlődik, hogy valamit passzívan ingerelsz.
Hanem attól, hogy az idegrendszernek egy adott feladatot kell megoldania.
pl.:
- Egyensúlyozol
( időseknél, mozgásszegény gyerekeknél kincs!) - Irányt változtatsz.
( ez "megrángtaja" a keresztszalagot, ami nem csak kollagént kezd szintetizálni
és ettől megerősödik, de a belőle jövő infót is kénytelen lesz az agy értelmezni. ) - Egy lábon stabilizálsz.
- Elkapsz egy labdát.
- Elkapod az elvesztett egyensúlyodat, egyenes ütést ütsz a zsákra, visszütöd a röplabdát.
- Vagy pl. egy neurodegeneratív betegek otthonában: megérinted az orrod és a füled.
Az agyad ilyenkor folyamatosan számol:
- "Mit akartam csinálni?"
- "Mi történik valójában?"
- "Mit javítsak a következő ezredmásodpercben?"
Na EZ mind hatékonyan fejleszti a propriocepciót.
Ha a hengert egy passzív önmasszázsként fogjuk fel - ott van egy szenzoros input, csak nincs mellé "feladat", ezért nincs meg a "hiba", és nincs meg a korrekciós ciklus sem.
2. És most hagyjuk ott az egyszerűsített modellt,
és nézzük meg, mi történik a valóságban.
Mert eddig jogos lehet az ellenérv:
"De hát a hengerezés nem passzív! Le kell menni a földre. Meg kell tartani magad.
Egyensúlyozol. Dolgozik a törzsed. Rengeteg inger éri a tested."
Ez tény!
Csak ettől még nem a henger fejleszti a propriocepciót, mert ezen a ponton már nem "hengerezel" - annak minden fals legendájával együtt - hanem csinálsz egy gyakorlatot - egy hengerrel.
De vajon előnyös eszköz-e ehhez a henger?
Mert ha levesszük a hengert, és a helyére teszünk egy labdát, egy párnát, egy BOSU-t, egy padot vagy egyszerűen csak a padlót... ugyanúgy le kell menni, meg kell tartani magad, ki kell támasztani, egyensúlyozni kell.
A valódi kérdés nem az, hogy történik-e valami.
Hanem az, hogy ha tényleg a propriocepció fejlesztése a cél, akkor a hengert választanánk-e?
Átvettük, hogy a legjobb tanulási helyzeteket azok a feladatok adják, amelyekben folyamatosan hibát kell javítani, alkalmazkodni kell a környezethez, egyensúlyozni kell, döntéseket kell hozni, és olyan mozgásokat kell végrehajtani, amelyek hasonlítanak az élet valódi kihívásaira.
Ehhez képest a földön gubbasztva egy pár centis range-en előre-hátra gurulgatni...
Hát...
Nem éppen az idegrendszeri kihívások Harvardja.
Főleg nem időseknél és gyerekenél!
- Ha idős emberrekkel dolgozom, a hengerre szánt idő helyett én felállást, irányváltást, lépcsőzést, ellenállásos tréninget, egyensúlyozást vagy levezető rituáléként páros feladatokat adok.
( időseknél ennek óriási szociális szerepe van, de erről majd máskor )
- Ha gyerekekkel, akkor másszanak, fussanak, dobjanak, kapjanak el valamit, játssznak.
Vagy ha muszáj a henger, akkor két kézzel vívjanak vele. :)
Mindegyik sokkal gazdagabb, sokkal változatosabb és ami a legfontosabb:
sokkal közelebb áll ahhoz, amire a proprioceptív rendszert valójában használjuk.
Szóval nem azt állítom, hogy hengerezés közben semmi sem történik.
Azt állítom, hogy a propriocepció fejlesztésére (is) valószínűleg ennél lényegesen
jobb befektetés ugyanazt az időt másra fordítani.
Az idő túl nagy érték olyasmivel tölteni, ami nem túl hatékony
- és nincs érdemi tartós hatása.
5. lépés: a felesleges vitákat elkerülendő:
És mielőtt megérkezik a menetrendszerű komment:
"De én jobban érzem magam hengerezés után!"
Fair enough - ez teljesen reális.
- A komfortérzeted változhat tőle. ( pár percig )
- A fájdalmad is csökkenthet. ( pár percre.)
- És kellemesebbnek is ÉREZHETED a mozgást.
Hiszen ez bármitól megtörténhet, akit ingerelnek valamivel valahol!
Az új ingerek "kimaszkolnak" a gerincvelőn felszálló jelek közül ezt azt
- főleg akkor ha az inger még fájdalmas is...
( ennek a pontos hogyanjáról sok szó lesz itt )
...és főleg akkor, ha a vendég hisz benne, hogy ez megtörténik!
A receptorokat ingerelni nem nagy ügy - és ennek általában lesz is valamilyen rövid távú, semmitmondó hatása. ( ezért simogatod az ujjad, miután rácsaptál a kalapáccsal - de ez nem változtat az ujjadon, csak az érzeten csavar egy rövid ideig. )
Az idegrendszert tartósan megtanítani valamire már sokkal összetettebb dolog.
6. lépés:
Ha már henger, akkor pár gyors tényellenőrzés:
Az edző kolléga posztjában volt pár szintén meredek állítás, ami szintén túl gyakran hangzik el a területünkön.
- Feloldja a fascia csúnya-gonosz összegubancolódásait.
Ha egy pár száz forintért előállítható habhenger valóban képes lenne fellazítani vagy "szétbontani" bárminket, akkor ez azt jelentené, hogy a szöveteink rövid távon is átformálhatók valamivel, ami nem éles vagy nem nagy energiát ad le.
Ez pedig azt jelentené, hogy minden hosszabb autóút után úgy szállnánk ki a kocsiból, mint egy összegyűrt papírgalacsin. ( tudom, úgy szállunk ki - de akkor örökre úgy is maradnánk. )
Szerencsére a kötőszöveteink ennél nagyságrendekkel stabilabb struktúrák, amit ilyen módon nem tudunk ( szerencsére ) megmókolni. Aki ma ennek az ellentétét tanítja, az szerintem vagy limitáltan ért a szövetek élettanához - vagy érdekből állít valótlant.
Javítja a keringést.
Ez tény.
Valamennyire biztosan javítja!
Csak a jó kérdés megint nem az, hogy "valami működik-e egy kicsit."
A jó kérdés az, hogy mihez képest mennyire működik!
Ha ugyanazt az öt percet egy könnyű bemelegítésre, sétára, stretchingre
- vagy aktív, a vendég számára specifikus mozgásra fordítod,
vajon melyik javítja jobban a keringést és a propriocepciót?
Mindig az alternatívákat érdemes összehasonlítani!
Ha valaki hengerezéssel akar keringést javítani mozgás helyett...
hát...
...ahhoz inkább nem küldeném a rokonaimat!
- Gyorsítja a regenerációt.
A jelenlegi kutatások alapján előfordulhat, hogy hengerezés után kisebbnek érzed az izomlázat,
vagy kellemesebbnek érzed a mozgást - egy rövid ideig.
Ez teljesen elképzelhető, mert a BÁRMILYEN ingerlés kitakarhat más ingereket.
Arra viszont már jóval gyengébbek a bizonyítékok, hogy ettől az izmaid valóban gyorsabban regenerálódnának, vagy a következő edzésen érdemben jobb teljesítményt nyújtanál.
A tanulság:
Szerintem az egész henger történet egyik legfontosabb tanulsága,
hogy a fitneszipar tele van olcsón előállítható eszközökkel,
amelyekhez "drága" történeteket adnak el.
Nekem egy percig sem az a célom, hogy ezeket elvegyem ezeket tőletek,
az viszont nagyon erősen a célom, hogy pontosan tudd, hogy melyik eszközünk
használata mögött milyen valódi biológia és valódi hatásmechanizmus áll - és milyen nem.
Mert ha ezt ismered, akkor sokkal kisebb eséllyel fogod olyan dologgal húzni a hozzád fordulók értékes idejét, amit sokkal hasznosabban, pl. tartós adaptációt kiváltva is fel lehet használni.
Végül:
A barátságunk nem ezen fog múlni - úgyhogy ha szeretsz hengerezni, hengerezz!
A macskám is imádja a kis kék hengert, amit még egy fascia kongresszuson kaptam
repiajándékként, és vele pl. imádjuk egymást.
( és igen - jártam fascia kongresszusokon. De ami szegény fascia körül zajlik ma, ezt szívesebben hallgatom el :) )
Szl. lehet előnye!
Például egy kellemes / kellemetlen rituáléként segíthet ráhangolódni az edzésre
vagy visszakapcsolódni edzés után a hétköznapokba.
Lehet belőle egy kellemes rutin, és az is lehet, hogy egyszerűen szereted.
Ezzel a világon semmi probléma nincs.
Ha viszont egy párszáz forintért előállítható polifoam darabra elkezdünk
olyan élettani hatásokat ráflashelni, amelyeket a bizonyítékok abszolút
nem támasztanak alá, akkor az óráink TUDATOSSÁGA és a esélye fog sérüni.
ÉS a BGA-n ez az, ami ellen dolgunk.
Ha pedig szerinted is ideje lenne, hogy a szakmában a hangzatos állítások helyett
a valódi mechanizmusokról beszéljünk, akkor kivételesen nyugodtan oszd meg
ezt az oldalt egy edző vagy gyógytornásszal kollágával - vagy mozgásterapeutával.
Lehet, hogy pont ez fog elindítani köztetek egy olyan szakmai beszélgetést,
amire már régóta szükség lenne.
Ha pedig szeretnél még több olyan tartalmat, ahol nem trendeket,
hanem mechanizmusokat elemzünk, akkor találkozzunk jövő héten is ugyanitt.
Vagy esetleg itt.
Szép hétvégét!
Máté
Aktuális programok a Bene Gerincakadémián
NEUROMASS - 2026 JÚLIUS
Van egy pont a szakmai fejlődésben, amit kifejezetten nehéz észrevenni.
Egy csomó dolgot tanulsz...
...és elkezd tök jól működni az, amit csinálsz.
A vendégek javulnak.
A kezelés már rutinosan megy.
A visszajelzések szinte csak jók.
Ezért kialakul a nagyon is természetes gondolat:
“Akkor amit csinálok, az full oké.”
Aztán évek múlva - ahogy a szakma fejlődik - kiderül, hogy nem is minden javulás pont annak köszönhető, amit hittünk...
A legtöbben persze meg sem hallják ezeket a hangokat - nem merik...
Aki igen - annak lesz pár nehéz napja.
Cserébe viszont megnyílik a lehetőség egy sokkal magasabb szintre jutni...
...és sokkal gyorsabban, pontosabban és modernebb módon vezetni a vendégeket.
A NeuroMass nem új technikákat ad...
...hanem a technikák mögött álló "szoftvert" - a terápiás gondolkodásmódot frissíti le.
Ez pedig két dolgot okoz:
1. mindenre másképp fog nézni, amit korábban tanultál és amit később bárhol tanulni fogsz.
2. Ha ez megtörténik, utána már nehéz lenne a régi narratívák mentén látni a kezeléseket.
Gyere nézz rá, hogy pontosan mi is ez!
Bene Máté
BGA alapító
A PGP írójáról:
Imádom az öreg Volvókat, a macskákat, a krav magát és a fülöp szigeteki kalit. Nem tudok teli talpon guggolni - és ez a legkevésbé sem érdekel, viszont érdekel a fájdalomtudomány és az emberi viselkedés. Minden autó törésbiztonsági paramétereit fejből ismerem, kedvenc filmem a Bronxi mese, kivagyok a szakmát leuraló áltudománytól - és nem hiszek abban, hogy minden degeneratív gerincfájdalomra van megoldás - mert a mai élet nem feltétlenül támogatja a "gerinces alkalmazásokat". A PGP-t én írom, és a képek kivételével nem használok AI-t. Kivéve, amikor igen. :)
Copyright - Gerincszervíz Kft.